Napi vers

“Ez az én két vén szemem, 
Habár sok szépet látott, 
Mosolygós öregúrként 
Nem látja a világot. ” 

Ady Endre: Az eljátszott öregség

Ahogy nőnek az árnyak, 
Ahogy fogynak az esték, 
Úgy fáj jobban és jobban 
Az eljátszott öregség. 
 

Ez az én két vén szemem, 
Habár sok szépet látott, 
Mosolygós öregúrként 
Nem látja a világot. 
 

Nem fogok bocsánattal, 
Víg arccal tündökölni 
S fiatal vétkek fölött 
Pálcát tréfásan törni. 
 

Emlékezni se fogok 
Kedvesen zsörtölődve, 
Ősz hajjal, piros arccal 
A régi jó időkre. 
Heves, ál ifjusággal, 
Óh, ezerszer jaj nékem, 
Megöltem jövő magam, 
Az én szép öregségem. 
 

Ahogy nőnek az árnyak, 
Ahogy fogynak az esték, 
Úgy fáj jobban és jobban 
Az eljátszott öregség. 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük