Napi vers

“Ülök, és a fényt nyelem,
Hol jársz, kedves félelem?” 

Lackfi János: KARANTÉN-DAL


Karanténban létezők,
vírussal telt képmezők,
párhuzamban egyedül,
mibennünk mi menekül?

Ülök, és a fényt nyelem,
Hol jársz, kedves félelem?
milyen belső tájakon
korzózik a fájdalom?

Nem az sajog, ami van,
hanem a bizonytalan,
felhőként türemkedő,
körbetekergő idő.

Rajtam célkereszt remeg,
élet, eleresszelek?
Halál, most lelőjelek?
Surrogó előjelek.

Ha világban nem vagyok,
a világ bennem gagyog,
gügyög nulla évesen,
álmát néha meglesem.

Ki veletek nem lehet,
megosztja az életet.
És mikróban pattogat
kibomló kis titkokat.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük