Csukás István, mindannyiunk mesemondója volt és marad is

Kisújszálláson született 1936. április 2-án, egy nehéz sorsú kovácsmester nagyobbik fiaként, és itt járta ki az elemi iskolát is.

A háború után – egy zenetanár biztatására, bár édesapja ellenzése ellenére, de édesanyja közbenjárására – jelentkezett az akkor alakult békéstarhosi zeneiskolába, ahol hegedűművésznek készült. Itt is érettségizett.

Bár jól érezte magát a zeneiskolában, később mégis fellázadt a zene ellen, hiszen noha felvételi nélkül felvették volna a Zeneakadémiára, mégis a jogi egyetemre jelentkezett, majd egy idő után átment a bölcsészkarra, de – 1956 után – bölcsésztanulmányait sem fejezte be.

Életében a döntő fordulatot az hozta, amikor a Magyar Rádió egy diákköltők részére meghirdetett pályázatára az egyik barátja beküldte néhány versét, és azokkal első díjat nyert.

Tizenhét éves korában már költő akart lenni. Eleinte csak felnőtteknek írt. Törzshelye lett a Hungária Kávéház, és ekkoriban jelentek meg első versei. Ettől kezdve írásaiból, irodalmi segédmunkákból élt.

Vezetője volt és egyike azoknak, akik 1960-ban megalakították a Fiatal Művészek Klubját, ami annak ellenére a hazai művészellenállás központjává tudott válni, hogy működését szigorúan ellenőrizték.

Dolgozott a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjánál, egy rövid ideig a Munkaügyi minisztérium belső lapjánál, majd később a Néphadsereg című lapnál volt két évig újságíró. Ekkor találkozott Fülöp János íróval, aki a tévé gyerekosztályán dolgozott és „cserét” ajánlott.

Így lett 1968-tól 1971-ig a Magyar Televíziónál előbb dramaturg, majd – „lefokozva” – egy akkor indított gyerekhíradó, a Hétmérföldes kamera országjáró munkatársa.

Az 1960-as évek közepén Kormos István „csábítására” – akinek később az íróasztalát is megörökölte a Móra Kiadóban – állt rá, hogy gyerekeknek írjon, amihez szinte előjelnek érezte azt, hogy egy napon született Hans Christian Andersennel.

1978-tól 1985-ig volt a Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó főszerkesztője, azóta szabadfoglalkozású író.

Csukás Istvánnak verseskötetei mellett sorra jelentek meg gyermekregényei, mesekönyvei, verses meséi. Közel száz kötete jelent meg itthon és külföldön.

Olyan halhatatlan mesefigurákat teremtett meg munkássága során, mint például Mirr-Murr, Pom Pom, Gombóc Artúr, a legkisebb Ugrifüles, Oriza-Triznyák, a Nagy Ho-Ho-Ho Horgász, vagy Süsü, a sárkány.

Több ifjúsági regényéből pedig sikeres tévéfilm készült. Számos művészeti és állami díjban részesült.

Legtöbbünknek meghatározó alakja volt gyermekkorában, nélküle elképzelhetetlen volt a mese fogalma hazánkban.

Legnagyobb fájdalmunkra 2020. február 24-én az égi hazába költözött.

(forrás. wikipedia)

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük