Máté Péter, akinek dalai itt hagytak nekünk egy darabot a szívéből

Énekes, zeneszerző, zongorista, aki 1947. február 4-én született Budapesten. Közel 150 dal szerzője és előadója, akinek dalai évtizedekkel halála után is nagy népszerűségnek örvendenek. Ő Máté Péter.

Hatéves korától magánúton, majd 14 éves korától zeneiskolákban tanult. 1965-ben, abban az évben, amikor érettségizett, megalapította első kísérőzenekarát a Máté együttest, amely később Főnix néven működött tovább.

Első dalait a Magyar Rádió Könnyűzenei Stúdiójában, az Illés-együttes kíséretével készítette. 1967-ben készítette el első saját felvételeit, az „Úgy várom, jössz-e már?” és a „Mondd már”-t.

Ugyanebben az évben a „Néger zongorista dala” című felvétellel a pol-beat fesztiválon első díjat nyert.

Pályája során Szocsiban és Athénban ért el fesztiválhelyezést, előadói díjat nyert a párizsi sanzonversenyen, de szerepelt többek között Kubában és Kanadában is.

1973-ban a „Hull az elsárgult levél” című dala első lett a Made In Hungary rádiós vetélkedőn, 1976-ban harmadik helyezést ért el az írországi Castlebarban, 1977-ben másodikat az „Együttlét” című dallal a Metronóm 77 televíziós fesztiválon. 1979-ben megkapta a Magyar Rádió nívódíját, 1981-ben a legjobb hangszerelés díjával jutalmazták a táncdalfesztiválon.

Hangszerelt musicalt, de írt színházi kísérőzenét is.

Első feleségével, Dékány Saroltával házasságuk mindössze két évig tartott, második feleségével Edittel pedig 15 évig éltek boldogan. Két gyermekük született: Dorottya és Edit.

Pályája csúcsán, amikor felesége állítása szerint már abba akarta hagyni az éneklést és a zeneszerzés, a színház felé fordult volna, akkor érte a halál.

1984.szeptember 9-én, mindössze 37 évesen hunyt el.

A lányok 12 és 7 voltak, amikor édesapjuk elhunyt. Edit soha többé nem ment férjhez.

Máté Péter dalai halála után is élnek, olyannyira, hogy szerintünk nincs az a generáció,

aki ne ismerné például ezeket a híres slágereket:

Hull az elsárgult levél

Azért vannak a jó barátok

Egyszer véget ér

Most élsz

Ez majdnem szerelem volt

Zene nélkül mit érek én?

Egy darabot a szívemből

Ott állsz az út végén

Kell, hogy várj

Elmegyek

Köszönjük a csodás dalokat, emléke örökké a szívünkben él!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük