Elég az olvasás kedvéért olvasni? Jodi Picoult: Életszikra

Soha nem olvastam bestsellert, de mindig is ki akartam próbálni…

Nagyon nehezen verekedtem át magam Jodi Picoult: Életszikra című könyvén. Unalmas volt és sokat kiabáltam a könyvvel. De nem csak a történet volt a baj…

Például: leírja, hogy hősnője ül a földön, összekulcsolt térdekkel, eszik valamit, mert egész nap nem evett. Ráordít a gyilkos, majd két lépést hátrál… “Hogymi???” Gyorsan visszaugrottam: most akkor ül vagy áll?…

Ilyet nem engedhet meg magának egy kiadott könyv… Amit százan átolvastak…

Egy ,,zsé” kategóriás amerikai akciófilmre hajazott történetileg, ahol már előre tudod, mikor mi következik…

Sokat gondolkodtam rajta, írjak-e egyáltalán erről bármit is, vagy csak hallgassam el, akkor nem reklámozom sehogyan sem. De úgy döntöttem, leírom.

Szóval, miről is szól? Egy amerikai – azon belül Mississippi állami – abortuszklinikán játszódik. Egy túszdráma, a túszejtő és a fogvatartottak történeteivel megtűzdelve.

Kemény témát boncolgat és mutat be több szemszögből, de sajnos kidolgozatlan. Önmaguknak ellentmondó jellemábrázolások tarkítják ezt a könyvet, ez benne talán a legdühítőbb.

Abszolút nem emberszerűek – vagy annyira távol van tőlem Amerika, és az amerikaiak, hogy el sem tudom őket képzelni, hogyan létezhetnek ennyire hülye emberek…

Senkit nem tudtam benne megszeretni.

És most jöjjön az indok, hogy miért lehet mégis elolvasni ezt a könyvet…

Nem, nem ajánlom!

Ottlik Géza: Iskola a határon című könyvét ajánlom… vagy James Joyce: Ifjúkori önarckép című könyvét ajánlom, vagy Goethe: Vonzások és választások című könyvét ajánlom…

De olvasni jó. Gondolkodásra késztet, és minden könyvben lehet találni valamit. Ezt kerestem ebben is.

És találtam.

A nem annyira izgalmas, abszolút kiszámítható történetet úgy próbálta az írónő érdekesebbé tenni, hogy óránként visszaugrik az időben, és visszafelé mesél. És tényleg, segített a történeten vele egy keveset.

De a végén van egy jelenet (vagyis ugye a történet elején), amiben az abortuszokat végző orvos olvas a repülőn egy tanulmányt. Ami nagyon érdekes, és nekem ezért érdemes volt végigverekednem magamat a könyvön. Ha az elején olvasom, félúton eldobom a könyvet.

És mivel az írónő innen meríti a könyv címét, gondolom, hogy őt is ez fogta meg leginkább… Kár, hogy nem erről írt… De ez elgondolkodtatott: lehet, hogy jó könyvei is vannak?

De nekem ennyi elég volt belőle, köszönöm szépen! Maradok ott, ahol eddig is voltam.

Sára

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük