Napi vers

,,Most is itt lépkedünk a folyékony fehérben
Látszólag ketten
De valójában egyként
Érzem, ahogy a véred a testemben forog
A te szemeddel látom a levélcsontvázakat…”

Finy Petra: Aztán egy szajkó

Az erdőben bármi megtörténhet
Főleg, ha köd csorog le a fenyőfák
Grafitfekete törzseiről
És minden körvonalat kiradíroz
 
Most is itt lépkedünk a folyékony fehérben
Látszólag ketten
De valójában egyként
Érzem, ahogy a véred a testemben forog
A te szemeddel látom a levélcsontvázakat
Melyekről az eső leette a húst
Az én kezemmel tapintod a szikla ölében a mohanyákot
 
Lábnyomból is már csak annyi van
Mintha egy ember sétálgatna csak
 
Aztán egy szajkó vészhangja belevág a levegőbe
Áthasítja a ködöt
Minket is félbetép
 
És mi ismét ketten vagyunk
A saját bőrünkben
Mely ezután mindig bő lesz kicsit
Pont annyira félreszabott
Hogy ne essen benne jól az élet

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük