Napi vers

,,Légy könnyebb a múlttal,
engedd, hogy gomboljalak tovább.”

Kupcsik Lidi: Kigombollak

Most csak ketten vagyunk,
díszletünk fátyolos függöny,
tikkadt nyár,
talán valami bungaló, vagy
amerikai filmekből ismert
folyó menti csónakház,
tele porral, hálóval.

Gyere, kigombollak.
Vékony, fehér ingeden ujjaim.
Fent kezdem, első gombod
az elnézésé, hogy le kell tagadjalak.
A másodiknál fölnézek a szemedbe,
és szám sarkára mosoly ül.
Leejtem kezem.
Végigsimítja hasad, aztán csüngve marad.

Gombollak tekintettel,
nem ingen, lelken.
Évtizedes rádkövült ruhákat,
rossz szokást, parákat,
más nők combja nyomát a csípődről,
rajtad felejtett szemrehányást.
Légy könnyebb a múlttal,
engedd, hogy gomboljalak tovább.

Látom alakod alatt a valódi alakot.
A ruhátlan, vadiúj embert.
Harmadik gombod a felejtésé,
negyedik a működésé, ötödik gombodat
legszívesebben gombolom,
mert az a levetkezésé,
és a szerelmeskedésé.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük