Válás. Palya Bea. Énekeld ki!

Miért szól ekkorát? Bennem hatalmasat.

Mert dal? Mert a zene a lelkünkig hatol? Mert éppen válok?…

Mert segíteni akar? Mert olyan utat mutat, amit eddig még senki? Van sok így és így mentsd meg a házasságodat, állj talpra könyv, légy erős nő, férfi, stb… Jó könyvek. (Például ez.)

De ez így, dalokban mégis olyan elemi erővel bír,

ami mellett nem lehet elmenni, és nem is kell.

Mindig is szerettem Palya Beát. A hangját, dalait, a kisugárzását, a lényét. Szép, őszinte ember.
Kerek egész. Annyira egyenesen őszinte, mint egy fa. Egy magas, éltető fa. Érezni rajta, nem is tud más lenni.

Nem azt mondom, hogy bűntelen és angyal. Ne értsetek félre! Nem. Ember. Egy igazi ember. Aki vállalja a hibáit, az emberségét, az érzéseit, a vágyait, mindenét! Tisztelem, szeretem és csodálom!

De itt, ezen a ponton vannak kérdéseim is, amire még nem tudom a választ… Csak érzem…

Biztos szabad vállalnunk magunkat, a vágyainkat, az érzéseinket?

Nem bántjuk meg ezzel azt, aki kitart és összeszorított szájjal csinálja, amit kell?

Hol a határvonal? Mi a fontosabb? A fogadalmunk, és az, hogy tartsuk magunkat hozzá mindenáron, vagy az, hogy kiegyensúlyozott boldog életünk legyen? Illetve akkor nem lehet kiegyensúlyozott, boldog életünk, ha benne
maradunk valamiben ami nem tökéletesen jó?

Nagyon ingoványos talaj ez… Minden szavam lehet bántó… Attól függ, ki olvassa, milyen élettel a háta mögött, és hogyan…

Emberek vagyunk, vállaljuk-e magunkat és az érzéseinket, vagy vállaljuk-e vállalásainkat, még ha azok nem is voltak a legjobb ötleteink tízes skáláján? Illetve, választhatunk-e egyáltalán?

És akkor jöjjenek az én válaszaim, az én érzéseim.
Nem választhatunk… Illetve árnyalom, lehet, hogy választhatnánk, de nem tudjuk, hogyan kell.

Egy olyan nem működő, tönkremenő, tönkrement házasságot sem látok, ahol lenne választás… Az egyik meg akarja menteni, a másik nem. Aztán a másik akarja megmenteni, és az egyik nem. Végül eljutnak odáig, hogy egyik sem akarja…

De tudom, van olyan is, ahol oda jutnak el, hogy mindketten akarják, és akkor ők megmentik a házasságukat. Csak nem is tudják, hogy házasságot mentenek meg… Csupán csinálják, amit kell…

És én rettenetesen irigylem ezeket az embereket… És szeretnék közéjük tartozni!  Nem oda, ahol most vagyok.

És igen. Ciki a válás. Egy bukás. Egy kudarc. Nem lehet más.

(És reménykedem benne, hogy Bea innentől számított harmadik albumában házasság megmentésére, illetve megtartására kapunk dalban ötleteket, és választ.)

Mit vállaljunk?

Magunkat. Mást nem tudunk úgysem. De, hozzátenném, hogy magunkon viszont tudunk változtatni.

Nem, nem a másikon. Magunkon. És valahogyan ez az, amit kihagynak nekünk a pakliból, folyamatosan… ,,Úgy vagy jó, ahogy vagy” és társai… Ezt is értem, de sokan nem jól használják, mert egyszerűbb mutogatni másra. És akkor egy újabb kérdés: egyszerűbb, tényleg?

Palya Bea vállalja önmagát, megy előre, utat tör, viszi előre a lelke, a hangja, a zenéje, ami a szívéből jön. És ez jó. Nagyon jó.

Mellette pedig nagyon fáj…

És ezzel, hogy – az én értelmezésemben – kisikítja helyettem a meg nem született kisfia hiányát, átszúr rajtam egy kardot, kihúzza, és ráébreszt, hogy el fogom tudni viselni azt is, hogy nem én szülöm meg a gyermekem testvérét.

Mindent kibírunk.

És bármilyen furcsa, de ezzel segít. Rettentő sokat segít. Lehet, ez nekem sokkterápia. 

Merjünk érezni, merjük vállalni az érzéseinket, sírjunk! Ha pasik vagyunk, akkor is! Erősebbek leszünk utána. És köszönjük neki! Hogy ilyen szépen elénekelt minket.

És azt gondolom, ezt nem tudta volna máshogy csinálni, ennek vele és a lányaival meg kellett történnie, hogy nekünk kiénekelje, és segítsen, a lassan több elváltnak, mint házasságban élőnek… (Nem tudok pontos adatokat, és nem is szeretnék… Ne világosítsatok fel a KSH adatokról, kérlek titeket!)

És ettől kettős érzésem van. Egyben megnyugtató – amit szégyellek… És fáj. (Nos… Akkor ez hármas érzés…) Nagyon fáj.

Mint ahogyan fáj mindenki válása… És a sajátom is. És remegő aggodalommal nézem ezeket a gyerekeket, ahogyan az enyémet is.

De hálás is vagyok. Mindenért. Palya Beáért.

Ezt a mondatot Beától veszem: Neki is, hogy elment.
Jobb emberré válunk, ha nem félünk ezt a bukást használni.

Hazatalálunk. Nem jó otthont választottunk elsőre.

Veled hazatalálunk! Isten éltessen, Palya Bea! 

Boldog születésnapot kívánunk!

sr

 

Kép: címlap/ wikipedia

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.