Napi vers

Ha megcsókolsz, ajkaimra 
Ajkadat szép lassan tedd, 
Föl ne keltsük álmából a 
Szendergő természetet. 

Petőfi Sándor: Itt van az ősz, itt van ujra…

Itt van az ősz, itt van ujra, 
S szép, mint mindig, énnekem. 
Tudja isten, hogy mi okból 
Szeretem? de szeretem. 
 
Kiülök a dombtetőre, 
Innen nézek szerteszét, 
S hallgatom a fák lehulló 
Levelének lágy neszét. 
 
Mosolyogva néz a földre 
A szelíd nap sugara, 
Mint elalvó gyermekére 
Néz a szerető anya. 
 
És valóban ősszel a föld 
Csak elalszik, nem hal meg; 
Szeméből is látszik, hogy csak 
Álmos ő, de nem beteg. 
 
Levetette szép ruháit, 
Csendesen levetkezett; 
Majd felöltözik, ha virrad 
Reggele, a kikelet. 
 
Aludjál hát, szép természet, 
Csak aludjál reggelig, 
S álmodj olyakat, amikben 
Legnagyobb kedved telik. 
 
Én ujjam hegyével halkan 
Lantomat megpenditem, 
Altató dalod gyanánt zeng 
Méla csendes énekem. – 
 
Kedvesem, te űlj le mellém, 
Ülj itt addig szótlanúl, 
Míg dalom, mint tó fölött a 
Suttogó szél, elvonúl. 
 
Ha megcsókolsz, ajkaimra 
Ajkadat szép lassan tedd, 
Föl ne keltsük álmából a 
Szendergő természetet. 

Erdőd, 1848. november 17 – 20.

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.