„Soha nem késő – sosem késő újrakezdeni, és soha nincs késő boldognak lenni.” – Jane Fonda

Henry Fonda minden bizonnyal nem sejtette, hogy egyetlen lányából nem csak szépségideál, színésznő, modell, fitness guru, de eltökélt politikai aktivista is válik. És a most 81 éves stílusikon valójában még ezeknél is jóval több…

„Nem maguk a tapasztalatok azok, amiktől bölcsek leszünk, hanem a megtapasztalt eseményekre adott reakcióinktól leszünk bölcsek; és ezek segítenek egésszé válni, hozzák meg a bölcsességet és önazonosságot”

A kis Jane Fonda a Tigertail Road-ról, nem álmodozott színészi pályáról, túl jól ismerte a szakmabelieket, jellemüket, álarcaik mögött. Talán a legnagyobb szerepet ebben saját édesapja, a nárcisztikus hollywoodi legenda játszotta, aki hiába volt példakép egész Amerika szemében, szülőként kudarcot vallott.

Érzelmi ridegsége és viszonyai először felesége önértékelési problémáihoz, később pedig családi katasztrófához vezettek. Frances Ford Seymour egy pszichiátriai intézetben öngyilkosságot követett el, amivel 12 éves lányuknak életre szóló traumát okozott.

A folyamatos szorongás és a tökéletesség iránti vágy felemésztette fiatalkorát, olyannyira meg akart felelni az apja elvárásainak, hogy bulimiás lett.

„Olyannak neveltek, amilyennek sosem éreztem magam.”

Alig 10 évvel később mostohaanyja ultimátumot adott Jane számára, mely szerint el kellet hagynia apja malibui házát. A kétségbeesett fiatal lányt közeli szomszédjuk, Lee Starsberg színművészet-tanár vette fel osztályába, így arra a karrierútra lépett, melytől hányatott gyermekkora miatt oly sokáig ódzkodott.

„Nyitott szemmel kell farkasszemet nézni azzal, ami megijeszt, és alaposan meg kell ismerni. Csak rajtam múlik, hogy megfejtsem a nyomokat, felismerjem bennük a rendszert és aztán elég bátor legyek ahhoz, hogy nevükön nevezzem őket.”

A siker nem váratott magára. A 60-es évek elején már a Broadway-n játszott, Hollywoodban forgatott, jelölték Tony-díjra és elnyerte a New York-i kritikusok díját, mint a legígéretesebb drámai színésznő.

Futószalagon kínálták neki a szende naiva szerepeket, amit véleménye szerint a magas hangjának és tehetséges szempilla rebegtetésének köszönhetett.

„Paul. Ha balul sül el a nászút, akkor se váljunk el. Inkább öljük meg egymást!” (Corie – Mezítláb a parkban)

Ő azonban többre vágyott, és Franciaországban próbált szerencsét, ahol megismerkedett a karizmatikus filmrendezővel, Roger Vadim-mel. Nyolc évig tartó, szenvedélyes házasságukból egy lánygyermek is született. Végül nem egy másik férfiért, hanem egy eszményért hagyta el Vadimet.

„A férfiak próbálták meghatározni, ki vagyok. Sose éreztem magam igazinak.”

A Vietnámi háború eseményi következtében Jane Fonda ráeszmélt, több szeretne lenni, mint feleség és színésznő. Hazaköltözött édesapja házába, hogy békemozgalmakat és katonaszökevényeket támogasson, segítse a spanyolajkúakat és az indiánokat.

Eközben a Klute című filmben nyújtott alakításáért megnyerte első Oscar-díját. A karrier másodlagossá vált, minden energiáját a politikának áldozta, rengeteget változott, és még annál is többet igyekezett változtatni hazáján.

1972 júliusában a vietnámi Hanoi városába utazott, ellentmondásos magatartásának eredményeként pedig milliók szemében lett közellenség. A kormány mindent megtett, hogy kiiktassa a lelkes női lázadót, bátorsága azonban megkérdőjelezhetetlen volt. 1978-ra sikerült megfilmesítenie egy háborús történetet, mellyel a második arany szobrot is kiérdemelte.

„Egy jó kislányban nincs ambíció.”

Nem meglepő, hogy egy politikai aktivista személyében talált rá ismét a szerelem. Közös gyermeküket, Troyt egy vietnámi óvóhelyen szoktatták bilire és az első 13 születésnapi ,,bulija” adománygyűjtés volt.

Ahhoz, hogy finanszírozni tudják munkájukat, profitáló vállalkozást kellet indítaniuk, így lett Jane Fonda minden idők egyik leghíresebb fitness guruja. Edzésterve 2 éven át vezette a New York Times best seller listáját, de ez sem volt elég számára.

Továbbra is igyekezett felhívni a figyelmet a társadalom aktuális problémáira, mint például a nemek közti egyenlőtlenség. Megálmodta és megalkotta a Kilenctől ötig című filmet, az irodában dolgozó nők forradalmát.

Gyermektáborokat szervezett, és örökbe fogadott egy hátrányos helyzetű lányt, akit korábban pedagógusa szexuálisan zaklatott.

„Minden anyám gyerekkorára vezethető vissza. Azt hiszem gyerekkorában majdnem kihunyt belőle a fény. Ezért keres szintén olyanokat, akikben majdnem kihunyt a fény… És Ő újra meggyújtja.” (Troy Garity)

A 80-as évek egyre inkább visszacsábították Hollywoodba a rebellis dívát, ez vezetett újabb válásához. A férj nem tudott együtt élni felesége hírnevével és sikereivel, beleszeretett valaki másba.

„Ha egy helyen találjuk magunkat Jane-nel, akkor elnéztük a naptárt.” (Tom Hayden)

1991-ben harmadszor állt oltárhoz Jane Fonda: a férj szerepében ezúttal a forrófejű médiamágnás, Ted Turner. A házassággal alkut is kötöttek, Ted nem lép félre, Jane pedig nem dolgozik. Az újdonsült ara be is jelentette visszavonulását… De ez a kötelék sem tartott sokáig.

„Nem mindenki születik tökéletes készséggel a szerelemre, a házasságra és a gyerekekre.”

2005-ben az Anyád napja című komédiával tért vissza a képernyőkre. Nagy örömünkre azóta is aktív, a Netflix sorban gyártja a Grace és Frankie epizódokat, ő pedig 81 évesen is romantikus vígjátékokban rebegteti szempilláit.

„78 évesen ágyjelenetem van Sam Elliottal. Jó, mi?… Jó is volt!”

„Minden megérdemelt ránc a bőrömön és heg a szívemen: most már a magaménak tekintem őket. Közös, gyarlóságoktól sem mentes, törékeny emberségünkből kiveszem a részemet, és elfogadok minden tökéletlenséget.”

„Nem iszom pezsgőt és bort sem. Én vodkát iszom.”

„Amikor már benne vagy az időskorban, szemben azzal, amikor még kívülről tekintettél rá, az öregedéstől való félelem elmúlik. Észreveszed, hogy még mindig ugyanaz vagy – vagy éppen hogy még inkább az.”

Csiszár Lilla

 

Főkép: tvinsider.com

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük