A ,,boltosnénivel” számos helyen találkozhatsz.
Előfordulása nem kötődik napszakhoz: reggeltől késő estig, de akár éjszaka is fellelhetők az ún. boltokban, amiket gyakorta emlegetnek üzlet néven is.
Ha nyitott szemmel jársz a világban, akár már te is találkozhattál vele: a fiatal lelkestől a szigorú gyakorlatiasig megtalálhatók világszerte, változatos formában.
Van azonban néhány megdöbbentő tény, amiket e csodálatos lényekről csak kevesen tudnak!
0. A boltosnéni szereti a köszönést
A boltosnéni meglehetősen hóbortos: szereti, ha nem az üzletberendezés élettelen részeként tekintenek rá. Kutatások bebizonyították, hogy kifejezetten kedveli, ha (nem is előre, de legalább) visszaköszönnek neki.
1. A boltosnéni nem varázsló
Ha nem találsz valamilyen árut a boltban, s az nincs a raktárban sem (sőt, még azt is biztosan lehet tudni, hogy mikor fog érkezni a jövőben), akkor bátran abbahagyhatod a boltosnéni nyaggatását: nem fog tudni olyat varázsolni neked. Nem, egyetlen-egyet sem.
2. A boltosnéni nem süket
Ha a pénztárnál hosszú sor áll, és a boltosnéni (ált. pénztárosnéni nevezetű fajtája) éppen azon küzd, hogy ez a sor a lassabb kártyával fizetések, vagy a ,,Csak még visszaszaladok valamiért” és a ,,Jajj, azt már számolta? Mert mégsem kérem” jellegű helyzetek ellenére a lehető leggyorsabban lecsökkenjen, akkor eközben a hallása nem kapcsol ki.
Tehát a boltosnéni hallja, ha valaki a sorban éppen őt szidja, vagy a felmenőit, vagy minden olyan élőlényt, aki a fénysebességnél lassabban képes csak napi 120 órában a pénztárgépet kezelni. És a boltosnéninek is van lelke, még ha egyesek nem is gondolnák.
3. A boltosnéni nem robot
Igen, elsőre merész kijelentésnek tűnhet, de ez a valóság: a boltosnéni is ember.
A boltosnéni nem csupán azért él és lélegzik, hogy a nyitás előtt és záróra után betévedő, potenciális vásárlókat kiszolgálja, mindenáron – akkor is, ha igazából nem is akarnak venni semmit, csak úgy körülnéznének az üzletben, hosszasan, andalogva. Kapaszkodni tessék: még az is előfordulhat (és ez sem csupán tréfa), hogy a boltosnénit ugyanúgy várja otthon a családja zárás után, mint másokat! Hát nem fantasztikus?
4. A boltosnéni nem vak
Ha a polcok között járkálva meggondolod magad, és valamit kiteszel a kosaradból egy teljesen másik helyre, mint ahonnan elvetted, s nyugodtan tovasétálsz – azt ő látja. Azt hinnéd, hogy nem, mert nem állít meg téged a véleményével, csupán szótlanul a helyére teszi utánad az árut – de azért látta, hogy te voltál: ebben biztos lehetsz.
5. A boltosnéni nem pénzváltó
Ha az automatából frissen felvett, nagy címletű fizetőeszközt rendszeresen vele váltatod fel oly módon, hogy akár kerek 3 forintért is vásárolsz nála, akkor ő valószínűleg el fogja intézni azt, hogy a pénzed fel legyen váltva, s vissza tudjon adni. Helytelen viselkedésnek minősül azonban részedről ilyenkor fintorogni, vagy fennhangon, sértődötten dohogni azon, hogy nem szaladgál elég gyorsan, miközben helyetted felváltja az adott összeget.
6. A boltosnéni nem szereti, ha bántják
Ha keresel valamit a boltban, s ő segít neked kiválasztani a számodra legmegfelelőbb árucikket, de végül úgy döntesz, hogy számodra az mégsem megfelelő és nem vásárolod meg, olyankor a boltosnéni nem igényli feltétlenül, hogy hosszasan ecseteld neki a termék fogyatékosságait. Mi több, nem ragaszkodik ahhoz sem, hogy sértegesd, amiért ennyi idődet elvesztegette azzal, hogy neked keresett termékeket.
7. A boltosnéni érző lény
Ha a műkörmöddel dobolsz sorban állás közben, így próbálva sürgetni őt, vagy
– forgatod a szemed minden mozdulatától,
– ha neki szidod az egész üzletet úgy, ahogy van,
– ha ordibálsz a saját gyerekeddel a boltosnéni orra előtt, miközben az a gyermek keservesen sír, esetleg
– ha úgy bánsz a boltosnénivel, mint egy cseléddel:
ezeket a dolgokat ő mind észre fogja venni.
És, bár a világért sem emelne szót azért, hogy
embernek tekintsd őt,
ne csak egy automatának, akit odaállítottak valahová
– attól még az is lehet, hogy az jól esne neki.
Kérek minden boltos nénit és bàcsit, hogy attól, hogy más bunkó módon viselkedik velük, ne utáltassàk meg magukat a „normális” vásárlókkal, akiknek szintén elveszik a kedvüket attól, hogy emberi módon intézzék a vásárlásukat. Köszönöm szépen 🙂
Kedves boltosnéni!
Jó néhány évvel ezelőtt úgy hozta az élet, hogy lakhelyet váltottam. Nagyon közel a régihez, ahol megvolt a megszokott, nagyon bő kínálat a különböző üzletekből, persze javarészt a multikból. Jó ideig visszajártam hozzájuk, ahol már tudtam, hogy ma nem veszek felvágottat, mert a kiszolgáló pultban lévő hölgy bravúros ügyességgel fogja elrejteni a szalámivégeket éppen az én 10-15 dekányi kicsiny csomagomban, hogy jobb lenne a másik pénztárhoz sorba állni, mert hiába vannak a másik hölgynél kevesebben, de kb. 580 százalék az esélye, hogy a harmadik tétel után felemeli a kasszánál lévő telefont, és kéri a műszak vezetőjét. Ezután egy szórólap hatására eljutottam egy kisebb üzletbe, aminek a létezéséről tudtam ugyan, de még egy egészen más, rendszerváltás előtti Közért-es korszakból.
Szóval nagyjából 20 év után léptem be ismét ebbe az üzletbe . Tudtam, hogy kicsi – a multik szuper- és hipermarketjeihez képest. Kívülről csak a felirat változott. Felvettem a kosarat és egy másodpercen belül két döbbenetes élményem volt. Köszöntek! Előre! Nekem! Egy nagyon fiatal dolgozó, aki a hűtőszekrénybe pakolta az üdítőket, és a biztonsági őr is, amint a kosár a kezemben volt. Ráadásul mosolyogva, láthatóan jólneveltségből és nem kényszerből. Két férfiember, az egyik számomra palánta, míg a másik meglett korú, én pedig nem voltam sem Lollobrigida, sem Pamela Anderson hasonmása. Nem tudtam mindent megvásárolni, amit szerettem volna, mégsem volt keserű szájízem, nem éreztem, hogy feleslegesen mentem ebbe az üzletbe. Hazaérve felvettem a telefont és felhívtam anyukámat, hogy elmeséljem ezt a kellemes döbbenetet.
Hozzáteszem, engem anyukám megtanított köszönni, mikor egészen kicsi gyerekként vásárolni jártunk. Megtanított arra, hogy egy udvarias megszólítás és mosoly kinyitja az egykori ABC-ben, vagy közértben is a kádári hiánygazdálkodás rejtett és egészen apró kapuit. A mosolyon kívül pedig még valamit, ami mostanában már fel sem merül. Mégpedig azt, hogy a tisztelet tiszteletet szül. Egy megfelelő hangsúlyú „nincs” vagy „még várjuk a szállítást” egy mosoly kíséretében leszereli a mogorva és nyűgös vásárlót.
Kedves Boltosnéni! Ha kedves mosolyt kapok egy udvarias köszönést, választ, akkor sem műkörömmel, sem anélkül nem dobogok, nem dohogok, nem elégedetlenkedem fennhangon.
Manapság már nem járok magyar üzletekbe vásárolni, és keveset járok hiper- és szupermarketbe is. Többek között azért, mert jól esik a minden vevőnek kijáró kedvesség. Már nem döbbenek meg a köszönéstől, nem döbbenek meg egy-egy kedves mondattól, de még mindig mosolygok és örömmel járok vissza. És ugyanolyan kedvességgel köszönöm meg a kiszolgálást, viszonzom az udvariasságot, kívánok minden jót, ahogyan azt az üzletben kapom. Sőt, képes vagyok elmenni négy zsemléért, hogy a napi megszokott kedvességet megkapjam. Szóval vice versa. Vagy pedig a szép, régi magyar közmondás : Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten!