,,Amikor dumálni kell, mindenki jobban tudja. Aztán ha baj van, ott állsz tök egyedül.” – Ilyen lenne az igazi szülőségre felkészítés

Vannak az okosok. Nem a telefonok, hanem az okos könyvek, okos kis- és nagygyerekes szülők, okos nemgyerekesek és okos szakértők.

Közös jellemzőjük, hogy mind megmondják neked – mit megmondják, bőszen öntik rád a kéretlen infót! -, hogy hogyan lehetsz jó szülője saját, születendő gyermekednek.

Az információdömping pedig lassan, kitartóan hullámozni kezd feléd, már a terhesség bejelentésekor, s nem, nem áll meg egy pillanatra sem, még a születéskor sem… Sőt, igazából, ekkortól talán már soha.

Vannak jó tanácsok, vannak rosszabbak és vannak csapnivalók. De mit nem mond el senki?

A való életet. A hétköznapokat. Például így:

 

Amikor dumálni kell, mindenki jobban tudja. Aztán ha baj van, ott állsz tök egyedül.

 

Az egyedüllét megszűnik. Nincs kiegészítés:

megszűnik, és kész. Huss.

 

Ha eddig magabiztos voltál, üdv a másik oldalon: itt bizonytalanság van, ismeretlen dolgokról kell dönteni gyorsan és felelősséggel, és az idő mintha mindig ellened dolgozna.

 

A terhességkor lefektetett tervek a gyermek születésével

elkezdenek sorban eltűnni.

 

A gyereknevelés időnként dög nehéz, de ha más meg tudja csinálni (itt talán beugrik egyik-másik ismerősöd), akkor te is.

 

Nincs szuper szülő. Alkalmazkodóbb gyerek van.

 

A gyerek sír. Kivéve, ha felveszed (ha mázlid van). Ha lerakod, újrakezdi.

 

Mindenki beveri legalább egyszer a gyerek fejét a kocsiba,

a gyerekülésbe való beemeléskor. Az is, aki nem.

 

Ki fog derülni, hogy az anyádnak egy csomó dologban tényleg igaza van.

 

Az a szerelem, amely síró gyerekkel töltött hónapok és kakis pelusok,

orrszívások után is lángol, jó eséllyel örökké kitart.

 

A gyereket szereted, amíg terhes vagy. Aztán megszületik és azt érzed, ennél jobban nem lehet szeretni, mégis egyre jobban és jobban szereted, néha már annyira, hogy azt érzed, szétrobban a szeretettől a mellkasod. De nyugi, nem fog.

 

A télen végre felöltöztetett és alaposan bebugyolált gyermeknek pisilnie kell.

Ha még pelenkás, akkor kakilnia.

 

Alvás nélkül is lehet élni évekig. Szakaszos alvással is, sőt, még a családot is el tudod látni. Rejtett új képességeid bújnak elő.

 

A kikészített sapka-sál-kesztyű-cipő a helyén várakozik türelmesen – egészen addig a pillanatig, amikor a reggeli rohanásban feladnád a gyerekre.

Ekkor szublimálnak. Nem egyszerre, felváltva: amint az egyiket megleled,

valamelyik másik tűnik el.

 

A fáradtság állandó társad lesz. Egy nyugodt éjszakáról előfordul majd, hogy a legpajzánabb gondolatod az lesz, hogy hátha végre alhatsz 4 óránál többet.

 

George Clooney-nak komoly vetélytársa akad.

Kiderül, hogy sosem volt annál vonzóbb a pasid, mint mikor

kérés nélkül átveszi tőled a gyerekeket pár órára, hogy te

nyugodtan pihenhess.

 

És így tovább… Mert lenne még!

Ismerős pontok?

Fel a kezekkel, akinek igen!

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.