„Így élt, szeretett és halt meg József Attila” – Mondjad, Atikám! a Pesti Színházban

Olvasó, ki itt most kritikát remélsz, rossz helyen kopogtatsz.

A kritikaírást meghagyom azoknak, akiknek ez a szakmájuk.

Én csak egy néző vagyok. Aki azért ül be a színházba, mert remél valamit. Hogy onnan majd élménnyel tér haza, hogy feloldozást kap, útmutatást, választ a kérdéseire.

Én mindig abban mérem az előadást,

nekem onnantól kezdve jó, hogy beférkőzött-e a bőröm alá,

viszem-e még magammal néhány napig.

Meg tudok-e egyáltalán szólalni utána.
Vecsei H. Miklós József Attila- estje után nem találtam a szavakat. Hazajöttem, becsuktam az ajtót, és csak léteztem. Az előadással együtt.

A Mondjad, Atikám! beférkőzött a bőröm alá.

Innen tudom, hogy nagyon is jó volt.

József Attilával, szégyenszemre, sokáig nem foglalkoztam.

Megtanultam az életrajzából, amit meg kellett, persze a mindennapokban mindenkivel együtt idéztem a Mama sorait a megfelelő pillanatokban, de ennyi volt a kapcsolatunk. Nem tartozott a kedvenc költőim közé.

Aztán lassan, változni kezdett a kapcsolatunk.

Valójában, két másik irodalmi vonatkozás kellett ahhoz, hogy mi közelebb kerüljünk egymáshoz. A kedvenc könyvem, az Egymás szemében, ahol a szereplők egy József Attila sorra építik kapcsolatukat, és kedvenc írónőm, Schäffer Erzsébet, akinek a kedvenc költője József Attila, segített.

Így ismerkedtünk szépen, lassan egymással, hogy ezen az estén beteljesedjen a kapcsolatunk.

 

„Vecsei H. Miklós József Attila-estje.” Szól a színlap.

Miklós nem csak egyedüli szereplője az előadásnak, hanem a rendezés is az ő munkáját dicséri.

Nem csak József Attila életét ismerjük meg, hanem költészetét is, (az életrajzot a versek egészítik ki és teszik teljessé), de

egy percig sem kell félni.

Közel sem iskolaszagú az a több mint két óra, amit a színházban töltünk.

Igen, több, mint két órás előadásról van szó, amit szünet nélkül ülünk végig.

Azt hiszem, lehetetlen lenne ezt a folyamatot bárhol is megszakítani, és nagyon nagy hiba lenne ebből a közegből kiszakadni. Talán egy kicsit utalás is ez, hiszen József Attila életében sem volt sohasem szakadás. Minden, születésétől kezdve mutatott afelé az egyetlenegy pont felé, mely végül lezárta életét.

Ha hiszünk az „eleve elrendelésben” mondhatjuk, hogy az ő élete valóban eleve elrendeltetett.

Muszáj benne lennünk ebben a történetben, amiben már az is segít, hogy az előtéri várakozás közben Miklós hangját halljuk, amely ismétli azt a néhány mondatot, mely az előadás közben is szinte mantraként hangzik el, és mondhatjuk, hogy József Attila életét tökéletesen összefoglalja – és persze, hányunkét még mellette! A színházi székben ülve, az előadás nyitányaként ez volt az a mondat, mely arcul csapott:

„Én szeretni szeretek. Szeretni azt lehet, aki ad.

Én pedig azt szeretem, akire vágyakozom.

A vágyakozás, adás. Én azt szeretem, akinek adni tudok.”

És azt hiszem, ez volt életének (egyik) legnagyobb tragédiája.

„Így élt, szeretett és halt meg József Attila” – írom a címben, nem véletlenül. Ez akár az előadás címe is lehetne. Számomra a két óra alatt valahogy egyértelművé válik, hogy a halál, a tényleges halál nem Balatonszárszón következett be. Az napról napra, évről évre növekedett benne.

A Mondjad, Atikám! József Attila életén a keresztúthoz hasonló stációkon vezet keresztül.

És a legmeglepőbb talán, hogy a „kereszthalál” nem esik egybe a tényleges halállal. Az valahol a szanatóriumban történik meg, melyet Miklós egy valós burokban tölt, és ez a burok jól szimbolizálja azt, ahogy József Attila itt lassan elveszti a kapcsolatot a külvilággal, a való világgal. Onnan kiszakadva nem is csodálkozhatunk azon, hogy már nem találja a helyét.

@vecseimh …napokkal az előadás után is a hatása alatt maradok és azon töprengek megmenthette volna-e valami (vagy valaki) József Attilát… Hatalmas színészi alakítás; fantasztikus rendezés. Az érzelmi hullámvasutat kitünően érzékeltetik a hanghatások és a néha megjelenő zenei aláfestés is. A darab kezdését megelőző JA versek elhangzása a hangosbemondón már az előtérben megeleveníti a zaklatott költőt, és már ott átérzi az ember azt a mélységes fájdalmat amit a szeretet hiánya okozni tud… #vecseimh #vecseihmiklos #mondjadatikám #sztalkercsoport #sufni #pestiszinhaz #szinhaz #jozsefattila #gratefuleveryday #kedvenc #alakítás #megrazo #mindset #mestermu #mesmerizing #budapest #eloadas #hasi #vecseihmiklós #hála #koszonet #nezzetekmeg #szenzációsdarab

A post shared by ViaB (@violettabarczay) on

Az előadás alapján egyértelmű az öngyilkosság.
Bár az események máig nem tisztázódtak, éppen most olvastam egy tanulmányt, ami szerint baleset lehetett, és lehet, hogy én is hibát követek el, amikor azt mondom, hogy ennek az életútnak, ami itt a szemünk előtt lezajlott, más befejezése nem lehetett.

Az életút tolmácsolására pedig úgy került sor egy esős szerda este a Pesti Színház színpadán, hogy utána úgy éreztem:

végre időszerű, hogy a József Attila összes is odakerüljön a polcomra.

Mert megérett rá a kapcsolatunk.

H.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük