Napi vers

“Menjünk sétálni, add kezed,
hadd lám a nap, amint lemegy.” 

Wass Albert: Őszi szerelmi dal
(Drága feleségemnek, Elizabethnek)

Menjünk sétálni, add kezed,
hadd lám a nap, amint lemegy.

Elmúlt a nyár s félig az ősz,
s e zsenge alkony elidőz,

gyönyöre most nekünk közös:
nyírfa arany s juhar vörös.

Munkánknak sok jó emléke van:
nevelt sarjunk mind bajtalan.

Utunkon volt elég öröm
s tapostunk sok kemény rögön,

s néha botlottunk ostobán,
könyörültünk kóbor kutyán,

segítve lustát és ravaszt,
adtunk, nem kérve vissza azt.

Ó mennyi csodás, mesés emlék:
szerető élet, édes, gyengéd.

Kéz kézben, míg a nap leszáll,
minket köszönt, de meg nem áll,

alkony, hol hajnal s élet új,
erőnk is új munkába hull.

Add hát kezed, szép asszonyom,
nap hintse színét hajadon!

S míg fenn az őszi ég követ,
kéz kézben sétálok veled!

békés léptekkel csendesen
megyünk, s az est már fénytelen.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük