Karády Katalin – a végzet asszonya

Mély, búgó hang, erotikus kisugárzás.


Gyakorta a végzet asszonyát alakította a filmvásznon.

Karády Katalin a negyvenes évek legnagyobb filmcsillaga volt, bár élete korántsem volt mindig annyira fényes, mint ahogyan üstököse ragyogott.

Kanczler Katalin néven, 1910. december 8-án született Kőbányán: szegény családban, hetedik gyermekként látta meg a napvilágot. Édesapja sokat verte őt és testvéreit… Katalin szerencsés volt, öt évre megmenekült ebből a közegből, kétszer két évet egy svájci, majd egy évet egy hollandiai nevelőintézetben tölthetett.

Mire visszajött Magyarországra, már igen jó nyelvtudással rendelkezett: ezzel és öltözködési stílusával egyaránt kitűnt diáktársai közül. Az elemi iskola elvégzése után kereskedelmi iskolába ment, ám, amikor édesapja elhunyt (hogy
megmeneküljön a nyomor elől), férjhez ment egy nála 30 évvel idősebb férfihoz, mindössze 16 évesen.

A férjnek ez a házassága már a harmadik volt a sorban. Két év után Katalint is menesztette, mondván:

„Egy ilyen dísznő, mint te, nem való egy kétszobás lakásba.” Katalin elköltözött, majd az otthoni szigortól megszabadulva úgy döntött, hogy színészetet tanul.

Kétszer vallott kudarcot, míg egyszer, egy társasági összejövetelen találkozott Egyed Zoltánnal, aki bemutatta a Nemzeti Színház főigazgatója feleségének, Cs. Aczél Ilonának. Ő volt az, aki végül színésznőt faragott belőle.

Karády Katalinként 1939-ben debütált a színpadon.

Jól játszott, de nem aratott átütő sikert alakításával, bár játszott színdarabokban is, és az operettben is megmutatta magát. Énekelni tudott, a közönség szerette, mégis, az operettekkel csak a háború után tudott igazán nagy sikert elérni.

Ez persze annak is volt köszönhető, hogy Egyed ekkor már a filmvilág felé terelte őt: Jávor Pál oldalán játszott először a Halálos Tavasz című filmben.

Karády személyével együtt megjelent a film noir műfaja – na meg a vamp és szexszimbólum-szerű nő alakja is a filmvásznon, aki megközelíthetetlen, aki démoni, s aki összetöri, de kegyetlenül a férfi szívét.

Ettől kezdve Karády szárnyalt.

Igaz, sokszor játszott hasonló karakterű nőket, Jávor Pál oldalán.

Menedzsere, Egyed Zoltán eközben hollywoodi mintára sztárt csinált belőle: nadrágkosztümökben, kalapkölteményekben küldte az utcára és rajongói közé, s kisvártatva mindenki Karádyra akart hasonlítani.

Emellett, Egyed jóvoltából az újságok is rendszeresen írtak róla, s kisvártatva 300 rajongói klubja alakult, szerte az országban.

Szinte minden lány olyan frizurát és ruhát viselt már ekkor, mint Karády… Kávéházakban dedikált,
rendszeresen fotózkodott is rajongóival.

Hanglemezei is bombasikert arattak, így nemsokára három lakást is birtokolhatott.

E diadalmenetnek aztán a háború vetett véget. A németek előrenyomulásával Karády filmjei rendszerellenesként betiltásra kerültek, bár színházban még egy ideig felléphetett.

Ő mégis ember maradt, s rengeteg embert bújtatott lakásaiban.

A háború után pedig, mikor a Duna parton sétált egy alkalommal a nyilasoknak ékszereket és aranyat adott, hogy megmentse egy csapat gyerek életét, akiket aztán hazavitt és barátainál bújtatott…

El is kapták (hős)tetteiért és három hónapig fogva tartották. Ezalatt rendszeresen bántalmazták, kitépték a haját, kiverték a fogait, megverték.

Túlélte, de ezután soha nem volt már az, aki azelőtt.

Mégis talpra állt. Újra játszott – igaz, csak vidéken, mert a szocializmusban már nem kellett a filmvászonra és a pesti színházakba egy Horthy-rendszerben felemelkedett színésznő… Mellőzöttként és a háború áldozataként elege is lett Karádynak az országból.

Sokszor kérvényezett vízumot Amerikába, de nem kapott. Hiába akart elmenni, nem hagyták…

Aztán, egy szombathelyi fellépését követően mégis megszökött egy barátnőjével, akivel először Bécsbe
mentek, majd Salzburgba és Brüsszelbe, míg végül sikerült Dél-Amerikába, egészen pontosan Sao Paolóba eljutniuk.

letelepedési engedélye (index.hu)

Itt kalapszalont nyitott barátnőjével, melyet sikerre vittek. Sok magyar élt arra is, így aztán mikor híre ment, hogy a magyar díva ott él köztük, sokan megkeresték őt, hogy lépjen fel.

Visszautasította az ajánlatokat, mígnem találkozott egy New Yorkból átruccanó magyar gróffal: ő biztatta, hogy próbáljon újra vízumot kérni az államokba, s Karády az Észak-Amerikában élő menekült magyarok aláírásgyűjtésének köszönhetően (akik nem feledték, mennyit tett értük) végül, 1968-ban megérkezett New Yorkba.

A Madison Avenue-n nyitott újra divatszalont. Ott dolgozott, az üzlet hátsó részében, egész nap. Bár sikeres volt, mint üzletasszony, ő mégis szégyellte, hogy mi lett belőle. Így, amikor újra megkeresték a magyarok, hogy lépjen fel, nem tette meg.

Végül, a New-York-i székhelyű Hungária rádióban mégis felcsendült hangja. Újra jelentek meg lemezei is, s egy ízben Los Angelesbe is meghívták őt fellépni. Nem fogadta el a felkérést, félt, hogy túl sokat változott a filmvásznon feltűnő önmagához képest.

Hetvenedik születésnapjára hívták haza is, de stílusosan csak egy kalapot küldött maga helyett.

1989-ben daganatos betegséget diagnosztizáltak nála, majd 1990. februárjában halt meg, New Yorkban.

A magyar filmtörténet egyik legnagyobb csillaga volt.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük