Híres szerelmek- Mumtáz Mahal és Sáh Dzsahán mogul sah

Ki ne ismerné fel a gyönyörű épületet, ha meglátja?

A Tádzs Mahal, vagyis a ,,Paloták koronája” valójában egy síremlék, melyet egy szerelmes férj emeltetett Indiában, a Jamuna folyó partján.

Szépsége megannyi turistát csábít az országba, de a története talán még a látványánál is szebb.

Mumtáz Mahal 1593-ban született perzsa nemes családban. 1612-ben adták feleségül egy herceghez, aki később sah (király, perzsa nyelven) lett.

A leány 19 éves volt csupán ekkor, de olyan hatással volt a férfira,

hogy az uralkodó elnevezte Mumtáz Mahal-nak, vagyis

a palota ékkövének.

,,Külseje és jelleme a kor minden nője fölé emelte” – a sahnak hiába volt sok felesége, legtöbb idejét vele töltötte, a kedvence lett.

Kecses, szenvedélyes és gyönyörű asszonyként tartották számon.

Mumtáz Mahal és Sáh Dzsahán mogul sah

Férjét minden utazására készségesen elkísérte, csendesen lépkedett Dzsehán sah (perzsa nyelven: a világ ura) mellett.

Sosem törekedett hatalomszerzésre, ellentétben a többi feleséggel, ő inkább arra használta befolyását, hogy segítse az elesetteket és a szegényeket. Az akkori történetírók sokszor feljegyezték azt az intimitást és szerelmet, amit egymás iránt éreztek.

Sáh Dzsahán már fiatalon rátermettnek tűnt, hogy a mogul trón örököse legyen. A mogulok aranykoraként tartják számon uralkodásának éveit.

Ki is érdemelte ezt. Minden tettével arra törekedett, hogy birodalmát megnövelje, mely egészen Afganisztánig és azon túlra is elnyúlt.

Uralkodása alatt felvirágzott a kereskedelem, utakat és csatornákat építtetett.

Imádta a művészeteket, kedvelte a festészetet, és hihetetlenül jó ízlése volt. A drágakövek viszont teljesen rabul ejtették: maga is faragta őket, és ő készítette a híres Pávatrónt, mely aranyból készült, ékkövekkel gazdagon kirakva. (Azt mondják, kétszer annyit ér, mint maga a Tadzs Mahal).

A Pávatrónon

Ezzel az emlékművel kívánta kifejezni, hogy ő valójában a világ királya. Ugyanezért rengeteg épületet emeltetett Agrában és Delhiben is, nem sajnálva tőlük a pénzt.

Márványt használt leginkább, ezért is emlegetik ezt a korszakot a márvány uralmaként.

A kincstára megtelt, ám ezek iszonyatos vagyont kebeleztek be, leginkább a Tadzs Mahal megépíttetése került számára a legtöbbe.

19 évi házasságukból 13 gyermek született, ám sajnos 7 gyermekük fiatalon, vagy születésekor életét vesztette.

1631-ben, a tizennegyedik gyermekük születésekor Mumtáz Mahal meghalt.

A fiatal feleség elvesztése miatt az uralkodó magába roskadt.

Elhanyagolta a kötelességeit, és megesküdött, hogy

olyan síremléket emeltet szerelmének, amilyet még nem látott a világ.

22 évig tartott, amíg felépült az emlékmű, melyre tervrajz pályázatot írt ki, és ezek közül választotta ki a legszimpatikusabbat.

Miután elvesztette a nőt, pazarlásba és élvezetekbe hajszolta magát, hogy a bánatát valahogyan csillapítani tudja.

Amit sok éves harcok és verejték árán megszerzett, már nem érdekelte többet, hanyatlásnak indult a birodalom.

Fiai alig várták, hogy átvehessék a hatalmat, és ezeknek a harcoknak következményeképp került bebörtönzésre egyik fia által a sah.

Bár kényelmét szolgálta fogsága alatt minden, feleségei és szolgái minden kívánságát lesték, a sah már vigasztalhatatlan volt, és lassan belebetegedett élete szerelmének elvesztésébe.

1666-ban érte a halál, és a legenda úgy tartja, börtönének Tadzs Mahal-ra néző erkélyén hunyta le örök álomra a fejét.

A sah testét iszlám rítusok szerint megmosták, szantálfa koporsóban egy hajón a Tádzs Mahalhoz szállították, ahol szeretett felesége, Mumtáz Mahal földi maradványai mellett helyezték örök nyugalomra.

Szerelmük átível a történelmen, és

örökre őrzi álmukat ez a varázslatos épület

Indiában.

Agárdi Zsóka

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük