Napi vers

“S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majdnem elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem”  

Wass Albert: Magányosság erdejében

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki,
valaki, akit nem is ismerek.
És aki mégis, mégis elkísér, 
akármeddig megyek.
Valaki, akit mégsem ismerek.

S van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen mégis fáj nekem:
Valaki egyszer majdnem elémbe lép,
és megfogja két tévelygő kezem,
lecsókolja két könnyező szemem…
Valaki majd az életembe lép,
aki százszor több, mint az életem.
Van itt egy álmom: különösen szép,
és különösen, mégis fáj nekem…

Ez itt a magányosság erdeje.
Itt én vagyok csak, én és valaki, 
Valaki, akit nem ismerek,
és akiről még tudnom sem szabad:

Bár jobban szeretem, mint magamat.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük