Napi vers

“A szövőszéknél dolgozott
egy szép takácslegény,
mint egy hálóval, szívemet
elfogta könnyedén.” 

Robert Burns: Oly víg volt szívem

Oly víg volt szívem, oly szabad,
mint hosszas nyári fény,
s megváltoztatta énekem
egy szép takácslegény.

Kender-tilolóba, fonóba
sose járj este, angyalom,
takácsokkal lenni jóba
veszedelmes ám nagyon!

Városba kendő-fonalat,
fonni küldött szülém;
igen keserves munka volt,
sóhajtva sírtam én.

A szövőszéknél dolgozott
egy szép takácslegény,
mint egy hálóval, szívemet
elfogta könnyedén.

A rokkám mellett ültem én,
a rokka brummogott,
minden vetés meg koppanás
szivembe szaggatott.

A holdvilág nyugat felé
sápadt képpel leszállt,
amíg a szép takácslegény
kísért a völgyön át.

Hogy mit mondott, s mi volt, mi nem:
szégyen elmondanom;
mégis megtudja a világ,
ahogy magam tudom.

Kender-tilolóba, fonóba
sose járj este, angyalom,
takácsokkal lenni jóba
veszedelmes ám nagyon!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük