Egyik este Bori kezdeményezésre könnyed megbeszélés vette kezdetét. A téma: készítsünk fotómontázst magunkról, egy figyelemfelkeltő mondattal, amivel otthon maradásra buzdítunk mindenkit.
Remek ötlet! Gyorsan lecsaptam a „TE IS” mondatrészre, hiszen az csak négy betű, nagyot nem tudok rontani rajta.
Mire mindenki kiválasztotta a maga mondatrészét, tisztába kerültünk a teljes társaság alkoholfogyasztási szokásaival (igen / nem / csak este kilenckor / bor / pálinka / jajistenem).
Közben persze átszíneződött a chatszoba párszor. Olyan pink lett végül, hogy azóta is majd kiveri a szememet, csak napszemüvegben tudok bele írni. De hát a lányok így szeretik, Laci meg ha elmorzsol egy-egy könnycseppet a megfelelő időben, akkor nem amortizálja vele a látását. Annyira.
A beszélgetés haladt, a fotók egy kicsit sem, viszont már vörösbor lett a hangulatjel, az a sötét, testes fajta. Sebaj: kicsit tompítja a pinket és nyugtatja Lacit. Sima ügy. Mire kiderült, hogy nem ma kell a fotó, pont megtaláltam a fiam nagy gonddal őrizgetett Buzz Lightyear-os homokozóvödrét, Dóri meg egy zsákot, amit Eszter is szeretett volna használni.
Gyanútlanul pörgött a másnap délelőtt itthon, amikor a gépemen egy felugró ablakban megjelent Dóri egy tisztasági betéttel a száján, „Az életet” mondatrészt tartva. A hatás leírhatatlan volt. Majd mindenki nyugalma kicsit megingott, ami Bori követelni kezdte a képeket. Az enyém pláne, amikor kiderült, hogy nem lehetek maszkban, mert a „kegyetlen” főszerkesztő azt mondta, otthonra olyasmi nem kell.
Vadul próbáltam valami arcot rajzolni magamnak, biztos, hogy közben írhatta meg Bori, hogy melyik e-mail címre küldjük a fotót – ennek később még lesz jelentősége. És elindultak a képek.
Laciról biztos, hogy csak egy kattant – hja úgy könnyű, hogy az asszony fényképezi!
Minket viszont férjek és gyerekek fotóztak.
Persze végül minden csajszi gyönyörű lett, csak én vagyok rettenet. Pedig Eszter extra stressznek volt közben kitéve – hiszen a kis trónörököse leütötte magát egy rágókával, és arcból-arcba ordított már egy ideje. Nóriék simán hozták a szeleburdi család összest a végső képen – bár nekem a werkfotók jobban tetszettek, főleg amelyik olyan, mintha beintenének a gyerekek, Nóri meg látszólag a hajába tép. Bori eszméletlenül megfiatalodott, mióta nem láttam – ezt meg is mondtam neki iziben, de mint kiderült a jó kifejezés a „soványabb” lett volna. PinkAnyu hajfestéket akart, de ő úgy is csinos, ha lenyomja a migrén, arról már nem is beszélve, hogy profi hétéves fotózta. Szildáék minden képen százfelé néznek és egyszerűen imádom a fordított „S” betűt. Dóri a karikái miatt aggódott, pedig meseszép.
Apropó! Neki férj kerestetik – amolyan nagybetűs FÉRFI.
De erről majd máskor – és a papír sincs az arcába állva, mint hiszi.
Aztán volt, aki retusért könyörgött, volt, aki nem. Bori megnyugtatott mindenkit, hogy majd valami olyat használ, „amitől nem tűnünk olyan sötétnek”. Én mondtam, hogy nekem nyugodtan oda lehet írni, hogy „no filter” elvégre nem dohányzom. A vonyítva röhögés közben viszont kiderült egy sajnálatos dolog.
Nem megfelelő címre küldtem a képet.
Így valahol kering a neten egy fotó, amin a „Te is” feliratot tartom a kezemben. Kedves Ismeretlen! Csak jelezni szeretném, hogy ez nem átok, illetve remélem nem kapom vissza átjavítva a feliratot „bojler eladó”-ra vagy ilyesmi.
A kész montázs láttán totál meghatódtunk magunktól. Aztán sírtunk a röhögéstől is, így Laci kisebb fejtágítást kapott a könnyfajtákról és Eva Longoriáról. Nem vagyok benne biztos, hogy tudta követni. Kicsit később kiderült, hogy Szilda is férjet akar, és erősen neheztelt, hogy ő a múltkor kimaradt.
Tehát neki is „normális” férjet keresünk.
Most láthatjátok ti is, hogy ez egy teljesen hétköznapi csevegés. Ha a következő montázson Laci galambősz lesz vagy urambocsá’ kopasz, ahhoz nekünk semmi közünk.
Hegyi Laci verzióját ugyanerről a beszélgetésről itt olvashatjátok.
(kezdőkép: pexels)
