Párizs királynője – a könyv, mely lelplezi Coco Chanel igazi énjét

Mit tehet egy történelmi regény szerzője, ha kiderül, hogy a vizsgált személy, akiről írni akar, annak tettei valójában erkölcsileg erősen elítélhetőek? Vagy gyáva felmentéssé silányítja regényét, melyben kevesebb lesz az árnyék, a sötétség, és így az igazság is, vagy az objektivitásra hivatkozva olyan szigorúvá válik, hogy szövege előbb-utóbb kemény vádirattá változik.

Pamela Binnings Ewen egyik megoldást sem választotta, egy harmadik mellett tette le a voksát. Coco Chanel életét bemutató regénye, a Párizs királynője finoman, objektíven gyűjti egybe a tényeket, nem magyarázkodik, magyaráz, csak ügyes dramaturgiával egymás mellé illeszti a legfontosabb információkat, és az olvasóra bízza, hogy ítélkezzen.

Az olvasóra bízza, hogy eldöntse a szegény sorból származó, korán árvaságra jutott Chanel vajon azért vált együttérzésre képtelenné és manipulatívvá, mert mindig is egyedül volt, és csak magában bízhatott? Vajon a rengeteg nyomorgás, hogy szegényként átnéztek rajta, idézte elő lelkében a mohó vágyat a sikerre, elismerésre, és a néha őrült tettekben megnyilvánuló ragaszkodásra a vagyonhoz? Vajon antiszemitizmusa tényleg megmagyarázható azzal az esettel, hogy gyerekkorában, amikor özvegy apja mindenét eladva próbált pénzhez jutni, akkor anyja hőnszeretett, kincset érő gyöngysoráért egy zsidó kereskedő alig fizetett valamit?

Vajon Coco függött a férfiaktól, vagy csak kihasználta őket, és valójában ő volt a tökéletes példaképe a korban egyre jobban elterjedő független nőnek, aki kiszabadult a fűzőből, férfias szabású, laza ruhákat hordott, a gondolatait is lehúzó, nagy fejdíszek helyett kis kalapokat viselt, cigarettázott, ivott, táncolt, dolgozni ment, és az első világháborúban odalett férjek és apák miatti gyászból is új műfajt tudott varázsolni, a kis feketét?

Vajon Coco a németekkel való kollaborációja, sőt Westminster fedőnéven való kémkedése, miként egyeztethető össze Párizs törékeny, arrogáns idoljával, akinek neve egyet jelentett az elegáns szabásvonalakkal, gyönyörű ékszerekkel, ellenállhatatlan illatokkal?

Vajon hogyan lakozhat valakiben ennyi szépség és csúfság egyszerre?

A szerző úgy meséli el a Chanel-ház történetét, hogy igazából nem is a divaton van a hangsúly, hanem az ikonikus márka mögötti emberen. Pontosabban annak esendőségén, gyengeségein.

Ezért szól mindannyiunkról és mindannyiunknak ez a kötet, mert igenis van, mit tanulnunk Cocótól. A kudarcok utáni talpraállást például. Odafigyelve, hogy Chanellel ellentétben, mi ne tiporjunk össze másokat ezzel a talpraállással.

Coco Chanelt, a legendás divattervezőt kifinomult stílusáért csodálják – amiatt a bizonyos ikonikus kis fekete ruha miatt –, leghíresebb kreációja a részegítő illatú Chanel No. 5 parfüm. A közismert figura mögött azonban bonyolult személyiség lakozik, akit intrikák értek, akiről sokféle gyanús pletyka terjedt. E regény lapjain megelevenedik a második világháború, Párizs négy éven át tartó német megszállása és Chanel titkos élete ebben a zűrzavaros időszakban.

Coco Chanel tudott könnyed, vidám, nagyvonalú lenni, ám kegyetlen, számító, manipulatív is. Miközben a Wehrmacht masírozott a Champs-Élysées-n, Chanel ott találja magát az Hotel Ritzben, a Reich főparancsnokának oldalán. Chanel az ellenség markában magánháborút indít, hogy kiszorítsa tulajdonrészéből zsidó üzlettársát, Pierre Wertheimert. Wertheimer az elharapózó antiszemitizmus miatt az Egyesült Államokba menekül, és magával viszi a Chanel No. 5 összetevőinek titkos receptúráját. Coco nem bízik meg a férfiban, amikor az New York külterületén be akarja indítani a gyártást. Célja, hogy egyedüliként birtokolja a márkát.

Miközben Párizs a németek uralma alatt sínylődik, Coco mindent megtesz a túlélésért. Nehogy leleplezzék sötét titkait, még a kollaborációtól sem riad vissza. Német kém lesz belőle, az F-7124-es számú ügynök, fedőneve: Westminster. Miért vetemedett erre? Meddig kell merészkednie, hogy viharos múltja többé ne kísérthesse a jövőjét?

Mások így nyilatkoztak a könyvről

„Lélegzetelállító történelmi thriller Coco Chanel életéről a megszállás alatti Franciaországban… az Ewen által ábrázolt alak egyszerre arrogáns és sebezhető – kiválóan rajzolódnak ki motivációi. Coco szegénysorból származott, és körömszakadtáig védi a vagyont, amit saját erejéből szerzett.” – Publishers Weekly

„Pamela Binnings Ewen aprólékos kutatások nyomán kelti életre Coco Chanel enigmatikus alakját. Rétegzett, izgalmakkal teli regény emlékezetes karakterekkel, sokáig az emberrel maradnak, miután kiolvasta a könyvet, ugyanúgy, mint a Chanel No. 5.” – Sonia Velton, a Blackberry and Wild Rose című regény szerzője

„Lenyűgözően precíz részletekkel kelti életre a második világháborús Párizst, miközben feltárja Chanel jellemének egyre komplexebb alakulásait… Idén még nem olvastam ennél magával ragadóbb történetet. Bárcsak én írtam volna.” – Bev Marshall, a Right as Rain, a Hot Fudge Sundae Blues, a Walking Through Shadows és a Back Home című könyvek szerzője

„Valós tényekből és pletykákból szőtt, impresszív regény a kiemelkedően tehetséges divattervezőről, aki jóformán kizárólag magával volt elfoglalva. Párizst a náci megszállás erkölcseitől és buja szépségétől egyaránt megfosztotta. Az ünnepelt Coco flörtöl a veszéllyel, kísértésbe esik, hogy a hazafiságot sutba dobva biztosítsa be önmagát. Mindent kockára tesz, nehogy kipattanjon szégyenletes titka. Fordulatos, elejétől végéig szórakoztató kaland.” – Toby Devens, a Happy Any Day Now című bestseller szerzője

„Coco, ahogyan Ewen ábrázolja, büszke nő, aki ad az imázsára… gyerekkora magányos, szomorú, sikerét csak magának köszönheti. A főtéma inkább a morál, semmint a divat – e könyv arra emlékeztet, hogy a hírnév még nem garancia arra, hogy egy személy jóságos és szerethető.” – Kirkus Reviews

„A Párizs királynője empatikus, de szókimondó kötet, magával ragadó történelmi regény. Az időtlen elegancia, az egyszerűség, a jázminillatú parfüm mögött megpillantunk egy kétségbeesett nőt, akit a körülmények megoldhatatlan helyzetbe hajszolnak, és nem tud szabadulni a gondjaitól.” – Foreword Reviews

A szerzőről

Pamela Binnings Ewen 2012-ben Eudora Welty-emlékdíjat kapott The Moon in the Mango Tree című regényéért. Hosszú ideig jogászként dolgozott, ma főállású író, a Northshore-i irodalmi egylet alapítója. Luisiana-ban él, nem messze New Orleans városától.

Idézetek a könyvből

„Akárcsak nekem, a No. 5-nek is állandó ereje van – bűvköre, kitartása.”

„Nem a háború zárta be az üzletedet. A temperamentumod volt az, Coco.”

„A No. 5 egy ikon. Ez maga Franciaország.”

„Szinte érzi a dermesztő hideget az épület északi részében, ahol a könyörületből befogadott lányok laktak. A hosszú folyosók köve ötszirmú virágmintában volt lerakva. Az ötös a szerencseszáma. Az apácák azt mondták neki, csak akkor ehet, ha minden követ felmosott.”

„Amikor szegények vagytok, akkor senkit sem érdekeltek.”

„Az üzlet kirakatába Coco egy hirdetményt tett ki: „Köszönetképpen – az egyenruhát viselő amerikai és brit katonáknak egy üveg Chanel No. 5 ajándékba, hogy hazavigyék a kedvesüknek.”

„Coco a magasba emeli a fejét, arra az esetre, ha odabentről figyelnék, és elindul. Szabad. Legalábbis egyelőre.”

„Lehet, hogy tudják a kódnevét – Westminster – , milyen bután hangzik ez a név most. És mit gondolna Bendor, Westminster hercege, ha megtudná?”

„A legtöbb emlékezet rövid, és ő nem csinált semmi rosszat. Alkotni fog, tervezni, vissza fog térni a divathoz. Végül is, még mindig ő Chanel.”

„Az első háború utáni első divatbemutatóját 1954. február 5-én tartotta Párizsban, de Párizs rá se hederített. A franciák nehezen felejtenek.”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük