Hedy Lamarr, a szépséges filmsztár, akiből feltaláló lett

Ki mondja, hogy aki szép az nem lehet okos?

Bárki is látja így, sztereotípiákban gondolkodik!

Hedy Lamarr a példa arra, hogy bár a szépsége miatt jutott el Hollywoodig, mégsem ott érte el a legnagyobb sikereket.

Ugyanis neki köszönhetjük, hogy van Wifi, Bluetooth és GPS is.

Hedy Lamarr 1914. november 9-én született.

A kicsi Hedy persze aligha gondolta, hogy születésnapja egyszer a feltalálók napja lesz Ausztriában, Németországban és Svájcban.

Már csak azért sem, mert anyja egy magyar-zsidó származású zongorista volt, apja pedig osztrák bankár, vagyis távol állt környezetétől a tudományok iránti érdeklődés.

Igaz, éles eszére hamar fény derült, hiszen négy éves korától kezdve házi tanítók oktatták. Megtanult négy nyelven folyékonyan beszélni, zongora és táncórákat vett, majd 16 évesen Bécs egyik legismertebb színitanodájának növendékeként brillírozott.

19 éves korában férjhez adták, egy nála 13 évvel idősebb osztrák fegyvergyároshoz, Fritz Mandl-hez, aki miatt a katolikus hitre is át kellett térnie.

Bár férje a szépséges díszítőelem szerepét szánta neki, az ismerősöknek és barátoknak rendezett partikon, és fegyverkiállításokon, mégis Hedy sokat tanult a modern haditechnológiáról, ami sokat számított későbbi feltalálói karrierjére nézve.

Persze ekkor még nem is gondolt ilyesmire, színészi ambícióikat dédelgetett magában.

Némafilmekben játszott, majd jött az áttörés, az Extase című hangosfilmben, amivel aztán be is írta magát a filmtörténelembe.

Hedy volt az első nő, aki két snitt erejéig anyaszült meztelenül mutatkozott a kamera előtt, s akinek az arcát filmezték egészen közelről orgazmus (megjátszása) közben.

Talán mondani sem kell, férje nem repesett az örömtől, ezért aztán egy vidéki villába száműzte Hedy-t, hogy ott óvja őt az érte rajongók növekvő táborától.

Hedy sem ezt, sem az Ausztriában egyre szaporodó nácikat nem tűrte jól, és megszökött.

Meg sem állt Amerikáig, ahol Hollywood tárt karokkal fogadta őt. Persze szigorúan csak a szépsége miatt, így ehhez mérten aggattak rá szerepeket. Nem is ért el nagy sikereket, az egyetlen valamirevaló filmje, ami ma is emlékezetes, az a Sámson és Delila, de abba is csak a szépségét vitte bele.

Így is divatdiktátor lett belőle, mert egy csapásra divatba hozta a barna hajat és a középen elválasztott frizurát, s a kalapokat, turbánokat és sálakat is újra népszerűvé tette.

A férfiak is körülrajongták, Fritz után öt férjet fogyasztott még el.

George Antheil zongorista, zeneszerző és endokrinológus, közeli barátja volt. Egy nap egészségügyi problémájával kereste fel az orvost, de George egyéb munkájára terelődött a szó.

Egyik, zongorára írt művét akarta átírni egyszerre 16 mechanikus (lyukszalagos) gépzongorára, de nem jutott előre. Ebben segített Hedy, aki első férje révén a haditechnológiában szerzett ismeretekre támaszkodva olyan megoldást ajánlott neki, ami bevált.

Miután George problémáját megoldották, a háborúra is hatást gyakorolható ötlettel álltak elő: köztudomású volt, hogy a torpedók rádióvezérlésével gondok vannak.

Feltalálták a 88 frekvenciát használó torpedóvezérlőt, amihez a zongora 88 billentyűje adta az ötletet.

1942. augusztus 11-én szabadalmaztatták a „Titkos kommunikációs rendszert”, amely azért volt nagyszerű, mert a ma frekvenciaugratásos adásmódnak nevezett módszer segítségével, a torpedókat irányító rádiócsatornák védhetővé váltak, a felderítés és a megzavarás ellen.

Vagyis a tengeri célpontok ellen indított torpedók találati valószínűsége növelhetővé vált, így háború kimenetele is változtathatóvá lett.

A találmányt végül 1957-ben kezdte használni a haditengerészet. Az első bevetésre George halála után, 1962-ben került sor a Kuba elleni blokád idején. 

A haditengerészet csak 1985-ben tette elérhetővé civil alkalmazások számára ezt a fajta technikát. Az egyidejű frekvenciaváltást (frequency-hopping) napjainkban a mobiltelefon-rendszereknél, illetve bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazzák.

A késői alkalmazás nem csüggesztette Hedy-t, és folytatta a fejlesztést, egészen 2000-ben bekövetkező haláláig.

Egy kis hollywoodi laboratóriumot vezetett, ahol nem csak a tudománnyal foglalkozott, hanem a szépségiparral és a filmgyártással is.

1997-ben megkapta találmányáért az Electronic Frontier Foundation díjat, vagyis a technika úttörőjének járó kitüntetést. Ugyanebben az évben első női kitüntetettje is lett a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award – vagyis a Feltalálói Oscar-díjnak is.

Ma tehát, mikor a mobilunkat használjuk, hogy üzeneteket küldjünk, adatokat továbbítsunk, a Hedy és George által feltalált rendszert használjuk.

S bár sokak szemében Hedy csak egy szexbomba volt, mégis fennmaradt neve a halhatatlanság számára, s minden nap áldhatjuk nevét,

hisz általa például a Carrie-t is bárhol olvashatjuk.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.