„Arra születtem, hogy szórakoztassak.”– ez volt egyszer Judy Garland válasza arra, miért dolgozik olyan sokat. Egy életre belopta magát a szívünkbe az Óz, a csodák csodájából ismert Dorothy szerepével.

A valóságban kicsit sem volt varázslatos élete. A Golden Globe, Tony és többszörös Grammy-díjas díva egész életében a boldogságot kereste, anyjára pedig úgy tekintett, mint a gonosz nyugati boszorkányra.

Frances Ethel Gumm 1922. június 10-én látta meg a napvilágot Francis Avent Gumm és Ethel Marion Milne gyermekeként Minesotában, Grand Rapidsban. Később vette fel a Garland nevet, és a Judy-t, ami az egyik kedvenc dalából származott.

Apjának, Franknek volt egy helyi mozija, ahol gyermekei – három lánya volt – a műsorok előtt énekeltek és táncoltak. Édesanyja, Ethel, vaudeville előadóművészként zongorázott az előadásokhoz.

Frank vágya az volt, hogy lányai nagy sztárok legyenek.

Amikor Garland négyéves lett, a baptista család a minnesotai házat egy Lancasterben, Kaliforniában található új otthonra cserélte. Ezen a ponton minden megváltozott.

1935-ben a „The Gumm Sisters”, – amikor Judy 12 éves volt- felhívta magára Burton Lane dalszerző figyelmét. Azonnal megütötte a fiatal lány énekhangja. Lane mesélt róla Louis B. Mayernek, a Metro-Goldwyn-Mayer stúdiójának és 13 éves korában már szerződtették is.

Hat hét múlva apja elhunyt agyhártyagyulladásban. Judy, aki nagyon szerette az apját, összetört. A rögeszmés anyja meg csak a lánya karrierjével volt elfoglalva, és már jóval korábban is amfetamint és altatót adott neki, hogy bírja a strapát.

Amikor három évvel később az Óz, a csodák csodájának sztárja lett, – és megkapta szerepéért az ifjúsági Oscar-díjat –

Garland gyakorlatilag a stúdió rabja lett.

Ők irányították, beleszóltak abba, mit egyen, mikor aludjon, mennyit dolgozzon. Hosszú, fárasztó napokat töltött a stúdióban, gyakran előfordult, hogy heti hat napot dolgozott. A stúdió tovább tömte amfetaminnal, kávéval, étvágycsökkentővel és altatóval, így egy életre gyógyszerfüggő lett az örökösen a külseje miatt szekált fiatal lány.

Időközben szerelmes lett és 19 évesen összeházasodott első férjével, David Rose-szal. Mivel az MGM nem akarta, hogy tinédzser csillaguk férjhez menjen, ezért ezt titokban tette. Míg a stúdiónak nem volt más választása, minthogy elviselje a házasságot, nem voltak hajlandóak engedélyezni a terhességet. Sem az irányító anyja, sem az új férje, akinek csak sikerült teherbe ejteni, de rá is kényszerítette az abortuszra, ennek következtében nem meglepő módon el is váltak.

Garlandnek semmi hatalma nem volt a saját sorsa felett.

Élete során több abortusza is volt, de végül három gyermeke is született az öt házasságából.

Garlandet teljesen összetörték az MGM-nél töltött évek. Az évekig tartó elhanyagolás, depresszió és függőség után a stúdió 1950 szeptemberében szélnek eresztette. Visszatért a gyökereihez és színésznőként Londonban kezdett fellépni, ahol azonnal diadalmaskodott.

Imádta a közönség a dalait és tömegek özönlöttek hozzá.

Olyan slágereket köszönhetünk neki, mint az Over The Rainbow, a The Trolley Song, a San Francisco vagy a The Man That Got Away.  A rajongók szeretete jót tett a lelkének, és az önbizalmának, visszatért a magába vetett hite, bár később a lánya azt nyilatkozta: a világ összes szeretete kevés lett volna anyjának.

A díva egész életében babonás volt. Leginkább a villámoktól és a repüléstől félt. Balkezes létére hitt abban, hogy jobban tud szöveget tanulni úgy, hogy a bal lábán nincsen cipő.

Kevesen tudják, de saját műsora is volt, a „The Judy Garland Show”, ami egy évadon keresztül ment a CBS-en 1963-ban.

1967-ben egy ügyvéd Judy Garland-t a „homoszexuálisok Elvisének” nevezte el. Színpadi előadóként meleg férfitámogatók tömegeit vonzotta. Talán mindennek köze lehetett ahhoz, hogy apja is meleg volt és viszonyt folyatott egy fiatal férfival. Ráadásul ugyanez igaz volt két férjére is.

Második férjéről, a 20 évvel idősebb Vincent Minnelli rendezőről – akivel a Találkozunk St. Louis-ban című film forgatásán ismerkedett meg –eleve pletykálták, hogy meleg. Tőle született 1946-ban első gyermekük, Liza Minnelli, aki később szó szerint megmentette anyja életét, mikor öngyilkosságot akart elkövetni, mert férjét rajtakapta egy másik férfival. Judy-nak nem volt baja a melegekkel, csak érthető módon azzal, ha megcsalták.

1952-ben házasodott össze Sidney Lufttal, akitől két gyermeke született, Lorna és Joey. 1965-ben elváltak és Judy beperelte mentális és fizikai bántalmazás miatt. A negyedik férj, Mark Herron színész ugyancsak biszexuális volt, de csupán fél évet töltöttek együtt, mivel kiderült, hogy erőszakos természetű.

Garland soha nem hagyta abba a fellépést.
Úgy tűnt, a legnehezebb napjaiban is a színpad lehelt életet a csillagba.
Itt virágzott, és szabadon kifejezhette magát.

Mégis, 1969. június 22-én találták holtan találta ötödik férje, Mickey Deans a londoni otthonukban. A halál oka gyógyszer túladagolás volt. A temetését New York államban tartották, de Deans halála után a színésznő gyermekei, Liza, Lorna és Joseph egy szerintük méltó sírhelyre, a Hollywood Forever Cemetery-be kérették át anyjukat, és új temetést tartottak neki.

Lánya sokszor így emlékezett vissza gyerekkorára: hangulatingadozás, öngyilkosság, összeomlás. Néha nem lehetett tudni, Judy mikor tiszta és mikor nem az. Szomorú, hogy egy kincset érő csillaggal ilyen méltatlanul bántak.
Remélhetőleg a szivárványon túl megkapta azt, amire vágyott: a boldogságot.

Wadolowski-Balogh Orsolya

(képek: Pinterest)