Lori Gottlieb: Akarsz beszélni róla? -könyvajánló

Nem is annyira az a kérdés, hogy akarunk-e beszélni róla, hiszen egyértelmű, hogy kell. Csak annyival könnyebb másról beszélni, elhallgatni, vagy úgy csinálni, mintha nem is létezne.

Lori Gottlieb saját életének kételyeit, saját eseteinek tanulságait feltárva arra hívja fel a figyelmünket, hogy szólaljunk meg végre. Hogy akarjunk és merjünk is beszélni.

A kötet úgy működik, mint egy speciális valósághow, amiben nemcsak más kliensek történeteibe kukucskálhatunk bele, hanem abba is, milyen az, amikor terapeuta kerül kliensi helyzetbe. Hogyan viselkedik? Falat húz maga köré? Nehéz eset? Állandóan sír? Csak kerülgeti az igazságot, és másról beszél? Olyan dolgokat akar megoldatni a terapeutával, amiket neki kellene? Vagy csak egyszerűen ugyanolyan esetlen, sérülékeny ember, mint bármelyik kliens, ha padlóra kerül, annak ellenére, hogy az a szakmája, hogy másoknak segítsen talpra állni? És amikor ő van jelen terapeutaként, vajon mi játszódik le benne? Mi járhat a fejében, amikor kliensét hallgatja?

Lori Gottlieb nem szégyelli nekünk megmutatni, hogy az orvosok, pszichiáterek is emberek. Sőt, pont ezzel az örök emberséggel, érzékeny humanitással tudnak igazából segíteni másokon. Saját élettörténete által – hogyan lett sok-sok kanyar után pszichiáter, vállalt egyedül gyereket, kezdett el könyveket írni, miként lett sikeres szingli anya, találta meg az ideális férfit, aki pont a házasságuk előtt jelentette be, lelép, mert nem akar egy gyerekkel közös háztartásban élni –, mely látszólag egy szakítás gyászfeldogozása, de valójában egy életközepi válság, sokkal közelebb kerülhetünk a mi élettörténetünkhöz is.

Közben pedig rájövünk, hogy terápiára járni, nem ciki, kínos dolog, hanem alapvető szükséglet. Rájövünk, hogy a felnőtté váláshoz, a felnőttként való létezéshez csak az önismereten keresztül vezet az út. Rájövünk, hogy az érzelmektől nem félni kell, hanem felismerni őket, mert azok adják a térképet a lelki fejlődéshez.

A könyvet olvasva, hol megrendülünk, hol hangosan kacagunk, hol meglepetten pislogunk egy-egy elképesztően egyszerű és őszinte igazságot olvasva. Gottlieb roppant szórakoztató, olvasmányos, érzelmekre ható stílusban, mégis szakmaian tárgyalja ki a huszadik századi ember problémáit:

-milyen lelki sérülés a narcizmus alapja,

-miért vonzzák a borderline-ok a narcisztikusokat párkapcsolatban,

-hogyan lehet felkészülni a halálra,

-miként küzdhet meg valaki egy daganatos betegség hírével,

-miféle családi örökségeket, lelki terheket cipelünk,

-milyen sokunknak van kötődési és elköteleződési problémája,

-mennyi a magányos, dühös ember,

-hány kihívás elé állít a gyereknevelés, egyáltalán, amíg odáig eljutunk, hogy gyerekünk lehessen,

-akarhat-e egyedül gyereket egy nő, hogyan ketyeg biológiai vekker, milyen az egyedülálló anyáknak,

-milyen arcai és hangjai vannak a gyásznak, fájdalomnak,

-hány alakban jelentkezik a depresszió,

-mik is azok a konzultációs csoportmegbeszélések, amikor egyik pszichiáter tanácsot kér a másiktól klienseivel kapcsolatban,

-mennyire máshogy viselkedik a pszichiáter kliensként, amikor rádöbben, nem is különbözik annyira a klienseitől?

A sok-sok kérdés mellett még egy fontos és gyakran felmerülő kérdésre is választ kapunk: A seggfejek vagy a sérültek társadalmában élünk? Ez utóbbi inkább, de ezen az egyes emberek igenis tudnak változtatni, ha akarnak. Csak rajtunk múlik.

„Veszteség nélkül nincs változás, ezért fordul elő olyan gyakran, hogy az emberek hiába hangoztatják, hogy változtatni szeretnének, minden marad a régiben.” Gottlieb

„Természetesen a pszichológusnak ugyanúgy kijut a napi kihívásokból, mint mindenki másnak. Sőt épp ezek az ismerős mozzanatok teremtik meg az alapot ahhoz, hogy kapcsolatot tudjunk kialakítani azokkal az idegenekkel, akik ránk bízzák legbensőségesebb történeteiket és titkaikat. A képzés alatt megtanuljuk az elméleteket, a módszereket, a technikákat, de a nehezen megszerzett tapasztalatoktól elválaszthatatlan, hogy tudjuk, milyen nehéz embernek lenni.” Gottlieb

“Hiába nyitottabb ma a társadalom a korábban tabunak számító kérdésekben, az érzelmi küzdelmekre adott stigma ma is erős.” Gottlieb

“A pszichológusok is járnak pszichológushoz.” Gottlieb

“Mindenkinek vannak démonjai – nagyok, kicsik, régiek, újak, csendesek, zajosak, mindenfélék. A démonok bizonyítják, hogy mégsem vagyunk annyira kívülállók.” Gottlieb

“A világ tele van nehéz emberekkel. Néha azonban (valójában gyakrabban, mint hinnénk) mi magunk vagyunk a nehéz emberek. Néha mi magunk vagyunk a pokol.” Gottlieb

“Ha nem ismerjük fel, hogy a tökéletes a jó ellensége, akkor megfosztjuk magunkat a boldogságtól.” Gottlieb

“Nincs más út kifelé, mint keresztül.” Gottlieb

“Arról nem dönthetünk, ér-e bennünket fájdalom, de arról igen, szenvedünk-e.” Gottlieb

“Ne ítélkezzen a saját érzései felett; csak vegye észre őket! Használja őket térképként. Ne féljen az igazságtól!” Gottlieb

“Az orvos nem esetekkel, hanem emberekkel foglalkozik.” Gottlieb

“Tudom például, hogy a követelőző, kritikus és dühös emberek általában mélységes magánytól szenvednek. Tudom, hogy aki így viselkedik, az vágyik arra, hogy meglássák, ugyanakkor retteg is attól, hogy meglátják.” Gottlieb

“A fel nem tett kérdésre mindig nem a válasz.” Gottlieb

“A szakítás általában néma veszteség, mások számára kevésbé megfogható. Olyan, mint egy vetélés, csak nem egy gyermeket veszítünk el.” Gottlieb

“A terápia nem tud segíteni azoknak, akik nem kíváncsiak önmagukra.” Gottlieb

“Azok a legnagyobb igazságok, azokat veszik az emberek a legkomolyabban, amelyekre ők maguk jönnek rá, lépésről lépésre, egyedül.” Gottlieb

“A legtöbb dolog, amit érdemes csinálni, nehéz.” Gottlieb

“Túl sok szülő nehezíti meg a gyermeke életét azzal, hogy túlságosan is igyekszik megkönnyíteni.” Gottlieb

“A szeretet gyakran ölt olyan formát, ami egyáltalán nem tűnik szeretetnek.” Gottlieb

„Mit tervezel tenni egyetlen, vad és értékes életeddel?” Mary Oliver

“Van kiút – ha hajlandók vagyunk meglátni.” Gottlieb

“Teljesen új alapokra helyezi, mit gondolunk a pszichoterápiáról – egyszersmind megindítóan szemlélteti: minden ember arra vágyik, hogy tartós kötődéseket alakíthasson ki.” – Entertainment Weekly

“Szókimondó és konkrét, miközben reményt ad azoknak is, akik szkeptikusak a pszichoterápiával szemben.” – New York Times

A szerzőről: Lori Gottlieb több New York Times-bestseller szerzője, Los Angelesben él, ott működteti a magánrendelését. A pszichológus válaszol rovat állandó szerzője az Atlanticben. TED-beszédét több mint hárommillióan nézték meg. A könyvből izgalmas sorozat is készül Eva Longoria főszereplésével.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük