„Minden és mindenki feláldozható a művészetért”- Pablo Picasso szerelmei

Picasso festészetét sokáig nem értettem. Képtelen voltam az arcokat, a formákat kivenni ábrázolásaiban.

Úgy éreztem, egy bomlott lélek vászonra festett vízióját nézem, emberekről és nőkről.

Nem is maradt meg bennem sokáig más festménye, csak az Avignoni kisasszonyok,

na meg a mesterről egy kép, amin tekintetével fogva tartott.

Az 1881. október 25-én született modern művészetek atyja, ki sötét, már-már merev szemeivel valóban másként látta a világot:

légzési elégtelenséggel jött a világra, bal agyféltekéje az oxigénhiány miatt majdnem leállt, s ezért a kreativitásért felelős jobb agyféltekéje fejlődött jobban.

A kis Pablo első szava a ceruza volt, s bizony hamarabb tudott festeni, mint rendesen beszélni. A festészetben találta meg önkifejezési módját, így édesapja – aki középszerű festő, majd rajztanár volt – 9 éves fiának át is adta jelképesen festőpalettáját és ecsetét.

Bár Pablo zseni volt a szó szoros értelmében, a betűkkel gondjai akadtak. 10 éves korában magántanárt fogadtak mellé, hogy végre megtanuljon írni, olvasni, számolni.

Persze az ő rendszerében nem fértek el ezután sem az általános nyelvtani szabályok, így mikor írással is foglalkozni kezdett, azt is a maga különc módján csinálta. Ennek ellenére 13 évesen már a barcelonai Képzőművészeti Egyetemen találta magát, 20 évesek között.

Első kiállítása is ekkor nyílt meg, s apja elvitte egy bordélyházba ünnepelni,

hogy a testi örömöket is átélhesse.

„Számomra kétféle nő létezik: az istennő és a lábtörlő.”

A dolog túl jól sikerült, mert Pablito innentől kezdve minden vasárnap délutánját örömlányoknál töltötte. Nem is csoda, hogy nem tanulta meg, hogyan tiszteljen és szeressen egy nőt igazán.

20 éves korára már nem tudtak neki semmit sem tanítani, így elhagyta az iskolapadot, és Spanyolországot. Átköltözött Párizsba, ahol összebarátkozott Jean Cocteau-val, Guillaume Apollinaire-rel és Getrud Stein-nel, s rajtuk keresztül megismerkedett és viszonyba kezdett egy házas nővel, Fernande Olivier-vel.

Fernande elhagyta érte a férjét, s kezdetét vette egy hét évig tartó őrület. A nő hamarosan rájött, hogy Picasso meglehetősen erőszakos és nem hűséges típus: megtartotta jó szokását, s gyakran látogatta Párizs bordélyházait például.

Mégis ő lett féltékeny a nőre, mert modellként nem csak Picassónak,

hanem más művészeknek is pózolt. A végén odáig fajult a dolog, hogy

Picasso be is zárta őt a lakásba.

Csak akkor engedte el Fernande kezét, mikor az beteg lett.

1912-ben aztán találkozott Evával, akivel annyira jól sikerült a kapcsolata, hogy össze is akartak házasodni. Ez azonban nem jöhetett létre, mert a nő beteg lett – egyes források szerint tuberkulózisban szenvedett, más források szerint rákos volt.

Annyi bizonyos, hogy Picasso nem bírta elviselni senki betegségét, mióta szeretett kishúgát – aki mindössze 9 évesen távozott az élők sorából – elvesztette.

Viszonyba kezdett szomszédasszonyával, de Eva mellett maradt annak haláláig, mely után mély depresszióba süllyedt.

Picasso és Olga

Mélabújából barátai rángatták ki. Elvitték Rómába, ahol találkozott Olga Khokhlovával, egy orosz balettáncosnővel, akit el is vett feleségül.

Ekkor már keresett művész volt, tehetett, amit csak akart.

Picasso elégedett volt életével, s mikor első fia, Paulo megszületett,

boldogsága határtalannak tűnt.

Persze ezt hamarosan felváltotta az unalom.

Egy bolt kirakatában pillantotta meg Marie-Thérése-t, egy 17 éves lányt. A 46 éves Picasso fülig beleszeretett a lányba, s az is belé.

Olga először csak azt vette észre, hogy nőgyógyászati gondokkal orvoshoz kell mennie, de ekkor még nem gyanakodott. Bezzeg, mikor Picasso egy kiállításán meglátta, hogy férje egy másik nő arcának vonásait festette meg sok-sok képen, akkor már tudta, hogy baj van.

„Egy nőnek meg kell értenie, ha gyereket akarok tőle.

De azt is meg kell értenie, hogy attól, hogy gyereke lesz,

még el fogom őt hagyni.”

Marie-Thérése

Olga kérdőre vonta férjét, s Picasso elmondta, hogy már 8 éve szeretője a fiatal lány, aki terhes lett tőle.

Olga kikelt magából, el akart válni, de Picasso nem akart osztozkodni a vagyonán, így Olga 1955-ben bekövetkező haláláig házasok maradtak.

Különköltöztek, Picasso Marie-val Dél Franciaországba ment s megszületett lánya, Maya.

Egy évvel később beleszeretett Dora Maar fotósba,

akivel a második világháború alatt folytatott viszonyt.

Persze Marie-Thérése rájött, de azt hitte, jobb pozícióban van, mert van egy gyereke Picassótól.

Dora Maar

Ekkor lépett be a harmadik nő, Françoise Gilot (egy fiatal festőnövendék) Picasso életébe. Dora mutatta be egymásnak egy vacsorán a két embert, akik egymásba szerettek.

Dora ezt nem bírta elviselni: ettől és Picasso érzelmi bántalmazásától megbomlott az elméje. Annyira kikészült, hogy Picasso egy kiállítására pucéran ment el. Aztán elmegyógyászatra került, és sokk-kezelésnek vetették alá.

Meggyógyult, de sosem tette magát teljesen túl a történteken.

Françoise a maga 21 évével persze addigra már teljesen bűvkörébe vonta az akkor már 60 feletti Picassót.

Összeköltöztek, két gyermekük született. Nagyon jól kijöttek egymással. A nő azt is elfogadta, hogy Dél-Franciaországban lévő birtokukra elmentek látogatóba Picasso volt szeretői és felesége, a gyermekiekkel. Marie-Thérése a közelükbe is költözött, Olga is gyakran járt arra.

Picasso és Francoise

Françoise csak akkor lett dühös, mikor Picassónak 11 év után új szeretője lett. Ekkor fogta holmiját és a gyerekeket, és elhagyta a mestert.

Picassot ez nagyon megviselte, mert hozzászokott, hogy a nők imádják. Françoise azonban volt olyan erős, hogy elhagyja őt, sőt, aztán megírta könyvét is botrányos életükről Életem Picassóval címmel, ami után a mester égtelen haragra gerjedt.

Soha többé nem engedte, hogy a nő és gyermekei

meglátogassák őt.

Újra a nőket kezdte hajkurászni, most már kis szobrokat készített hatalmas fallosszal azoknak a nőknek, akikkel le akart feküdni.

Jacqueline Roque a horogján akadt.

Picasso és Jacqueline

Ekkor Olga már beteg volt, s kérte, hogy látogassa meg Picasso őt halálos ágyánál. A mester ezt megtagadta, még mindig nem bírta elviselni a betegség látványát.

Miután neje elhunyt, végre újranősülhetett, s elvette Jacqueline-t.

Bezárkóztak villájukba, s miután a nő felajánlotta neki, hogy életét szenteli

annak, hogy múzsája legyen, Picasso 146 művet készített róla.

1973-ig éltek így együtt, majd Picasso 91 évesen elhunyt.

Végrendeletet nem hagyott maga után, s miután törvényes gyermeke csak egy volt, elindult egy hosszú pereskedés, akkor már mérhetetlen nagy vagyonáért. Főként, miután halála után két évvel egyetlen törvényes fia is elhunyt.

4 évvel később Marie-Thérése, majd 1985-ben Jacqueline is öngyilkos lett, miután megrendezett egy kiállítást Picasso műveiből.

Egyedül Françoise bírta kivonni magát a mester

mérgező hatása alól.

Mert akárhogy szépítjük is, Picasso akárkivel találkozott, azt bizony előbb, vagy utóbb, de tönkretette. Picasso azt mondta egyszer:

,,Minden és mindenki feláldozható

a művészetért.” 

Talán nem is gondolta végig, hogy hány nőt emelt fel és tiport sárba azért, hogy

ma elmondhassuk, ő volt a 20. század egyik legnagyobb művészzsenije.

Zoé

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.