You are currently viewing Dalok a fájdalmak kertjéből – Szabó Balázs Bandája Hasonlatok című lemezéről

Dalok a fájdalmak kertjéből – Szabó Balázs Bandája Hasonlatok című lemezéről

  • Olvasási idő:olvasási idő: 7 perc
  • Bejegyzés kategória:#kult
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Négy évnek kellett eltelnie, hogy új albummal jelentkezzen a zenekar, amikor végre tavasszal bemutatták Rajtad felejtett szavaim című új lemezüket.

Ám megérte ennyit várni, mert türelmünket egy újabb albummal ajándékozták meg.

Karácsonyra kapjuk. Vagy épp ünneptelen, üres estékre,

hogy megteljenek fénnyel, lélekkel.

A dalok szövegei a fájdalmak kertjében születtek, Radnóti Miklós fájdalmas emlékeinek kertjében, de Szabó Balázsék zenéjének köszönhetően a remény bokrai nőttek belőlük.

És hiába kering bennük a halál, a hallgató azt érzi, sőt harsogja is már a végén, hogy élni szeretnék, élni szeretnék.

Érhet el ennél

mélyebb hatást egy zenekar?

A tizenegy Radnóti-verset feldolgozó gyűjteményhez koncertfilm is készült, és a budapesti bemutatón pedig egy igazi lelki programmaratont, érzelmi erőltetett menetet tartott a zenekar, melyben együtt gyalogoltunk a költővel mind gyengülő lábakkal, ám egyre erősödő lélekkel, míg végül belerogytunk Szabó Balázsék zenéjébe, és megpihentünk a dalok között.

A lemezbemutatón először Ferencz Győző Radnóti hagyatékának gondozója, a monográfia szerzője, a Gyarmati Fanni és Radnóti Miklós Napló sajtó alá rendezője, az életmű avatott ismerője mesélt a költőt övező mágikus auráról, melynek köszönhetően életművére egyszerűen képtelenség úgy tekinteni, mint pusztán néhány szép vers jól sikerült összességére.

A túlmitizálás talán abból is fakadhat, hogy lelkiismereti kérdés átszentimentalizálni műveit: mintha a társadalom próbálná felmenteni magát, amiért a költő olyan tragikus körülmények között halt meg, halhatott meg. Ez a fajta kollektív bűntudat magyarázhatja azt is, hogy házasságát is hajlamosak vagyunk kispolgári idillnek tekinteni, és elfelejteni, nem hősökről volt szó, hanem hús-vér emberekről, akiknek biológiai vágyai és néha bizony igen prózai, kegyetlen életmomentumai is akadtak. Szeretőjük volt, vagy épp abortuszokról kellett dönteniük.

A házaspár életének apró rebbenéseit mutatta be az ezt követő előadás, Hámori Gabriella monodrámája, mely Radnóti Miklós feleségének, Gyarmati Fanni naplójának feldolgozásával készült.

Az előadásmód közvetlensége és intenzitása olyan közelségbe hozta az életet, hogy szinte együtt labdáztunk Fannival és Miklóssal a Budai-hegyek rétjein, de közel hozta a halált is: Radnótinéval együtt hajoltunk a koporsó fölé azonosításra, ahová fejtől-lábtól tettek két halottat, miközben az özvegy azon törte a fejét: vajon Miklós-e az, hiszen ez a pulóver úgy hasonlít az övére, ám mégsem az, mégsem az.

Az előadás egyik legmegrázóbb jelenete talán, ahogy a színésznő a méhkaparásról mesélő Gyarmati Fannit jeleníti meg: egy láthatatlan zongorán játszva, miközben műtős gumikesztyűben suhannak végig ujjai a levegő billentyűin.

A koncertfilm előtt még Szabó Balázst hallhattuk, amint az új lemezről mesél.

A címadásnál kifejtette, azért nem kapott új címet a lemez,

és lett végül az egyik vers címe az,

mert hogyan adhatna ő Radnóti verseinek új címet?

Kötődése a költőhöz régről fakad, már akkor rajongott érte, mikor még nem ismerte tragikus élettörténetét.

Talán természetközelisége ragadta meg a legjobban, hogy azt érezni nála, a világ határtalan és nem csak az emberből áll. Gyerekkorában is gyakran kérdezgette a szüleitől: – Értem, hogy a világ végtelen, de mégis meddig tart?

A versek kiválasztásakor nem az életművet akarta lekövetni, a teljesség igénye nélkül keresett szövegeket, úgy érezte, megengedheti magának a luxust, hogy lubickoljon kicsit a versek között. Hozzátette, Radnóti érzékeny költő: úgy tud írni a fájdalomról, hogy közben nem érezzük, mennyire éles az a kés.

Az, hogy végül melyik mű került a lemezre, egy-egy összetalálkozás, „megtalálkozás” eredménye. Ennek ellenére Balázs úgy érzi, hogy ő csak vendég a Radnóti-versei között, bár őszintén bízik benne, hogy ügyes túravezető lesz eme költészetbe tett kirándulás során.

Hogy mennyire jól sikerült az a lelki túravezetés? Elég volt ránézni a sok megilletődött arcra a koncertfilm megtekintése után.

A Kiscelli Múzeum templomterében felvett lemez dalai ismét hoznak új színt az együttes eddigi zenéjéhez képest: a már ismert Bájoló című dal is gazdagabban csendült fel a néhány extrahangszernek hála: még több hegedű és a brácsa szívbe zengő hangjának köszönhetően.

Az ember visszafojtott lélegzettel hallgatja az új verziót,

és hagyja, hogy átcsorogjon rajta a szöveg.

 

A folkosabb, lágyabb daloktól a vidámabb, klezmer-tangó hatású, zsigerekben lüktető melódiákon át többféle zenei hangulattal is találkozhatunk.

Mindenki talál olyat, mely épp elsimít vagy felpöcköl valamit a lelkében. Az én kedvenceim a Variációk szomorúságra, Eső esik, Előhang egy „monodrámához” és a Vihar előtt.

Radnóti olvasni mindig nagy öröm, még akkor is, ha a legnagyobb bánatról ír.

A Szabó Balázsék által megszólaló Radnótit hallgatni pedig

olyan jelentését mutatja meg a szavaknak, melyeket

érteni már nem lehet, csak érezni.

 

Szabó Balázsék zenéje biztos pont a bizonytalanságban, egyfajta lelki menedék.

Történhet körülöttünk bármi, készülhetnek akármilyen takaros csaták a világban, világunkban, környezetünkben, a dalokat meghallgatva mégiscsak azt érezzük, hogy jó lesz zenét teríteni magunkra, mert ez a muzsika elég erős, annyira erős, hogy akár még páncél is lehet.

Finy Petra

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?