Laptop-könyvet írt Dombi, Netperces novellák címmel – interjú a szerzővel

Dombóvári Istvánnak vagy ahogy inkább ismerjük, Dombinak új könyve jelent meg, Netperces novellák címmel, a Jaffa Kiadó gondozásában. A kötet különleges és formabontó, mind megjelenésében, mind tartalmában.

Ennek kapcsán mondhatnám, hogy faggattam őt, de nem kellett, mert nagyon szívesen beszélt az új kötetről.

 

Tomkó Bori: Honnan jött a téma, az inspiráció, hogy egy ilyen könyvet írjál?

Dombi: Először volt az ötlet, aztán jött a tartalom. Ez nekem egyébként már egy tízéves ötletem, hogy szerettem volna egy olyan könyvet csinálni, ami egyrészt tök más, formabontó, eltérő. De nem tudtam, hogy mi legyen benne. És ennyi évbe telt a formaötlet után, mire rájöttem, hogy mivel kéne megtölteni.

TB: Én is észrevettem, hogy ez a könyv valahogy más, mint az eddigi összes tevékenységed. Picit engem is kizökkentett a Dombi-képből.

Dombi: Igen, úgy vagyok vele, mint szerintem mindenki más egy idő után. Ha huzamosabb időt tölt el egy területen, akkor ha még érez magában más képességet, akkor szeretné megmutatni, hogy: én ilyen is vagyok! Ha mindig ugyanabban a ruhában látnak, akkor szeretnéd megmutatni magad más ruhában is.

TB: Nyilván te is sűrűn használod a telefonodat, laptopodat és egyéb kütyüket. Mégis mi volt a célod ezzel a könyvvel? Döbbenetokozás vagy esetleg népnevelés?

Dombi: Nem volt semmiféle népnevelő szándék benne. Fura lenne az én tevékenységemből adódóan, mert én nem nevelek, hanem szórakoztatok. Ilyen allegorikus metaforákat azért nem rejtek el a sorok közé. Inkább csak egyfajta pici meghökkenés volt a cél. De semmi terminátoros vagy környezetvédelmi utalás nincs benne.

Szórakoztatni szeretne a könyv, egy picit máshogy. Folyamatosan, amikor írok, akkor feszegetem a határaimat. Keresek mindig új vonalakat.

TB: Bár azt mondod, hogy mindenkinek szól a kötet, mégis külön előszót írtál 18 év alattiaknak és felettieknek.

Dombi: Azért tettem különbséget, mert annak ellenére, hogy igyekeztem a könyvvel egy kalap alá venni mindenkit, tiszteletben tartom azt is, hogy a mai fiatal generációk egy külön kasztot képeznek. Számunkra még elképzelhetetlen volt, hogy a Youtube-on azt nézzük, hogy mások videojátékoznak. És egy darabig én is furcsálltam, aztán elfogadtam. Új idők új világ, ennek pedig új szelei vannak. Mi anno a kazettás magnót bömböltettük.

Ezért is szerettem volna, hogy mindenkihez személyesen szóljak. Jobban, markánsabban aláhúzni, hogy veletek is meg veletek is vagyok.

TB: Van-e valami üzenete a könyvnek?

Dombi: A legfontosabb az annyi, hogy mostanában nagyon divatos bírálni a fiatalokat, hogy nem olvasnak klasszikus módon, viszont mindenki laptopozik, tabletezik, telefonozik. És egy kis barátságos csellel, egy óvatos huszárvágással egész egyszerűen visszacsempésszük a gyerekek kezébe a könyvet úgy, hogy nem egy klasszikus könyv, hanem egy laptop kinézetű.

TB: Jelent meg már ilyen könyv valahol?

Dombi: Olyan kompakttá tettük ezt a tartalmat, hogy laptop kinézetű legyen, de nyilván ez egy poén. Azzal ugyan meggyűlt a baja a tördelőnek, hogy ez volt az első ilyen, amivel találkozott. Nem azt mondom, hogy a világon az első, mert ezt nem tudhatom, de a magyar piacon nem volt még. Eleve ez a kötet fektetve van, ölben kell olvasni és felfelé hajtjuk a lapokat. Mi ezt kipróbáltuk előtte és technikailag semmilyen nehézséget nem okoz, elsőre szokatlan csak.

Gondolkoztam amúgy sok mindenen, hogy teszünk rá egy kapcsot vagy adok hozzá egy klipszet, amivel a fenti lapokat rögzíteni lehet. Aztán rájöttünk, hogy a másik könyvet is fogjuk és ezt is lehet egy kézzel.

TB: Belülről hogy néz ki a kötet?

Dombi: Az összes fejezet-elválasztó úgy néz ki, mintha a keresőbe begépeltek volna valamit. Egy nagy billentyűzet gyakorlatilag.

TB: A tartalomról mondanál pár jellemzőt mindenféle spoilerezés nélkül?

Dombi: Semmiféleképpen nem egy lélegzetű, hosszabb mű, hanem sok kicsi. Örkény István és az Egypercesek nagy tisztelőjeként jött az ötlet és erre rímel a cím is. Utána pedig jött a Black Mirror-féle világ, ahol minden rész az ember és a technika kapcsolatát manifesztálja valahogy, de egyáltalán nem függenek össze a történetek. Amúgy is ilyen világot élünk: inkább sok kis videoklipet néz meg az ember, mint egy nagy filmet. És én ezt az igényt úgymond tiszteletben tartom.

Közel 30 kis történet, ami tulajdonképpen a közeljövőt, a jelent vagy akár egy alternatív valóságot is ábrázolhat. Témájában próbáltam megtalálni azt, ami most a legtöbb embert érdekel. És úgy vettem észre, hogy ezt szeretik. Kicsit sci-fi, kicsit tudomány, de mindenképpen szórakoztató. Viszont nem úgy szórakoztat, mint az előző két könyvem, amik teljesen mások.

Ez is a szlogenje amúgy a könyvnek, ami a hozzá készült reklámkampányban is szerepel:

Olvass másképp!

TB: A történetek, amiket olvastam, azok közül néhány akár már a közeljövőben valósággá válhat. És azért ez picit durva, nem?

Dombi: Durva, de az is durva, hogy nemrég csak utómunkával történt az, hogy a filmekben az egyik ember a másikkal úgy telefonál, hogy a másik arcát látja közben. Ezt utólag trükkel oldották meg, mert ilyen nem létezett. Most pedig tartjuk magunk elé a telefont és a világ túlfelén beszélünk bárkivel, ráadásul a legtöbb esetben ingyen, HD, 4K-minőségben. Hatalmasat robbant ez pár év alatt. Az, ami a jelen volt, a múlt meg a jövő, az most durván összemosódott.

TB: Tervezel még további könyveket is írni?

Dombi: Van még egy csomó, melankolikus írásom, amit gyűjtögetek. Azt majd akkor fogom kiadni, ha elmúltam 50 éves. Ez ahhoz a koromhoz fog passzolni. Ha megérem… Egyébként ez nem lesz olyan baromira soká.

TB: Lesz-e dedikálásod a megjelenés kapcsán?

Dombi: Külön dedikálásokat nem szoktam szervezni, viszont jelenleg az 5. önálló estemmel turnézok az országban. Rengeteg helyen megfordulok. És úgy, ahogy az előző könyveimnél, most is, aki az előadásomra elhozza a könyvét, azt nagyon szívesen dedikálom, várom szeretettel.

 

Én pedig jó szívvel ajánlom Dombi új, Netperces novellák című könyvét,

hiszen valóban szórakoztató és különleges olvasmány!

Tomkó Bori

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük