“ennek a folyónak mindkét partján
csak túlpartok vannak
itt minden ház a túlparton áll”
Haász János: túlpartok
a folyó két partján
városok nőttek ki
nádból sárból szomorúságból
hegyeket húzva maguk alá
sarat sziklává gyúrva
a folyóra hidak kapaszkodnak
egyik partból a másikba
pontosan kimért hosszúságban
mégse elegek
azok a pontosan kimért hidak
összekötni
azokat a túl kimért városokat
másképp nyúlnak a víz felé
más fényt nyitnak ablakaik
mások az emésztetlen álmok
ennek a folyónak mindkét partján
csak túlpartok vannak
itt minden ház a túlparton áll
itt senki se lakik közel
itt senki senkinek a
csak a túlpartok
csak az ismeretlenek
