„Erős csaj vagyok. A génjeimben hordozom.” – Meryl Streep

Meryl Streep a magabiztosság, a szépség és a profizmus megtestesítője: bárkit el tud játszani úgy, hogy abban ott van az ő személyiségének egy darabkája is.

Tehetségét jól tükrözi, hogy pályafutása során már

20 alkalommal jelölték Oscarra, s ebből

háromszor meg is kapta azt.

Bezsebelte már az Arany Glóbuszt, az Emmy és a Bafta díjat is.

Korunk egyik legzseniálisabb színésznője, Meryl Streep legyőzte Hollywood kliséit, s 69 évesen is kelendő művész.

Meryl az Az órák c. filmben

Az 1949. június 22-én született amerikai színésznő azt vallja: minden szerepében keres valamit, ami benne is megvan.

Így tud hitelesen játszani, s ez az, amivel a képernyő és a mozivászon elé képes szegezni a nézőt. Volt már anya, aki elhagyta gyermekét, Holokauszt-túlélő, Margaret Thatcher, Karen Blixen írónő, s Forest Jenkins megformálója is.

Minden szerepére komolyan felkészül – annyira, hogy az angol vagy francia akcentust is megtanulja, ha kell, sőt, egy filmje kedvéért még a vadevezést is elsajátította.

1979-ben

Családja multikulturális jelleget mutat, talán ezért is képes annyiféle arcot mutatni. Elmondása szerint édesanyja és nagyanyja a két példaképe. Nagymamája 93 évig élt, s mindig tett-vett, édesanyja pedig erre tanította:

,,Bármit megtehetsz, ha igazán elhatározod magad! Ha lusta vagy, akkor elbuksz. De ha tényleg elhatározod és megküzdesz érte, akkor bármit elérhetsz.”

Meryl meg is tett mindent, 16 évesen már játszott. Aztán a Yale drámatagozatán tanult, ahol Sigourney Weaver osztálytársa volt.

Mire kilépett az iskolából, már ismerte New York. A Broadway-n kezdte pályafutását, majd 1978-ban feltűnt egy mellékszerepben is, a ma már kultuszfilmnek számító A szarvasvadász című filmben.

Ugyanebben az évben kötött házasságot Don Gummer szobrásszal is, s

a következő évben a Kramer vs. Kramer-ben Dustin Hoffman oldalán nyújtott alakításáért

elnyerte első Oscar díját.

Aztán megszülte fiát, s csak két év múlva kezdett újra dolgozni.

1982-ben a Sophie választásában egy Holokausztot túlélő nőt játszott el, amiért megkapta a Golden Globe és az Oscar díjat is.

Meryl és Don

A következő évben megszülte első lányát, majd eljátszotta a Zuhanás a szerelembe női főszerepét Robert de Niro mellett.

1985-ben Robert Redforddal ejtette rabul a nézőket a Karen Blixen könyvéből készült Távol Afrikától című filmben.

1986-ban megszületett második kislánya, s Meryl egy időre visszavonult.

1990-ben aztán jó barátnője, Carrie Fisher (Leia hercegnő) forgatókönyvéből eljátszotta a Képeslapok a szakadékból című filmben Shirley Maclaine lányát.

Távol Afrikától – Robert Redforddal

Bár a filmvásznon eljátszik bármit,

valójában példás, rendezett, és a körülményekhez képest

normális családi életet él.

Egyszer azt mondta erről:

„Az egyszerű dolgok tesznek igazán boldoggá: a szeretet, a szex, az étel. Minden más -a hatalom, a befolyás, az erő- csak arra jók, hogy elnyomják a valóban fontos dolgokat. Ameddig van mit enned és van hol aludnod, amíg megvannak az alapok, addig a boldogságot már nem olyan nehéz megtalálni.”

Falling in love – Robert de Niro oldalán

Férjével jól sikerült a házassága.

Meryl 1991-ben még egy lányt szült Don Gummernek – igaz, előtte még

eljátszotta a Tranzit a mindenhatóhoz című film női főszerepét is, várandósan –

ami számomra az első filmje volt kislányként, amiben megragadott.

1994-ben a Veszélyes vizeken című film kedvéért megtanult evezni is, ami jól tükrözi egyik mottóját, miszerint:

„A félelem serkentőleg hat.”

Lányaival

Az, hogy semmitől nem riad meg, egyértelmű.

Nem elég, hogy legyőzte azt az általános előítéletet, hogy egy nő 40 felett már ne szüljön, még azt is kiharcolta, hogy ne vegyenek tudomást koráról, s ne kerüljön bele az öregedő és felejthető színésznők süllyesztőjébe.

Talán halk, de határozott fellépése miatt is, de a 2000-es években még foglalkoztatottabb lett, mint azelőtt.

2002-ben az Az órák című filmben brillírozott, majd eljátszotta Anna Wintourt Az ördög Pradát visel című filmben, majd az Estében már saját lányával játszott együtt.

Főszerep: Az ördög Pradát visel 

2008-ban énektudását is megcsillogtatta a Mamma Mia című musicalfilmben, majd 2012-ben Margaret Thatcherré változott, angol akcentussal együtt – amiért megkapta a harmadik Oscar díját is.

Az Egyszerűen bonyolult című filmben Alec Baldwinnal nevettetett meg minket, aztán feltűnt az A szüfrazsett című filmben egy rövid, de tekintélyes szerepben.

Hamisan is énekelt, hogy megmutassa, milyen lehetett egy multimilliomos, szifiliszes nő élete, aki azt hitte, tud énekelni…

Most a Pentagon titkai című film pörög a mozikban tőle, s ő jelenleg is dolgozik.

Margaret Thatcher szerepében

Van benne valami, ami az embert megfogja. Egy olyan kisugárzás birtokosa ő, amely nőt és férfit egyaránt megragad.

Soha sem feküdt kés alá, azt vallja: „Tudni kell méltósággal megöregedni.”

Neki sikerült, s egyáltalán nem is látjuk őt öregnek – inkább érettnek, mint egy nemes bor, amelyet az idő csak még jobbá tesz.

Jövőre lesz hetven éves,

de már mindent elért.

A hírességek utcájában külön csillaga van, de ő azt mondja:

„A színészet is csak egy olyan szakma, mint bármi más.”

Talán pont ez a szerény, de mégis határozott magatartás az,

amiért az egész világ a lába előtt hever.

Emellett már csak a hab a tortán, hogy mindig kiáll a jó és fontos ügyekért is: ez tovább növeli szemünkben a nagyságát.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.