Híres szerelmek: Aquitániai Eleonóra és II. Henrik

A középkorban nagyon körültekintőek választottak párt az uralkodók és gyermekeik.

A politikai és egyházi tekintély, a vagyon megtartása nagy szerepet játszott a házasságkötés szempontjából.

Aztán a két házasulandó fél vagy megszerette egymást, vagy nem:

ilyenkor az évek során külön utakon jártak, keresve boldogságuk forrását

egy-egy titkos (vagy nyíltan vállalt) viszonyban.

Anjou Henrik a korabeli leírások alapján erős, energikus és igen vonzó férfi volt, aki nem vetette meg a humort sem. Igyekezett olyan uralkodó lenni, aki minden téren képben van hazájának politikáját és gazdaságát illetően.

Nem tartotta magát nagyra, nem viselkedett fennhéjázóan az alattvalóival szemben, mindenkivel kiválóan szót értett.

A szegénység felszámolása szívügye volt, a templomos lovagok sorra járták a falvakat, hogy terményt osszanak szét.

Kinek ne lenne szimpatikus egy ilyen hazaszerető,

daliás és jószívű férfi?

Ráadásul nem kevés hatalommal rendelkezett. Franciaországban meglehetősen nagy birtokokat örökölt apjától, V. Geoffrey-tól, Normandiában hercegi címet kapott, édesanyja, Matilda révén pedig az angol trón várományosa volt.

 

Aquitániai Eleonóra Nyugat-Európa legbefolyásosabb nagyurának leánya volt, ennek köszönhetően a lehető legkifinomultabb és legjobb oktatást kapta.

Élénk leány volt, akaratos, ügyes, aki a férfiak sportjaiban is jeleskedett. Megtanulta a divatos nyelveket, de a zene és irodalom terén is nagy tudásra tett szert.

Külsejére találgatások vannak csupán, valószínűleg barna szeme és hosszú vörös haja lehetett, igen vonzón a férfiszemeknek.

Öccse halála után Franciaország majdnem egész területének örököse lett: tizenöt évesen ő volt a leggazdagabb hajadonja Nyugat-Európának.

Eleonóra egyszer már házas volt, férjhez ment VII. Lajoshoz, a frigy azonban nem tartott sokáig. Már akkor is, fiatal nőként igen akaratosan szállt be a politikai életbe, ami a királyt körülvevő tanácsosoknak cseppet sem tetszett.

Mit képzel, hiszen csak egy nő, mit ért ő egyáltalán a politikához? Kettejük kapcsolata szétbomlott, eztán a kérők sorban álltak a kapujában.

Ő gondosan és körültekintően kiválasztotta Henriket, aki akkor már az angol trón várományosa volt és meglehetősen vonzó, bár nála 11 évvel fiatalabb.

A frigy megköttetett és nagyon úgy tűnt, itt nem csak az érdekek dominálnak, hanem a két fél igencsak vonzódik egymáshoz. Szerelem született kettőjük között.

1154-ben Anglia törvényes királya és királynője lettek.

Szerelmük törhetetlennek bizonyult, és az újdonsült angol királyné egy időre eltávolodott a politikától, mert öt fiúgyermeket és három lánygyermeket szült férjének.

Azonban Henrik lassan elfordult a nőtől, s sorra megcsalta állandóan állapotos feleségét, viszonyaiból gyermekek is születtek.

A királyné azonban megelégelte a hűtlenséget, és furfangos terveket szőtt a fiatal és szép szeretők ellen, megmérgezte, vagy valahogyan eltávolította őket.

Henrik nem állhatta temperamentumos felesége tetteit és fogságba helyezte a nőt: egészen tizenhat évig tartotta szigorú felügyelet alatt. Eleonóra kiszorult a politikai életből, és ez cseppet sem volt ínyére.

Időközben fiaik felcseperedtek, s a nő velük együtt szállt szembe hűtlen és hálátlan férjével: igyekezett hatalomhoz jutni.

1189-ben Henrik egy párbaj során életét vesztette, s ekkor már két fia sem élt. A trónt kedvenc fia, Oroszlánszívű Richárd örökölte.

Eleonóra végre kiszabadult fogsága alól, és a nemesek újra felnéztek rá, hűséget esküdtek neki.

Richárd a harmadik keresztes hadjáratokra, a Szentföldre indult, és ez időre helyettesévé tette édesanyját. A férfi azonban életét vesztette, s ezután Henrik másik fia, I. Földnélküli János került a trónra.

Eleonóra 1200-ban János megbízásából Kasztíliába indult, hogy válasszon a házasulandó hercegnők közül, de hazafelé meg kellett küzdenie unokájával – a zsoldosok végül megölték támogatóit.

Az ekkor már 77 éves asszony kezdett belefáradni a politikai harcokba. Visszavonult egy zárdába, és apácának állt.

1204-ben 82 évesen halt meg, szeretett fia, Richárd és egykori nagy szerelme,

Henrik mellett helyezték örök nyugalomra.

Egy olyan korban, amikor a nőknek semmilyen befolyásuk nem lehetett, még királynőként is alig, ő szembeszállt a károgókkal és megszilárdította a hatalmát. 

Fogságba zárhatták, nézhettek rá ferde szemmel, amiért két országban is királynő lett – ő mindig felülemelkedett a nehézségeken, és méltósággal viselte a sorsát.

Ha kellett, megküzdött mindenkivel a szeretteiért,

hadsereget vezetett az igazáért, és akárhogyan is igyekeztek ellenségei,

nem tudták őt eltiporni.

Egy azonban biztos: ennek a tűzről pattant nőnek kalandos élete során és azt követően is megismerte nevét a történelem.

Agárdi Zsóka

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.