„Az igazi bölcs azt fordítja éppen a javára, ami akad.” – Jane Austen, a példás nőket adó írónő

Büszkeség és Balítélet. Értelem és érzelem. Emma. A kedvenceink Jane Austen angol regényírónőtől, aki óriási hatást gyakorolt az irodalomra, de legfőképpen a nőkre.

Megtanított bennünket arra, hogy higgyünk magunkban és ugyanígy hihetünk az igaz szerelemben, a boldog befejezésekben.

Miben rejlik Jane Austen évszázados varázsa? Miért rajonganak érte manapság is hölgyek?

Mert a főszereplői erkölcsileg olyan erős nők, akikről példát vehetünk. Hiszen mi a közös az olyan nőkben, mint amilyen Emma, Elizabeth és Elinor? (Az E betűs néven kívül természetesen.) Hogy erősek, intelligensek, magabiztosak. Tudják mennyit érnek. Van tartásuk, méltóságuk és hisznek a képességeikben. Ezek olyan megerősítések, amelyre minden korban szüksége volt egy nőnek.

Jane a kritikai realizmus egyik úttörője volt. 1775. december 16-án látta meg a napvilágot Steventon falujában. Édesanyja Cassandra Leight nemesi családból származott, míg apja George Austen anglikán vikárius volt.

Összesen nyolcan voltak testvérek. Apja kiterjedt otthoni könyvtárának köszönhetően szerette meg az írott szót. Emellett Jane családi háttere szolgáltatott remek témákat a regényeihez. A kiterjedt rokoni és baráti kapcsolatok rengeteg élményt nyújtottak neki és mindez írásra ösztönözte. A saját korából és világából merítette az ihletet a regények szereplőihez, helyszíneihez, témáihoz.

Az Emmában szereplő Mrs. Goddard iskoláját például a readingi Abbey kollégiumról mintázta, ahová 1785-86-ban járt testvérével, Cassandrával. Annak ellenére, hogy az iskolai vezetőség túl fiatalnak ítélte Jane-t a tanításhoz és úgy gondolták, nem fogja hasznát látni, anyja szerint Jane nem tágított volna testvére mellől. A bentlakásos iskolában is kevés barátot szerzett, inkább Cassandra társaságát részesítette előnyben.

Első szerelmének köszönheti az Értelem és Érzelem ötletét. Tom Lefroy elveszítette volna minden örökségét, ha egy „senkit” vesz feleségül. Testvére, Anne Lefroy arra bíztatta Tomot, hagyja el az országot, mielőtt kitudódik a Jane-nek való románca. A valóságban Cassandra volt az „értelem”, aki igyekezett kordában tartani az „érzelmes” Jane-t.

De más rokonából is lett szereplő az egyik könyvében. Egyesek szerint Jane unokatestvére, Eliza, Comtesse de Feuillide szolgáltatott modellt Elizabeth Bennett elevenségéhez és szellemességéhez. Ugyanakkor művei sokáig nem is a saját neve alatt futottak, csak annyi szerepelt rajtuk: A hölgy.

Valószínű, hogy Austen azért választotta a névtelenséget, mert akkoriban, a férfiak uralta világban nem értették meg a női regényírókat. Ha írás közben félbeszakították, gyorsan elrejtette papírjait, hogy ne kérdezhessék a munkájáról.

1801. decemberében a család az egyre romló anyagi helyzete miatt Bathba költözött. Jane-t ez nagyon felzaklatta és egyes életrajzírók azt állítják, hogy a helyzet ártott az írásának, mivel nem volt privát szférája az alkotáshoz.

Ellenben nyáron gyakran elutaztak a tengerpartra és az egyik ilyen nyaralás során élhette át Jane a második és egyben legtitokzatosabb szerelmi kalandját. Találkozott egy fiatal lelkésszel és egymásba szerettek. Úgy nézett ki, hogy lesz is közöttük valami komolyabb, de a nyaralást követően nem sokkal elhunyt a fiatal férfi.

Az eset megerősítette a két nővér közötti köteléket, mivel Cassandra korábban szintén elveszítette a vőlegényét. Mindez csak Jane halála után került napvilágra, miután testvére elmesélte az unokahúgainak.

Jane Austen sohasem házasodott meg, pedig fiatalon eljegyezte őt a hat évvel fiatalabb, rossz modorú, indulatos Harris Bigg-Wither. Azért ment bele a lehetséges házasságba, mert a férfi vagyona és helyzete biztonságot jelentett volna a családjának. Ám később mégis felbontotta a jegyességet, mivel nem szerette a leendő férjét, márpedig szerinte csak szerelemből szabad házasodni.

Jane végül csendesen, visszavonultan élte életét, mivel súlyos betegségben szenvedett. Akkoriban az orvosok nem ismerték az Addison-kórt, így nem is tudták megfelelően kezelni. Miután a betegségben a teste elfeketedett, az írónő már nem járt társaságba, és csupán a nővérével folytatott levelezéséből kaphatunk képet életének kései szakaszáról.

1817-ben Winchesterbe utazott a gyógyulás reményében, de sajnos július 18-án, mindössze 41 évesen elhunyt. A winchesteri székesegyházban temették el rá egy hétre.

2017-ben a British Library felvetett egy elméletet a halálával kapcsolatban, miszerint ivóvizébe arzént csepegtettek vagy a gyógyszeres félrekezelés végzett vele. Ezt a bőre elszíneződése és a köztudottan gyenge látása (amely szerintük szürkehályog következménye lehet) miatt gondolják.

Egyik elmélet igazolására sincs bizonyíték, de arra igen, hogy Jane Austen mély nyomot hagyott bennünk.

Bár életében mindössze hat regényt írt, azok a művek a mai napig igazi értéket képviselnek, ahogy az a következő lélekmelengető idézetekből is kiderül:

„A veszteség is lehet néha nyereség.”

„A természetesség az egyetlen, ami egy csinos lány szellemét is oly vonzóvá teheti, mint a külsejét.”

„Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.”

„Ha habozik igent mondani, mondjon bátran nemet.”

„Akik várnak valamire, nem jól mérik az időt; minden perc ötnek érződik.”

“Csak arra gondoljunk vissza a múltból, aminek az emléke örömet szerez.”

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek: Pinterest)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük