Napi vers

,,Az én szivem is rideg, fásult, 
Csak néha sóvárg és beteg… 
– Milyen az ősz maguknál, édes? 
Óh, írja meg! Óh, írja meg!…” 

Ady Endre: Milyen az ősz?…

A felhő sem olyan, mint nálunk 
És milyen más az őszi fény! 
Nem csókol oly megejtő csókkal, 
Mint ifjuságom szép helyén. 
– Milyen az ősz? Olyan bűbájos 
Álomba ringat most is ott?… 
Megkérdeném, de messze vagytok, 
Százszor irigyelt boldogok. 
 
Megkérdezem magától, édes: 
Milyen az ősz? Oly szép talán, 
Mint mikor egymásról álmodtunk 
Sok fényes tündér-éjszakán? 
– Milyen az ősz? Az őszi rózsa 
Nem hervadt, szép, mint egykoron, 
Amikor együtt nézegettük 
Elábrándozva boldogon. 
 
Az őszi rózsa olyan szép volt 
Akkor; most is emlékezem, 
Hogy féltünk a korai dértől, 
Ha nézegettük kettesen. 
Az őszi rózsa s mi szerelmünk 
Milyen hamar elhervadott… 
– Milyen az ősz maguknál, édes? 
A nap még most is úgy ragyog? 
 
Hogy ragyogott! Hogy szórta fényét 
Magára, édes és reám, 
Az az ősz volt a legszebb s maga 
A legszeretettebb leány. 
Ha eszembe jut, oly fájdalom 
Égeti most is lelkemet… 
– Milyen az ősz maguknál, édes? 
Annál szebb – érzem – nem lehet! 
 
Itt hűvös ősz van. Lehullott már 
Az első, hideg őszi dér, 
Lemondani tanít a hulló, 
Búcsuzó, sárgult falevél… 
Az én szivem is rideg, fásult, 
Csak néha sóvárg és beteg… 
– Milyen az ősz maguknál, édes? 
Óh, írja meg! Óh, írja meg!…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.