Napi vers

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét” 

Ady Endre: Az élet

Az élet a zsibárusok világa, 
Egy hangos vásár, melynek vége nincs. 
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, 
Megvehető akármi ritka kincs. 
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak 
Kufár lélekkel hasznot, üzletet; 
Itt alkusznak, amott már áll a vásár, 
A jelszó mindig: eladok, veszek!… 

Raktárra hordják mindenik portékát, 
Eladó minden, hogyha van vevő: 
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, 
Rajongás, hit, eszmény és szerető. 
Aki bolond, holmiját olcsón adja, 
Az okos mindig többet nyer vele, 
A jelszó: egymást túl kell licitálni, 
Ádáz versennyel egymást verve le! 

A szív az üzlet leghitványabb tárgya 
S eladják mégis minden szent hevét. 
Akad vevő rá, egymást licitálja, 
Hogy a holmit atomként szedje szét. 
Folyik a vásár harsogó zsivajban, 
Az egyik kínál, másik meg veszen, 
Csak néhol egy-egy végképpen kiárult, 
Kifosztott lélek zokog csendesen. 

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, 
Bolondok bizton, balgák szerfelett, 
Eddig az ő példájukat követtem, 
Ezután én is másképpen teszek, 
Lelkem, szivem kitárom a piacra, 
Túladok én is minden kincsemen… 
…De nincs erőm íly nyomorulttá válni, 
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!…

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük