Az én számomra nincs más lehetőség, én csakis úgy tudok játszani, ha szerepem minden mozzanatát szívvel-lélekkel átélem. – Dajka Margit

„Szerelmem a színpad iránt olyan nagy, hogy ha újból születnem kellene, újra csak színésznő lennék. De úgy szeretném ezt, hogyha a születésem pillanatában mindjárt hetvenéves lehetnék, és anyaszerepekkel kezdhetném pályafutásomat, s úgy fiatalodnék fokozatosan vissza.”

Rendkívüli alázattal élt a színháznak.

Hét évesen rikkancsként rótta Nagyvárad utcáit, kilenc évesen már játszott.

Élete során majdnem 200 darabban, több mint 50 filmben és 27 tévéjátékban szerepelt.

Színésznőnek született, akiben óriási volt a szeretet

a szakmája iránt.

Dayka Margit néven született 1907. október 13-án, Nagyváradon. Nevében az y-t később j-re változtatta.

Édesapja bohém életű balettmester volt, édesanyja egyszerű parasztasszony. 12 testvére volt, s mivel az apa nem bizonyult jó családfőnek, a gyerekeknek is dolgozniuk kellett.

Margit már hét évesen rikkancsként dolgozott – s abban a kegyben részesült, hogy

tőle vásárolta Ady Endre reggelente

az újságot.

Persze azért járt iskolába is, de az apácákkal nem tudott kijönni. Egyszer megpofozták, ő reflexből visszaütött és az apácák kitessékelték az iskolából. Másik iskolába ment, s Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond műveit tanulmányozta.

Kilenc évesen a Nagyváradi Színház jegypénztárosának ezt mondta: „Néni kérem, én úgy szeretnék színésznő lenni!” – s a pénztárosnak megesett rajta a szíve.

Valószínűleg az ő közbenjárására Erdélyi Miklós rendező meghallgatta a kislányt, aki betanult egy rövid szerepet a Sztambul rózsája című operettből. Ezután eljátszatta vele a liftesfiú szerepét, majd elküldte a kolozsvári színiiskolába, ingyenes tanulónak.

A János Vitézben már Kiss Manyival játszott, majd 15 évesen meg is kapta élete első szerződését a Nagyváradi Színháztól1924-ben pedig megkapta első felnőttszerződését is, Kolozsvárott.

Magyarországi színikarrierjét Hódmezővásárhelyen kezdte.

Legelső napján, a Fekete Sas vendéglőben meghallotta, amint Kovács Károly nagy hangon kiosztja egy kollégájukat, aki a rendezőt szidta – Margitnak annyira megtetszett ez a vehemencia, hogy rögtön át is ült Kovács asztalához.

Együtt töltötték a napot, majd nemsokára

összeházasodtak.

Nem éltek fényűző életet, mert akkoriban egy színésznőnek magának kellett megvásárolnia fellépőruháit. Margitnak döntenie kellett: vagy esznek, vagy kosztümöket varratnak.

Egy évre a miskolci, majd a szegedi színházba szerződött, s egy kicsit javult a helyzetük. Sajnos azonban nem annyira, mint kellett volna, mert eladósodtak, s mikor a Vígszínház állást ajánlott Margitnak és Kovácsnak, fájó szívvel, de el kellett fogadniuk. Pedig ő ezt mondta:

„Ha hiszik, ha nem, nekem ma is a vidéki színház az ideálom.

Ott általában élénkebb és változatosabb az élet,

pezsgőbb a légkör.”

Pesten aztán tárt karokkal fogadták. Gyakorlatilag az első szerepével a kritikusok és a közönség is a szívükbe zárták őt:

naivát, szubrettet,

kegyetlen nőt, idős asszonyt,

mindent kiemelkedőn játszott.

1932-ben megkapta első filmszerepét is Páger Antal oldalán, a Piri mindent tud című filmben.

Kapta is a titokzatos leveleket hódolóitól ezután.

Köztük volt egy, aki fiatalkora óta minden héten küldött neki levelet, de ő nem tudta a szignót kiolvasni. Móricz Zsigmond Kis madár című darabjának bemutatóján aztán kiderült, ki is az a kiolvashatatlan nevű hódoló, mert az író a színészeknek szokása szerint egy-egy dedikált könyvet ajándékozott, virág helyett.

Mint kiderült, Móricz az összes próbán figyelemmel kísérte Margitot,

s minél többet látta játszani, annál több lehetőséget látott meg a Margit

által játszott karakterben, így frivolabbra írta át számára a szerepet.

Barátság szövődött kettejük közt, s talán valami több is.

Senki nem tudja biztosan, hogy a vonzalom csak két kisebbrendűségi érzéssel küzdő ember lelki kötődéséről szólt-e, vagy valami többről is. Az biztos, hogy sokszor kísérték egymást haza, megismerkedésüktől fogva.

Hogy mit szólt ehhez Margit férje, nem tudni. Házasságuk már megromlott ekkoriban, mert Margit magához vette édesanyját, s kettejük kötelékében Kovács számára nem maradt hely.

Elváltak, Margit ezután Kolczonay Ervin filmproducerrel kötötte össze az életét. Jött a háború, s  a producer kiszorult Rózsadombi villájukból, mert Margit sok zsidó embert bújtatott ott. 1945-ben elváltak.

A háború után Margit szerelembe esett Baktay Lajos színészkollégájával, akivel hét évig éltek házasságban.

Járt az ukrajnai háborús fronton is Karády Katalinnal,

hogy szórakoztassák a katonákat.

A műsor után egy katonatiszt, Lajtos Árpád odament hozzá,

hogy megkérje kezét.

Margit kitért előle, a férfi pedig hadifogságba került, majd itthon még hét év fegyházra ítélték.

Aztán, első találkozásuk után 13 évvel felbukkant újra a katonatiszt, hogy ismét megkérje a kezét.

A színésznő ismét kitért előle, mondván, most előadása lesz,

de ha holnap is aktuális az ajánlat, hozzámegy.

Harminc évig éltek együtt.

Latinovits Zoltánnal

Ekkor Margit képes volt megszakítani a próbákat, csak azért, hogy férjét meleg ebéddel és vacsorával várja otthon. Ennek az lett vége, hogy ritkította színházi szerepléseit, mert nem tudta összeegyeztetni munkáját a magánéletével.

Ettől kezdve főként filmeket vállalt.

Olyan klasszikusokban játszott, mint a Szinbád, a Liliomfi és

az Oscar-díjra jelölt Macskajáték.

1967-ben megkapta a Magyar Filmkritikusok díját is. Persze játszott színházban is tovább, de már jóval kevesebbet.

1951-ben Érdemes Művész, 1952-ben Kossuth-díjas majd 1953-ban Kiváló Művész lett.

Idős korában még megkapta Bors néni szerepét Nemes Nagy Ágnes mesejátékában is,

amolyan jutalomjátékként. A gyerekek imádták, s ő is boldog volt, mert

végre nem keserű, gonosz vénasszonyt kellett játszania.

Ekkor már romlott az egészsége, hiszen nagy dohányos volt.

A rák megtámadta tüdejét, egyre gyengébb lett. A kórházba már csak az akkor szintén nagyon beteg Ruttkai Évát engedte be kollégái közül.

Férje fogta a kezét, mikor örök álomra szenderült 1986. május 24-én.

Az ő szavaival búcsúzunk:

„Az utolsó csepp véremig

a színházért éltem.”

Zoé

 

Főkép: port.hu

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.