Az, hogy megértsenek, nem az élet legfontosabb dolga – Jodie Foster

Alicia Christian Foster színésznőnek született.

Igaz, nem is volt más választása az 1962 november 19-én világra jött lánynak.

Anyja már hároméves korában meghallgatásokra cipelte, s mindjárt

egy napfényvédő krém reklámjában landolt.

Aztán három éven át meghallgatásról-meghallgatásra jártak, hiszen anyjának – aki egyedülálló szülő volt – minden lehetőséget meg kellett ragadnia, hogy három gyermekét etetni tudja, s mivel a kis Jodie tehetségesnek bizonyult, vele járta a castingokat a legtöbbször.

Persze testvéreivel is próbálkozott anyja, így az első sorozatba bátyjával jutott be. Végül Jodie múlta felül a gyermekszínészekkel szemben támasztott követelményeket, és talpon maradt.

Hétévesen egy Disney filmben szerepelt, aztán egy musicalban is játszott.

A gyerekek által előadott felnőttek óriási sikert arattak, amit Martin Scorsese is látott, így mikor Jodie bekerült a Taxisofőr című film meghallgatására, a rendező tudta: ez a lány megfelelő lesz a szerep megformálására.

Miután a négyórás pszichológiai teszten jól szerepelt,

megkapta a gyermekprosti szerepét Robert de Niro oldalán

és 1976-ban a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díjjal sétált haza.

Tizenkét évesen játszott a felnőttek világában, ahol már akkor jól feltalálta magát.

A történet nem viselte meg, csak eljátszotta a szerepét

és nem foglalkozott az egésszel tovább.

Igaz, a gyermektestben lévő kis felnőtt egyébként is óriási önfegyelemmel és intelligenciával volt megáldva. Los Angelesben egy francia nyelvű iskolában tanult, s onnan a Yale Egyetemre ment angol irodalom szakra.

Ekkor már 15 éve játszott kisebb-nagyobb szerepeket, de volt annyira okos, hogy tudja, kell egy alternatíva arra az esetre, ha gyermekszínésznél több nem lehet.

Úgy akart élni, mint minden más normális fiatal, csak azzal nem számolt,

hogy az egyetemen egy megszállott rajongója, John Hinckley Jr. zaklatni kezdi majd

szerelmes levelekkel és versekkel, s végül az akkori elnököt, Ronald Regant

is megkísérli megölni, hogy a lány figyelmét felkeltse.

A gyilkossági kísérlet nem sikerült, az elnök életben maradt. 

A dologból óriási botrány kerekedett, s Jodie-nak nyilatkozatot kellett kiadnia arról, hogy a férfihoz nem volt köze, soha, semmilyen formában.

Akkor egyszer beszélt a történtekről, azóta se.

Pedig Hinckley után még egy megszállott férfi, Edward Richardson is elkezdte üldözni

az egyetemen, aki meg is akarta őt ölni – de végül túl szépnek találta

ahhoz, hogy meghaljon.

A történtek ellenére Jodie nem hagyta ott az egyetemet, hanem kiváló dicsérettel lediplomázott.

Aztán tett egy kis kitérőt egy francia filmben, majd visszatért Los Angelesbe, s 1988-ban a Vádlottak című filmben egy olyan lányt játszott el, akit csoportosan megerőszakoltak, amiért megkapta az Oscar-díjat és Golden Globe díjat is.

Jodie filmes karakterei szinte párhuzamosan erősödtek valós személyiségével. Mindenből – így a zaklatási ügyekből is – erőt gyűjtött.

Éppen ezért megpróbálkozott a rendezéssel is, s nem is ment neki rosszul. A Más, mint a többiek félig-meddig valós életéből merített filmje, hiszen egy erős egyedülálló szülő és gyermek kapcsolatát mutatja be, ahol Jodie eljátszotta a főszereplő kisfiú anyukáját is, s ezért ismét díjat kapott.

1991 elhozta számára a Bárányok hallgatnak című kultikus filmben Clarice Starling szerepét is. A film óriási siker lett, s Jodie beírta magát a filmtörténetbe, mert megkapta a második Oscar-díját is.

Ezzel ő lett a történelemben az első olyan színésznő, aki 30 éves kora előtt két aranyszobrocskát is bezsebelhetett.

A második részben a szerepet már nem vállalta el, túl erőszakosnak ítélte a filmet, s talán az is közrejátszott, hogy a forgatáson kívül sohasem beszélt Anthony Hopkinsszal.

Két évre el is tűnt, hogy aztán egy újabb komoly és mély drámai történetben, a Nell-ben játsszon.

Aztán vígjátékra váltott, s a Maverickben Mel Gibson oldalán szerepelt.

Majd terhes lett, s 1998 július 20-án megszülte első gyermekét, Charles Fostert, majd három évvel később, 2001 szeptember 29-én Kit Fostert.

A fiúk apjának kiléte a mai napig kérdéses,

egyesek szerint Mel Gibson az apa, mások szerint letagadhatatlan a hasonlóság

az idősebb fiú és James Woods között.

De mivel Jodie magánéletét mindig jól védte, így e titok talán örökre titok marad, igaz, sok év után az is kiderült, hogy nem egyedülálló anyaként lépett anyja nyomdokaiba, hanem társsal nevelte gyermekeit.

Az biztos, hogy miután fiai megszülettek, csak évi egy filmet forgatott.

Az Anna és a királyban így is olyat nyújtott, amivel a nézők szívében ismét maradandó nyomot hagyott.

A következő években thrillereket forgatott, köztük a Pánikszobát, amiért megint díjat kapott, s néhány sci-fi-t, amelyek közül a Kapcsolat az, amit a szakma ismét csak nagyra tartott.

Aztán, végre, 2013-ban a Golden-Globe díjátadón

elárulta a nyilvánosság előtt, hogy a saját neméhez vonzódik.

Elismerte kapcsolatát Cydney Bernarddal, akivel a Sommersby forgatásán találkozott, s akivel 15 évig élt együtt és nevelte fiait.

2014 óta egy másik nővel, Alexandra Hedisonnal él, akivel össze is házasodott.

A coming out után öt évre visszavonult, s csak idén tűnt fel újra a mozikban a Hotel Artemis című cyperpunk thrillerben.

Élete során számtalanszor bebizonyította, hogy ő egy erős, határozott nő, aki mindig tudja, mikor kell a reflektorfényben állni, vagy éppen azt otthagyni.

Minden filmjében láthatjuk, hogy teljes erőbedobással játszik, nem veszi félvállról a szerepeit.

Azt mondja, csak olyan filmet vállal el, amiben hinni tud.

Ezt pedig mi el is hisszük neki, mert minden filmben csodásan és meggyőzően játszik, függetlenül attól, hogy maga a film jó-e, vagy rossz.

Na persze, ő a bukást is vállalja, s azt vallja:

„Ha el is bukom,

legalább a saját módomon buktam el.”

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.