Napi vers

“Én úgy szeretlek, mint a gyermek 
s épp olyan kegyetlen vagyok”  

József Attila – Ha nem szorítsz… 


Ha nem szorítsz úgy kebeledbe, 

mint egyetlen tulajdonod, 
engem, míg álmodol nevetve, 
szétkapkodnak a tolvajok 
s majd sírva dőlsz a kerevetre: 
mily árva s mily bolond vagyok! 

Ha minden percben nem kecsegtetsz, 
hogy boldog vagy, mert nekem élsz, 
görnyedő árnyadnak fecseghetsz, 
hogy gyötör a magány s a félsz. 
Nem lesz cérna a szerelmedhez, 
ha úgy kifoszlik, mint a férc. 

Ha nem ölelsz, falsz, engem vernek 
a fák, a hegyek, a habok. 
Én úgy szeretlek, mint a gyermek 
s épp olyan kegyetlen vagyok: 
hol fényben fürdesz, azt a termet 
elsötétítem – meghalok.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük