Imádom, imádom, imádom! Az egyik legjobban sikerült animációs film, nem hiába vitte el ebben a kategóriában a neki járó Oscar-díjat is. Egy kis patkány – Remy – a főszereplő, aki megmutatja a világnak, hogy elszántsággal bármilyen álom valóra váltható.

Legjobb párbeszédeivel elevenítjük most fel ezt a remekművet:

„Lenyűgöző cím: Főzni bárki tud! És ami ennél is lenyűgözőbb, Gusto úgy látszik, tényleg elhiszi! Én másrészről komolyan veszem a főzést és nem, nem hiszem, hogy bárki képes rá!” (Anton Ego)

„Ez vagyok én, azt hiszem egyértelmű, hogy át kell gondolnom az életemet. Hogy mi a problémám?! Először is, hogy patkány vagyok. Vagyis az életem nehéz. Másodszor, magasan fejlett az íz- és szagérzékem.” (Remy)

„Ő az apám, semmi sem nyűgözi le. (…) A fura szagot a patkányméreg okozta. Ekkor jöttek rá a bennem rejlő értékekre. És hirtelen én is büszke lettem rá. Míg apám meg nem bízott: én lettem a méregellenőr!” (Remy)

„Annyit tudok, ha az vagy, amit megeszel. Én csak minőséget akarok enni!” (Remy)

„Az étel hajtóanyag. Ha válogatsz, hogy mit töltesz a tartályba, a motorod lefullad. Hallgass és edd a szemetet!” (Django)

„Minden íz tökéletesen egyedi. És az ízek kombinációja teljesen új ízeket teremt.”

„- Miért jársz ilyen idétlenül?
– Mert nem akarok folyamatosan mancsot mosni. Emlékszel, hogy ugyanazzal a manccsal nyúltunk az ételhez, amin jártunk? El tudod képzelni, hogy miket raktunk a szánkba?
– Állandóan.
– Oh, ha eszem, nem akarom érezni, hogy mi mindenbe nyúltam!” (Emile és Remy)

„- A kulcs, hogy folyamatos forgatás közben elnyerje a füstös pörk ízét.
– Közeleg a vihar! Hé Remy, nem szabadna ilyen közel tartózkodnunk.” (Remy és Emile)

„Jól csak szenvedélyesen lehet főzni, szárnyaljon a fantáziád, próbálkozz! Nem biztos, hogy minden sikerül. Tudod, sose engedd, hogy az alapján ítéljenek meg, ahonnan jöttél. A korlátokat te húzod meg. Igazat mondok! Főzni bárki tud, de csak az lehet naggyá, aki nem fél!” (Gusteau)

„Ha folyton csak a múltra koncentrálsz, sose fogod észrevenni azt, ami vár rád.” (Gusteau)

„A szakács alkot, a tolvaj lop. Te nem vagy tolvaj, (…) lesz mit enned, Remy. Annak mindig lesz, aki tiszta szívből szeret főzni!” (Gusteau)

„- Okos kis patkány vagy! És kicsoda ő?
– Oh ő? Ő, egy senki.
– Dehogy senki, ő is a konyha része.
– Nem, ő a plongeur. Egy senki, mosogat és kiviszi a szemetet, soha nem főz.
– De tudna!
– Öhh nem!
– Honnan veszed? Mit szoktam mondani? Főzni bárki tud!
– Hát igen, bárki tud, de nem azt jelenti, hogy kell is neki.” (Gusteau és Remy)

„Maga főzött? Hogy mert főzni az én konyhámban?! (…) Karóba húzom és felnégyelem, meg-meg-megteszem, a törvény is mellettem áll!” (Skinner)

„- Most mit csináljak?
– Öld meg!
– Itt?
– Neeem! Nem a konyhában!” (Linguini és Skinner)

„Gratulálok, meg tudtad ismételni a véletlen szerencsédet, fiam!” (Skinner)

„Hány nőt látsz dolgozni ebben a konyhában?! Csak engem. Vajon miért van ez?!  A hierarchiája vénemberek szabályaira épül, ami ostoba, amiket úgy találtak ki, hogy ide nő ne tehesse be a lábát.” (Colette)

„A séf védjegye: mocskos kötény, tiszta felső!” (Colette)

„Honnan tudod kóstolás nélkül, hogy a kenyér jó-e?! Nem szagból, nem a külsőből. A ropogás hangjából! Oh a roppanás szimfónia! Ezt csakis a jó kenyér tudja!” (Colette)

„Akkora idióta lennél, mint az illegális szemétlerakók, ha nem kortyolnál bele ebbe!” (Skinner)

„Mi nem madarak vagyunk fiam, hanem patkányok, mi nem elhagyjuk a fészket, hanem bővítjük!” (Django)

„- A természet nem változik!
– A változás természetes apa, és biztos, hogy befolyásolható. Csak rajtunk múlik, hogy milyen irányba.” (Django és Remy)

„Gyűlölöm az álszerénységet, a hazugság egyik formája!” (Colette)

„Gusteaunak már van saját arca, dundi, szeretnivaló, mint egy jó ismerős és burritot árul!” (Skinner)

„- Ő a te fiad?
– Van egy fiam?” (Remy és Gusteau)

„- Bocsássa meg, hogy megzavarom az elhamarkodott ünneplését. De azt tartottam fairnek, ha adok egy újabb esélyt! (…)
– Maga Anton Ego!
– Hahaha, az esze lassabban jár az kezénél!
– Miért ilyen vézna az, aki szeret enni?!
– Én nem szeretek enni, én imádok! És ami nem tetszik, nem nyelem le! Holnap este hatalmas elvárásokkal térek vissza, ne merjen csalódást okozni!” (Anton Ego és Linguini)

„- Tudja már, hogy mit óhajt fogyasztani, Uram?
– Igen, tudom mit kérek. Miután egy rakás túlfűtött ömlengést olvastam az új séfről, tudja, mire vágyom?! Egy cseppnyi rálátásra, ez az! Szeretnék némi friss, tiszta, jól fűszerezett rálátást!
– Hogy mit, uram?!
– Rálátást! Kifogyott, jól értem?!
– Én nem… öh…
– Nem számít, mivel kifogyott a rálátásból és látszólag senkinek nincs ebben a tetves városban, van egy ajánlatom: önök adják az ételt, én adom a rálátást. Amihez pont illik egy üveg 1947-es Sauvignon Blanc!” (Pincér és Anton Egot)

„- Kapjátok el a köjálost!
– Gyerünk, gyerünk! Delta kommandó!” (Remy és Django)

„Csak mondd, hogy mit akar főzni a patkány! Áh lecsót?! Az paraszt kaja!” (Colette)

„A kritikus munkája sok szempontból egyszerű, keveset kockáztat, miközben élvezi helyzetét, hogy szabadon bírálhatja mások munkáját és tehetségét. Fürdőzünk a negatív kritikákban, amit jó írni és olvasni. De néha szembenézünk a keserű igazsággal, hogy a világ nagy egészében, akár az értéktelen szemét, több értelemmel bírhat, mint egy frappánsan megírt vitriolos kritika.

És vannak pillanatok, amikor a kritikus tényleg kockáztat. Amikor felfedezi az újat és mellé áll. A világ olykor kegyetlen az új tehetségekkel, új alkotásokkal. Az újnak támogató kell!

(…) Főzni bárki tud! De csak most jöttem rá, most értettem meg igazán, hogy mit akart mondani! Nem lehet mindenki a konyha művésze, de a konyha művész bárhonnan érkezhet.” (Anton Ego)

„Az életben csak az a kiszámítható, hogy teljesen kiszámíthatatlan!” (Remy)

Somogyi Eszter

(Képek: 1.kép, 2.kép, 3.kép, 4.kép, 5.kép, 6.kép, 7.kép, 8.kép, 9.kép, 10.kép)