Napi vers

,,A megnemszületettek
undorral figyelték
az egész komédiát,
mondván, hogy minden mondvacsinált,
amíg ezekről az izékről
beszélnek, s nem mondják ki világosan, hogy
hosszabb a péntek,
mint a szombat.”

Petri György: Örökhétfő

Miután a hétfő
– a szervezők legnagyobb
csodálkozására, sőt, minden
várakozása ellenére –
sikerrel lezajlott:
az apróságok,
akik nem emlékezhettek
már a kedd, szerda és a csütörtök
fokozódó nehézségeire,
sőt a pénteki
színpompás katasztrófa
is csak annyi nyomot hagyott bennük, hogy
„durrogtak a staneclik”:
bírálni kezdték
a szabadszombatot,
a virágvasárnapot
(a felnőttek azt sem tudták,
milyen nap van,
együtthaladtak korukkal,
és – korukhoz képest – egyenletesen
kinyúltak).
Csak az óvoda meg a bölcsöde
toporzékolt:
hogy miért dobszerda, hogy miért
szerelemcsütörtök, hogy a
kiskedd átcsap nagypéntekbe,
hogy az ezüst – illetve aranyvasárnap
között ésszerű határt
csak a hamvazószerda dinamikus
perspektívájából lehet vonni, és ami
az úgynevezett „húshagyó”
keddet illeti – korántsem hagytak húst, illetve
korántsem hús volt
az, amit hagytak.
 
A megnemszületettek
undorral figyelték
az egész komédiát,
mondván, hogy minden mondvacsinált,
amíg ezekről az izékről
beszélnek, s nem mondják ki világosan, hogy
hosszabb a péntek,
mint a szombat.
A felnőttek ezek után
sem tudták,
milyen nap van, de jelentették
a szervezőknek, hogy állítólag
folyton nap van.
A szervezők a nagy időzavarban
úgy értették: tegnap van,
ezért évfordulókkal
kezdtek kísérletezni, ilyeneket
mondtak: „Ma volt 150 éve tegnap.”
Majd áttértek a kerek
számokról az ellipszis számokra
(Holnap lesz 132 éve tegnap stb.)
de az óvodások,
a bölcsödések,
a megnemszületettek
és (sajnos immár)
a felnemnőttek is
obszcén mozdulatokat
tettek időnyalókáikkal,
homokóráikkal;
telefingták
a korszagalkotó lékgömböket,
teleszarták a Telstarokat,
phalliújságokat ragasztottak,
francparenseket és
zölddisznókat hurcoltak
az ezeréves Pillanatnyilag téren
rendezett Momentánnál, és
egyre ezt ordították:
Ma mi van? Ma mi van?
Az Örökhétfő bevezetése óta
az Örökkévalóság (azelőtt Pillanatnyilag)
téren ezeréves
gyeptéglák zöldellnek
élőképek körül.
Harangvirágok, tölcsérikék
harsognak: hétfő! hétfő!
Csak a sírkertészek
motyognak maguknak:
hétfő, kedd, szerda,
csütörtök, péntek,
szombat, és rozsdás kannáik letéve
a napsütötte temetőn:
vasárnap.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük