Napi vers

Májusban mindenki szerelmes. Én is májusban lettem az övé.

Utána azt akartam, hogy sokáig tartson még.

Tart. Azóta is, szüntelenül.

Újra május van, és mindenki szerelmes.

Én még mindig őt szeretem, az övé vagyok, de ő sohasem volt,

és jól tudom, hogy sohasem lesz az enyém egészen.

Mégis… hát kivel, ha nem vele? És nélküle vajon hogyan?

 

Závada Péter – Szinopszis

Csak ezt a Májust hagyd, hogy végigégjen!
Oly könnyű volt veled, s velem nehéz.
Múltunk lakik ma minden létigében.
Nem baj, ha nem hiszel. Fő, hogy remélsz.

Platánfa ága csüng a vén ereszre.
Beléd oly görcsösen kapaszkodom.
Felnőtt még nem vagyok, de már gyerek se.
Se bölcsőm nem volt, sem kamaszkorom.

De minden olvadást fagyok követnek:
A polcon Rilke dől egy Proust-kötetnek
– eltűnt időnkben mennyi révület!
És mennyi szép remény zenéje benned!

Hát mondd: ha most ez így veled ma nem megy,
hogy is mehetne bármi nélküled?

H.

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük