Felnőtteknek nem. Biztos nem?!

  • Olvasási idő:olvasási idő: 6 perc
  • Bejegyzés kategória:#kult
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Amikor könyvekből csemegéztem, melyik az, amiről szívesen írnék, akkor Haász János kötetére rögtön rácsaptam. Húúú, erről mindenképp!

És nem csak azért, mert a szerzőink között tudhatjuk, hanem mert jó a humora és fantasztikusan ír. 

Itt tartom a kezemben a szép, igényesen összerakott könyvet, Haász János: Felnőtteknek nem című kötetét az Athenaeum kiadótól. A kötet versei első ránézésre vicces gyerekszáj-versek, szórakoztatók, könnyedek és szikrázóan humorosak. 

A versek azonban szép lassan egy család szétszakadásának szívszorító történetét tárják fel előttünk… S ez az, amiért úgy gondoljuk, hogy: Felnőtteknek is, mindenképp!

Akartam már nektek írni Haász Jánosról, ezért elkezdtem kutakodni utána, de elvesztem az írásai között, csak olvastam, olvastam, és órákkal később kaptam észbe, hogy nekem most írnom kellene róla, nem olvasnom…

És biztos tudjátok, minél többet olvasunk, annál kevésbé tudjuk, mi is az a fontos dolog belőle, amit három mondatban le lehetne írni, bármiről is legyen szó. Azért egy mondatot mondanék róla: jegyezzétek meg a nevét, érdemes. És persze, olvassátok!

És akkor a kötet maga: ötvenöt, svéd típusú gyerekverset tartalmaz. 

Mi is az a svéd típusú gyerekvers? Amolyan szabadvers (tehát nem feltétlenül rímel, meg úgy egyáltalán: szabad) melynek lírai énje egy gyermek. (Magyaróra: vége.)

Jelen esetünkben egy óvodás kisfiú, akinek nem tudjuk a nevét, ami végül is, ha jobban belegondolok, teljesen érthető. Egy óvodás kisfiú már nem nevezi néven magát. A kötettel tehát megszerettem valakit, akinek nincs neve – mondjuk adhatnék is neki, és akkor kiegyenesedne az életem

Visszatérve, 

az ötvenöt vers egy nagy történetté áll össze.

Egy éppen szétszakadó család történetévé.

Új otthonnal, új óvodával, sok-sok olyan problémával, melyeket mi hajlamosak vagyunk nem igazi problémaként kezelni, mivel egy gyerekkel történnek. De ha elolvassuk a könyvet (és hajlandóak vagyunk a gyereket is embernek tekinteni), akkor könnyen megérthetjük, hogy a kis probléma is probléma, és még az sem biztos, hogy olyan kicsi.

Anyával kettesben, Apa Londonban, új óvoda, új lakás, új emberek, új kapcsolatok: jók, rosszak…

Kemény témákat érint, melyeket gyermeki ártatlansággal vezet elénk,

hol humorral, hol szívet tépő fájdalommal.

És ezeket a verseket egészítik ki Merényi Dániel (Grafitember) rendkívül találó, részletgazdag rajzai. Ezek nem illusztrációk, sokkal többet tesz bele. Önmagát is, a versek által útnak indított gondolatait is.

Érezni a köteten, hogy nagyon eltalálták mindketten, mit akart a másik –

és ezáltal teljesen összeforr a kétféle művészeti alkotás.

Próbáltam szétszedni, hogy külön is lássam a verseket, de nem megy.

Ha hallom a verset, látom a képet. Ha látom a képet, hallom a verset. És már nem is akarom szétszedni, ezzel most valami nagyon egyedit alkottak. Titkon remélem, lesz még folytatás!

Van még egy érdekessége a könyvnek, a LivePrint alkalmazás, amely kicsit kinyitja a könyveket a virtuális valóság felé. Először cseppet szkeptikus voltam ezzel kapcsolatban, hogy minek is ez, a könyv legyen könyv…

De azért nagyon megörültem, amikor láttam, ahogy egy egyszerű alkalmazás segítségével

egyszeriben megelevenedik a hátsó borító, és egy kisebb videóban

mesél nekünk pár mondatot Haász János és Merényi Dániel a könyvről.

Jó kis ötlet ez, van benne sok-sok jó lehetőség, ami hasznunkra is  válhat, összeköthet különböző művészeti ágakat egyetlen kattintással, akár. Az alkalmazás ötlete a dabasi nyomdát dicséri, keresni is fogom az általuk kivitelezett könyveket: hátha tartogatnak még érdekességeket.

Verseskötet ellenére ez egy letehetetlen könyv,

nem lehet nem végigkövetni a történetet.

Viszont ötödik, hatodik olvasásra is nyújthat újat – mind a képek, mind a versek tekintetében.

Annyira jó verseket olvasni, számomra felér egy lelki fogmosással. Megtisztít. Olyan jó sokadik olvasásra is ízlelni a ritmusát, a szavak mélyebb értelmét, megtalálni az elsőre talán rejtve maradt összefüggéseket. Olvassatok verset!

Én mostanában Haász Jánossal együtt mosom reggelente újra és újra a lelkem fogsorát. Csak ajánlani tudom!

Azzal ugyan kicsit bajban vagyok, kinek is, mert ellentmondanék a címnek: Felnőtteknek nem. 

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?