Napi vers

“Tél, s jő minden megint először.
Vezető s bot nélkül amott
úgy mennek együtt, ki a ködből,
a fűzfák, akár a vakok.” 

Borisz Paszternak: Tél elején

Nyilt az ajtó, párálva dőlt be
a konyhába a levegő
s lett rögtön minden régi tőle:
gyermek vagyok s lám, este jő.

Száraz, csendes idő; az ajtó
előtt négy–öt lépésnyire
áll kint a tél feszengve, attól,
hogy mégis be kell jönnie.

Tél, s jő minden megint először.
Vezető s bot nélkül amott
úgy mennek együtt, ki a ködből,
a fűzfák, akár a vakok.

A folyó befagyott nagy lapján
átívelve a partokat,
mint tükör a tükörasztalkán,
áll a sötét égboltozat.

Előtte, hol a messzi síknak
két útja egymást vágja át,
egy nyírfa áll, kontyában csillag,
úgy nézi tükrében magát.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük