Két csodálatos könyvélmény: kihagyhatatlan köteteket ajánl a könyvtáros!

A megérintő találkozás reményében ajánlom – avagy, amit nekem adott az alábbi két könyv:

Mindig mosolygok, ha ezt hallom

(és most sem hagyom ki, hogy megemlítsem a városi legendát, miszerint):

jó a könyvtárosoknak, mert ők mást se csinálnak, csak olvasnak.

Ezt azért én cáfolnám, de a részletekbe most ne menjünk bele… Hiszik vagy sem, a könyvtáros is csak magánemberként olvas. Az viszont tény és való, hogy ennek a hivatásnak egyik alapja az, hogy mind az olvasói szokásokkal, mind az újabb és újabb könyvmegjelenésekkel tisztában legyen.

Az alábbi két könyvvel a könyvtárunk új beszerzései kapcsán találkoztam. Az egyik meglepetés-találkozás volt, a másikat már nagyon vártam…

Olvasóként hoztam haza őket.

Egyikben sem csalódtam.

Lisa Wingate: Elrabolt életek

Lisa Wingate Elrabolt életek című könyve mind a borítóját, mind a fülszövegét, tartalmát illetően megfogott első látásra, így hát nem volt kérdéses, hogy elolvassam-e – és valóban, egy nagyon szép olvasmányélménnyel lettem gazdagabb.

Egy képzeletbeli család igaz történeten alapuló sorsába tekinthetünk bele, mely napjainkban kezdődik, amikor is a köztiszteletben álló família ügyészként dolgozó ifjú sarja egy véletlen találkozás kapcsán eltemetett titkok nyomára bukkan, melyek talán az ő családját is érintik.

Jelenben és múltban járunk… Hitetlenkedve szembesülünk borzalmakkal, jólesően nyugtázhatjuk a szeretet mindenen átsegítő erejét…
Az idézet nem rózsaszín lányregényt sejtet, de valljuk be, az élet sem mindig az:

,,Az emberek tisztelettel adóztak a tevékenységének. Azt mondták, Georgia Tann-nek sikerült eloszlatni azt a közhiedelmet, miszerint az árvák „sérült árunak” tekintendők. Valójában azonban a Tenessee-i Gyermekotthonok Egyesületének memphisi szervezete mélységesen korrupt intézmény volt. Nem csoda, hogy nagyapa sosem akart beszélni arról, min dolgozott ebben a sufniban. Szomorú történetek ezek, és több ezer van belőlük. Georgia Tann ugyanis kereskedett ezekkel a gyerekekkel…”

 

Jo Nesbo: Macbeth

Jo Nesbo Macbeth című könyve célirányos választás volt részemről.

Kedvelem a műveit, elsősorban azért, mert ami bennük megfog, az nem maga a ,,krimiség”, nem a ,,vérengzős műfaj” – sokkal inkább a társadalomrajz, a bennünket körülvevő karakterek, emberi jellemek ábrázolása.

Talán megosztó lehet majd e kötet, hisz amint a címéből is következik, a történet magva és a szereplők is ismerősek lesznek majd sokaknak, akik Shakespeare munkásságát ismerik.

Való igaz, a végkifejlet kiszámítható, a jellemek felismerhetők sok sok év eltelte után is. Akkor is, most is emberek és jellemek formálták a világot, jók és rosszak csaptak és csapnak össze.

Ismerős-ismeretlen történet: én nem csalódtam. 

És íme ő, Nesbo Macbeth-je:

,,Macbeth bátor volt és brutális tetterő lakozott benne, ugyanakkor volt egy hiányossága, amelyért drágán megfizethet. A gonoszság hiánya. A gonoszságé, amelyre, még ha csak egy döntő pillanatban is, de szükség van. Abban a pillanatban, amikor meg kell birkóznod azzal, hogy a szűk látókörű morál nincs az oldaladon, amikor nem tévesztheted szem elől a nagy, a teljes képet, mikor nem kérdőjelezed meg, hogy helyesen cselekszel-e ebben a kisebben. Macbeth rajongott azért, amit igazságosságnak neveztek, és a mások szabályaihoz való hűség olyan gyengesége volt, amiért Lady imádta őt. Békeidőben. Most azonban, amikor megkondultak a háború harangjai, megvetette érte…”

Mindkét könyv bebizonyította számomra ismét, hogy olvasni jó, és érdemes.

Edit

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.