Egy tragikus szerelem története – Violette Szabó és Étienne Szabó

Mit csinál egy nő, ha a hőn szeretett férfi életét veszti a háborúban?

Megsiratja, aztán dühös lesz, s bosszút akar állni.

Violette Szabó a második világháború egyik legismertebb kémnője volt. Nagyon kevés ideig tudta csak élvezni az életet és a szerelmet, mert a háború elvette tőle mindkettőt.

Violette Szabó 1921. június 26-án született. Apja francia, anyja angol volt, akik az első világháború alatt találkoztak és szerettek egymásba. Így aztán Violette két nyelvet beszélt folyékonyan. Első néhány évében Franciaországban élt, majd 11 éves korában a család átköltözött Angliába.

Egy parfümériában dolgozott, mikor találkozott Étienne Szabóval.

A magyar származású idegen légiós figyelmét azonnal megragadta a lány szépsége. Beszélgetésbe elegyedtek, s mivel honvágya volt, Violette felajánlotta neki, hogy menjen vele haza, hogy házi kosztot ehessen. Étienne kapott az alkalmon, bár valószínűleg Violette szépsége jobban lenyűgözte, mint az étel.

Akárhogy is, így be is lett mutatva egyből Violette családjának. Elmesélte, hogy korán árva lett, így a rokonok Marsielle-be vitték, s aztán a légióba került. Azt is elmondta, éppen megjárta Narvikot, ahol a németeket verték vissza (időlegesen sikerült csak ekkor), akik Svédországot igyekeztek megszállni. Violette szájtátva hallgatta a történetet, teljesen lenyűgözte a férfi izgalmas élete.

Így aztán, mikor Étienne randevúra hívta, azonnal igent mondott.

Mindennap találkoztak, s ha nem, akkor írtak egymásnak. 38 nap után Étienne meg is kérte Violette kezét. A lány szülei áldásukat adták, bár kicsit sokallták a 11 év korkülönbséget a fiatalok közt (Violette 20, Étienne 31 éves volt).

1940. augusztus 21-én aztán a pár összeházasodott, mindössze egy hét nászút után azonban Étienne-nek mennie kellett Afrikába.

A tizenharmadik osztaggal átszelte a Jóreménység fokát, harcolt az olaszok ellen Eritriában, majd Szíriába ment, s csak a házasságkötésük után egy évvel tért vissza arájához Angliába.

Csupán egy hét jutott nekik, s Étienne-nek megint Afrikába kellett mennie.

Bir Hakeimben, a Szaharában küzdött, s ezúttal Violette is úgy döntött: beáll a női hadseregbe,

csakhogy a kiképzés második hetében

kiderült, hogy terhes, s hazaküldték.

Amikor a következő évben lányuk, Tania megszületett, Étienne azonnal haza akart menni.  Nem tehette, mert El Ameinben kellett megküzdenie csapatával a német és orosz tankokkal.

Az Étienne vezette ütközetben aztán a férfi megsérült. Mire a kórházba került meghalt, így sosem tudta meg, hogy az ütközet fordulópontot hozott a háborúban.

Tania

Amikor Violette megtudta, hogy szeretett férje életét vesztette, teljesen összetört.

Aztán dühös lett, s bosszút esküdött minden német ellen. Lányát szüleire bízta, s beállt egy titkos szervezetbe, akik különleges műveletek végrehajtására szakosodtak.

Hét hónap alatt megtanulta, hogyan kell késsel ölni, fegyvert és térképet használni, bombákat élesíteni és hatástalanítani, s repülőgépből kiugrani, majd 1944. áprilisában bevetésre küldték.

A megszállt Franciaországba repült be, s ugrott ki ejtőernyővel, hogy találkozzon a helyi ellenállás tagjaival.

Körbejárta az országot, kiderítette, mi törte meg az ellenállás tagjait, majd újraszervezte az egész ellenállást, s segítséget ígért. Miután küldetését elvégezte, jött érte a repülő, ám le akarták őket lőni. Csak a csodával határos módon élte túl Violette a támadást, de ez nem vette el kedvét a további munkától.

A következő két terv meghiúsulása után Violette újra beernyőzött a megszállt Franciaországba, 40 nappal az Invázió után, amely Normandiában kezdődött.  Az ellenállók vezetője nem bizonyult ugyanis túl megbízhatónak, mert, mint kiderült, a német csapatok előrejutását segítette.

Violette ezért aztán gépfegyverrel retiküljében indult el az ellenállók új vezetőjével való megbeszélésre, három társával – ám az úton németek voltak, így kiugrottak a kocsiból, de elfogták őket.

Limagos-ba majd Párizsba vitték a Gestappo vezetőjéhez, többször kihallgatták, eredménytelenül.

Violette nem mondott semmit, ezért a ravensbrucki koncentrációs táborba került, munkára fogták, többször megerőszakolták.

Mindeközben Violette szökési terveket eszelt ki, másik két társával, Denise Bloch-al és Lilian Rolfe-val.

Ám, mielőtt sikerült volna a tervek egyikét is kipróbálniuk, elvitték őket egy másik táborba, ahol tiszta ruhát, szappant és fésűt kaptak… Majd egy nappal később agyonlőtték őket.

Violette mindössze 23 éves volt ekkor, lánya pedig két éves.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.