You are currently viewing A háború – A Pál utcai fiúk hozzánk képest semmi

A háború – A Pál utcai fiúk hozzánk képest semmi

  • Olvasási idő:olvasási idő: 4 perc
  • Bejegyzés kategória:#nevess
  • Ezen hozzászólások közzététele: 0 hozzászólás

Történt egyszer réges-régen, hogy a Mátyás király utcaiak és a Bercsényi utcaiak háborúzni kezdtek.

Több kisebb összecsapás után a háború elsődleges célpontja a kisöcsém lett, mert a Bercsényi utcaiak vezére – aki cirka tíz évvel lehetett idősebb a tesómnál –nagyon mellre szívta, hogy egy kis elsős „törpe gnómnak” nevezte, és ezért SK akarta széttépni, a napot is megjelölte.

Nem hiába volt az utcánk neve Mátyás király, igazságérzetünk is hatalmas volt, hiszen a rivális vezér tényleg törpe gnóm volt a korához képest, így a fiúk riasztották az utca saját fekete seregét, a felsősöket és a gimiseket.

Akik kirakták az öcsémet

csalinak az előkertünkbe,

ők meg bebújtak mellé-mögé a bokrokba és osztották azt észt, hogy hogyan viselkedjen, hogy ottlétét kiszúrják a rivális utcából.

Ez már akkora cirkusznak ígérkezett, hogy a szülők is megtudták és a széttépés jelzett időpontjában a mi házunkba osont be minden érintett teljes családja a hátsó ajtón keresztül.

A nők sütit hoztak, a férfiak próbáltak halkan beszélni. Persze erről egyikünk se tudott semmit.

…és ekkor feltűntek a Bercsényi utcaiak. Voltak vagy tizenöten.

Kemény kötésű, de valóban alacsony vezérük szó szerint begolyózott, ahogy meglátta a kisöcsémet,

aki kb. a Gyaloggalop „Hülye angolok, angol hülyék” hazai verzióját

adta elő a gimisek segítéségével megfelelően instruálva.

Így utólag a nők aggódhattak, a férfiak az öklüket haraphatták a röhögéstől.

Én a szoknyám szélét morzsolgattam a sarokban és megdöbbenve néztem, ahogy a mini vezér benyit a kertünkbe. Ekkor jöttek elő a nagyfiúk.

Csodálatos szópárbaj alakult ki, mindenki feltűrte a pulcsija ujját, hogy itt most iszonyú nagy verekedés lesz anyám büdöske- és paprikavirág ágyásában.

…és ekkor léptek közbe a férfiak, szép nyugodtan kijöttek az ajtón, szó nélkül felsorakoztak a fal mellett.

Apám kicsit előrelépett és két másodperc alatt felmérte, hogy ha a virágoknak baja esik, akkor annak beláthatatlan következményei lesznek, ezért nagyon gyorsan és végérvényesen véget kell vetni a háborúnak. 

Majd Churchill nyugalmával megkérdezte, hogy „Hát te mit keresel itt?” A Bercsényi utcai vezér közölte, hogy pofán akarja vágni a szemtelen kis suttyót.

Ez nagyobb hiba volt, mint a büdöskék veszélyeztetése.

„Tessék? Mit mondtál?” a vezér megpróbálta elismételni, de apám közbevágott:

„Pattanj már ki a gödörből gyerek,

hogy jobban halljalak!”

A kirobbanó harsány röhögés ebben a szent pillanatban totális megsemmisítő csapást mért a vezérre, végérvényesen feloszlatta a megalázott Bercsényi utcai sereget és kitört a béke.

Legéndi Adrienn

 

 

Tetszett? Oszd meg mással is!

Vélemény, hozzászólás?