Caroline Norton, aki egész életét arra tette fel, hogy egy nő elválhasson

Caroline Norton érzelmi és fizikai bántalmazásokat szenvedett el férjétől, egy olyan érában, amikor a nőket egy kalap alá vették a gyermekekkel és a félkegyelműekkel.

Nem volt szólásjoga, mégis írni kezdett, először verseket, majd politikai pamfleteket és megkereste ügyével Viktória királynőt is.

Az életét tette fel arra, hogy végre egy nőnek joga legyen elválni férjétől, s megkapja gyermekei felügyeleti jogát.

Caroline Elizabeth Sarah Sheridan 1808. március 22-én született Londonban. Caroline apja korán meghalt, így a híres drámaíró nagypapa, Richard Brinsley Sheridan gondoskodott unokáiról.

A család nem élt fényűző életet, ezért a lányoknak minél előbb jómódú férjet kellett találniuk. Caroline nővére hamar sikerrel járt, majd húgát is egyre többen kerülgették. Caroline viszont szarkasztikus humorával, intelligenciájával főként az idősebb urak figyelmét keltette fel.

19 évesen ment hozzá a nála hét évvel idősebb George Chapple Nortonhoz. Sajnos azonban az 1827-ben megkötött frigy boldogtalan volt. Caroline, társaságkedvelő és szókimondó természetével pontosan az ellentéte volt George-nak. S ha mindez nem lett volna elég, politikai kérdésekben sem egyeztek, s ez társaságban és a négy fal között gondot okozott köztük.

George rendkívül megalázónak érezte Caroline szellemi fölényét, így verni kezdte.

Főként azután, hogy kiderült rossz anyagi helyzete, s ígérete ellenére nemhogy Caroline anyját, de még feleségét sem tudta eltartani.

Miután Caroline mindig is szeretett írni, így anyagi helyzetük javítása érdekében egy verseskötet adott ki.

1829-ben jelent meg a The sorows of Rosalie című első verseskötete, amely hűen tükrözte fájdalmát és csalódottságát, amit rosszul sikerült házassága miatt érzett.

„Gyermekkorom otthona! Békés, nyugodt otthon!
Ahol még az ártatlanság mosolya ült ki arcomra.
Miért is hagytalak téged ott, önkéntesen?
Egy áruló csábításáért, aki hiúságomat ejtette rabul?”

Mikor megszülte első fiukat, Fletcher-t, egy kis boldogságra lelt, miközben az írást is folytatta.

A következő évben nagyapja egy régi barátja Lord Melbourne is felkereste őt, azért, hogy 1000 fonttal támogassa írásainak kiadását. Caroline hamarosan bejáratos lett olyan társasági körökbe, ahol rendre előkerültek politikai kérdések is.

1832-re három gyermekes anyaként és közkedvelt íróként is megállta a helyét, amit férje egyre nehezebben viselt. 

Tehetetlenségében egyre többször bántalmazta az asszonyt, amelynek egyik legsúlyosabb következménye az volt, mikor 1835-ben, a negyedik gyermekükkel állapotos asszonyt úgy megverte, hogy az elvetélt.

Ekkor annyira megijedt Caroline, hogy elmenekült gyerekeivel rokonaihoz, ahol azonban nem maradhatott sokáig, így vissza kellett térnie George-hoz.

1836 húsvétjára olyan elviselhetetlen lett a helyzet köztük, hogy Caroline, a gyerekeket otthon hagyva nővéréhez sietett, hogy segítséget kérjen.

Ám mire visszaért, a gyerekeket már George egy gazdag unokatestvéréhez küldte Skóciába, s az asszony nem tehette be a lábát többé közös otthonukba.

Minden ruha, bútor és vagyon, jog szerint George-t illette, így Caroline nincstelen lett. Hiába keresett pénzt verseivel és politikai pamfletjeivel, a jog szerint őt semmi nem illette ezekből. Kétségbeesésében Lord Melbourne-höz
fordult, akinél menedékre talált.

Ebbe kapaszkodva férje egyből hűtlenséggel vádolta meg, így 10.000 fontot követelt a Lordtól. A zsarolás nem járt sikerrel, mert a konzervatív párt Lord Melbourne-t felmentette a vádak alól.

Caroline viszont botrányos helyzetbe került a házasságtöréssel vádja miatt, s bár Lord Melbourne-t felmentették, őt mégsem tisztázták.

Caroline olyan időben élt, amikor egy nő nem kezdeményezhetett válást, s a házasságtörés terhe miatt, még gyermekeit sem láthatta, amibe nem tudott belenyugodni.

Politikai pamfleteket kezdett írni, a parlamenthez fordult ügyével, s végül 1839-ben elérte, hogy egy nő fellebbezhessen 6 év alatti és 16 évet betöltött gyermekei felügyeleti jogáért.

1842-ben nyerte vissza hivatalosan gyermekei felügyeleti jogát, ám George ekkor Skóciába küldte őket, ahova a törvény keze már nem érhetett el.

Ekkor történt, hogy legkisebb fiuk leesett a lóról és olyan súlyos sérüléséket szenvedett, hogy elhunyt.

A szerencsétlen baleset után George látszólag észhez tért, visszaadta a gyerekeket Caroline-nak, de elválni nem akart továbbra sem.

Caroline Norton – Frank Stone festménye (1845 körül)

1848-ban jutottak el odáig, hogy George beleegyezett abba, hogy közös vagyonukból, évi 500 fontot juttat Caroline-nek, ha végre békén hagyja. Az asszony nem ment bele, mert továbbra sem rendelkezhetett írásaiból bejövő vagyona felett, azt még mindig George kapta meg, helyette.

Így tovább írta értekezéseit a jog elhibázott döntéseiről, s újak bevezetésére buzdította a törvényhozókat.

Aztán 1852-ben mikor meghalt tuberkulózisban legidősebb fia, majd barátja Lord Melbourne is, két évre elhallgatott.

1854-re szedte össze magát annyira, hogy Viktória királynőnek írt levelében hangot adott felháborodásának azért, mert egy nő, ha férjhez megy, olyan, mintha nem is létezne. Részletesen ismertette a levelében, hogy miért igazságtalanság az, hogy nem rendelkezhet saját vagyonával, amelyért megdolgozott, s mi az oka annak, hogy nem kezdeményezhet válást sem.

Azért, hogy a helyzete súlyosságát alátámassza, elmesélte, hogy a férje érzelmileg és fizikailag bántalmazta, s ezért még csak nem is állt jogában senkihez sem fordulni, mert egy férj szabadon rendelkezhet arról, hogyan bánik asszonyával.

Sajnos, akkor még Viktória királynő és a parlament csak mérlegelte kérését, automatikusan nem fogadta el azokat.

A Lordok Házában található freskón az Igazság allegorikus alakját a sokat szenvedett Caroline-ról mintázták.

Annyira nem, hogy Caroline nem válhatott el, s férjétől annak 1875-ben bekövetkező halálakor szabadult. Ekkor is csak két évvel később mehetett újra férjhez, az akkor már 25 éve közeli barátjához, Sir William Stirling-Maxwellhez.

Összesen három hónapig élvezte a boldog házaséletet, mert 1877. június 15-én meghalt.

Írásai hatására 11 évvel később alkották meg a válási törvény javított változatát, ahol végre a nők kezdeményezhettek válást, s gyermekeik felügyeleti jogára is igényt tarthattak.

Zoé

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük