Az egyszínűtől a nyomatosig: a póló diadalútja a divatban

Sosem gondoltam volna, hogy egy olyan hétköznapi viseletnek, mint a póló, egészen érdekes története lehet.

Az rémlett, hogy már a 19. században használták alsóruházatként, de hogy az első világháborúban terjedt el a katonák alséöltözeteként, azt már nem tudtam.

Az ötvenes években Marlon Brando és James Dean emelte be a menő felsőruházatok közé, amit kötelező jelleggel csak farmerral lehetett viselni.

Mi tagadás, még mai szemmel is egészen megkapó látvány a fiatal Brando,

akinek izmai kidudorodnak a vékony póló alól,

így azt hiszem, meg lehet érteni az őrületet…

Az 1960-as elnökválasztáson a Kennedy-fanatikusok találták ki, hogy politikai pamfletként használják a pólót. Elkezdték hát terjeszteni a választók között a Kennedy for President (Kennedyt elnöknek) és J. F. K. feliratokkal ellátott pólóikat – és a dolog bejött.

Ezt követően megjelentek a vietnámi háború ellen tüntetők is a Make Love Not War (Szeretkezz, ne háborúzz) szöveggel ellátott felsőkkel –

na és a feminista mozgalmak a Feminist&Proud (Feminista és Büszke rá) és a

Future is female (A jövő nőnemű) feliratú pólóikkal.

A hatvanas évek közepétől reklám- és politikai felületként használták rendszeresen a pólókat.

Aztán Andy Warhol 1964-ben (együttműködve a Bianchini Galériával) megnyitotta New Yorkban a The American Supermarket nevű boltot, ahol olyan dolgokat lehetett vásárolni pár dollárért, mint Andy Warhol bevásárló szatyrai, és olyan konzerveket, melyeknek fedőcímkéjét Richard Artschwager tervezte meg.

Warholnak köszönhetjük a Marilyn Monroe-hoz hasonló híres emberek képeit pólóinkon –  Artschwagernek pedig a konzerv, az ananász és egyéb hétköznapi dolgok mintáinak pólókra való nyomtatásának népszerűsítésében lett nagy szerepe. 

A hetvenes években Vivienne Westwood a punk mozgalom megszületésekor olyan, a brit királyi családra nézve provokáló témájú ruhákat tervezett, mint például az ikonikus póló, melyen Erzsébet királynő látható, száján a God save the queen – she ain’t no human being felirattal (Isten óvja a királynőt – ő nem emberi lény).

Westwood ruháit a Sex Pistols népszerűsítette, nagy közmegbotránkozást keltve például egy pedofília feliratú pólóval.

Westwood akkor úgy nyilatkozott erről, hogy célja az, hogy a tabutémákról lehessen végre beszélni. A Destroy (Pusztíts) feliratú póló – mely szintén nagy port kavart – is ezt a célt szolgálta, az akkori hatalom elnyomása elleni tiltakozás jelképeként.

Bár Westwood egy szűkebb szubkultúra képviselői részére tervezett,

ruháit sokan másolják és hordják napjainkban is:

 a polgárpukkasztó irányzatot ő indította el, s ma is dolgozik.

Őt követte a nyolcvanas években Katharine Hamnett, akit mélyen megérintett a buddhista filozófia.

Első sikeres pólója a CHOOSE LIFE (Válaszd az Életet) feliratú volt, amit a kapitalizmus szörnyetege elleni protestálásnak szánt.

Pólóit a Wham! és Boy George viselték elsőként, ami által aztán egycsapásra híres lett. Ez számára persze nem volt hátrány, tekintve, hogy olyan ügyek mellett akart kiállni, mint a környezetvédelem és a nukleáris energia veszélyeire s a demokrácia hiányára való figyelemfelhívás.

Hamnett a nukleáris rakéták Angliába való telepítése elleni tiltakozásként tervezett egy nagyon hosszú pólót, az alábbi felirattal:  58% DON’T WANT PERSHING (58°% nem akar pershing rakétát).

Az ikonikus fotó, amelyen Margaret Thatcher, az Egyesült Királyság

akkori miniszterelnöke csodálkozik rá a modell által viselt pólóra és annak szövegére,

óriási hatással lett Hamnett további karrierjére.

2008-ban a H&M divatháznak tervezett pólót organikus pamutból, Stop and Think (Állj meg és gondolkozz) felirattal, hogy az olyan súlyos betegségekre hívja fel a figyelmet, mint az AIDS is.

Az ő nevéhez köthető az egyik legnagyobb sportmárka szlogenje, a Just do it is.

Ugyanabban az időben, amikor Hamnett pólói az üzletekbe kerültek, a művészvilág is előállt a maga szlogenjeivel.

Barbara Kruger és Jenny Holzer szlogenjei kritikai kinyilatkozásokat tartalmaztak. Ilyenek voltak például Kruger Your body is a battleground (Tested egy csatatér) és Abuse of power comes as no surprise (A hatalommal való visszaélés nem meglepő) feliratú pólói, amelyek a szexuális elnyomásra, a feminizmusra, a fogyasztói társdalom milyenségére kívánták felhívni a figyelmet.

Kruger mindezt csak fekete-fehér pólókra korlátozta, ám Holzer ennél is tovább ment: aforizmáit elkezdte fákon, táblákon, graffitikként buszmegállókban és óvszercsomagolásokon terjeszteni – sőt, egy szlogenje még a Times Square hirdetőtáblájára is felkerült.

Holzer 1982-ben feliratos és kedvenc nyomatos pólóival az ötévente megrendezett Documenta kiállításon vett részt, ahol találkozott Stefan Eins graffitiművésszel. Úgy vélték, hogy a graffiti művészet, és igyekeztek beemelni azt a köztudatba is: ruhákra is elkezdték nyomtatni a graffiti mintáit.

A pólóminták elterjedésével párhuzamosan a pop-art irányzat és minimal art stílus is nagy fejlődésen ment keresztül.

A nyolcvanas évek közepétől a póló maga már nem is volt olyan fontos, helyette maga az üzenet kapott hangsúlyt, melyet közvetített – s ennek köszönhetően a 21. századra megszületett egy új generáció.

Ők azok, akik ki mernek állni pólóikon egy-egy üzenettel, miközben a divatot is újraírják – úgy, hogy abban mindig van egy csipetnyi retro.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.