“öltönyt öltött hazugságok
adnak félelmet és álmot
könnyes kínban könnyed mosoly
múltra fátylat borít a kor”
Haász János: elővár
nyakig gombolt nagykabátban
vaksin ködlő néma táj van
tunyaságban csupa kétely
én nem látszom te nem érzel
állomáson álnok álmok
követnek míg körbejárok
melegedni hideg fémben
elhinni azt hogy jól éltem
megérteni ezt a helyet
út ha útra sosem enged
feszültséggel teli terek
villanypózna ahogy remeg
metró alatt csupa sín van
emberekkel zsúfolt kínban
ajtót zárnak gépi kezek
frissíteni nincs szoftvered
fotocellás nyomógombok
jósnő aki sose boldog
feltörekvő nemzedékek
alig látnak alig élnek
öltönyt öltött hazugságok
adnak félelmet és álmot
könnyes kínban könnyed mosoly
múltra fátylat borít a kor
ha mindennek két vége van
minden két irányba rohan
felszállni az első hévre
előváros ez a vége
