Amit a pincérekről feltétlenül tudni kell

Pincér, felszolgáló…

Ő veszi fel a rendelésed, ő szolgálja fel az ételt és adja a számlát, ha úgy döntesz, hogy étteremben ennél.

Az, hogy az emberek egy bizonyos része úgy dönt, hogy a rengeteg lehetőség közül

pont ezt a szakmát választja,

már jelzi, hogy esetükben nem mindennapi alakokkal állunk szemben.

A pincér látszólag mindent és mindenkit szeret.

Munkáját serényen és kedvesen végzi, miközben rendületlenül mosolyog, bármi történjék… Innen ismerheted fel.

Azonban jó, ha az alábbiakat áttekinted, mielőtt pincér/pincérnő akad az utadba, vagy az asztalod mellé:

 

0. A pincér nem akarja, hogy a koszos asztalhoz ülj

A világegyetem egyik örök, megfejtetlen rejtélye, hogy ha egy étteremben mondjuk 25 teljesen egyforma asztal van (melyeken nem csupán a teríték és az asztaldísz ugyanolyan, de a konyhától, ablaktól, bejárattól való távolságuk és az ülőhelyek száma is tökéletesen megegyező), akkor a betérő vendégek 99%-a miért mindig az egyetlen, még éppen nem leszedett (tehát többnyire visszataszítóan mocskos) asztalnál foglal helyet, mintha más lehetőség nem is létezne.

A pincér már nem is reménykedik benne, hogy valaha sikerülhet megfejteni ezt a talányt…

Ugyanakkor alázatos, magában elrebegett kérése ez lenne minden újonnan betérőhöz (ami szemének gyors odavillanásából is látható), hogy: Ne oda, kérlek, csak oda ne!! 

 

1. A pincér szereti, ha emberszámba veszik

Így van. Ezen kívül még azt is szereti, ha érkezéskor köszönnek neki, vagy legalább nem vágnak a szavába, nem fordítanak neki hátat és lökik fel, miközben ő illendően köszönti a betérő kedves vendéget.

Figyelem: nem számít köszönésnek ugyanakkor, lendületesen az asztalhoz ülve rádörrenni valami olyasmivel, hogy Egykávétlesszives, Étlapotnemkérek, vagy hasonlók.

 

2. A pincér nem szereti az ordibálást

Ha a pincér nem terem azonnal az asztalodnál, mint egy dzsinn, abban a pillanatban, amint intettél neki, az nem amiatt van, hogy mondjuk nem tetszel neki. Vagy mert olyan hülye, hogy nem érti, hogy azt jelezted intéseddel: szeretnél valamit, pont tőle.

Halkan megsúgjuk, hogy még a legkezdőbb pincér is sejti, hogy előbb-utóbb oda kéne menjen hozzád. 

Azért nem megy 2 másodpercen belül, mert Valószínűleg Mást Csinál Éppen. 

Ilyenkor két dolog is van, amit – tapasztalatok szerint – teljesen feleslegesen ordítasz a pincér után. 

Ezek közül az egyik az általában mélyített hangon elharsogott Elnézést!, a másik pedig a komplett, vagy részleges rendelésed.

Várj egy kicsit, menni fog ő magától is… Ha ordítasz, akkor mondjuk lehet, hogy kicsit később. 

 

3. Ha rendeléshez hívod, a pincéred arra kér: rendelj!

A pincér szereti, ha jelzed neki, hogy rendelnél.

Ilyenkor oda is lép melléd, készülve arra, hogy most majd elmondod neki, mit választottál. Viszont ha ekkor nem rendelsz, csak az ő jelenlétében kívánod végigolvasni az étlapot kétszer, azzal próbára teszed a toleranciáját.

Özön dolga van, amit intézhetne ahelyett, hogy hosszú perceken át nézze, ahogyan olvasolkegyelmezz hát meg neki! Csúnya dolognak számít az is, ha olvasás helyett arra kéred, hogy ő mondja fel neked a menüsort.

Rendelésnél egyszerűen csak rendelj, nem olyan bonyolult: s a pincéred hálás lesz neked ezért!

 

4. A pincér nem örül, ha csápolnak neki

Miközben egy másik asztalnál veszi fel a rendelést, a pincér valószínűleg nem fogja azt félbehagyni amiatt, hogy valaki tágra nyílt szemekkel, székéből félig felemelkedve, kétségbeesetten csápol felé.

Igen, lehet, hogy elfelejtettél még egy italt kérni, de gondolj csak bele: ha a rendelésed felvétele közben a pincéred egyszer csak közölte volna veled, hogy Stop, valaki ott veszettül integet nekem: Úristen, lehet, hogy szomjas! Rögtön jövök! – te mit éreztél volna?

 

5. A pincér nem szereti, ha ráküldöd az embered

Ha a pincérrel közölni szeretnél valamit – fizetnél, kérnél még valamit, fázol, vagy érdekelne, hogy hol a mosdó -, és ő nincs a közelben, ne az legyen a mentőötleted, hogy az asztaltársaság egyik tagját ráállítod az ügyre.

Hiába követi majd az embered a pincért a konyháig, vagy próbálja elgáncsolni, miközben forró tányérokkal megrakottan halad: az a feladat, ami miatt a pincér éppen nem tud az asztalotokhoz rohanni, nem oldja meg magát.

Jó, ha tudod, hogy a pincér ilyenkor nem aludni dől le, nem a haját igazítja, nem is távoli rokonokkal telefonál andalogva, hanem dolgozik. Be kell fejezze, amit csinál, és csak azután mehet hozzátok: felesleges bárkit ráküldeni, hogy levadássza neked.

 

6. A pincér nem az, aki elkészíti az ételt

Ezért aztán nincs hatással arra sem, hogy az általa precízen és gyorsan a konyhába továbbított rendelés alapján elkészített ételsor milyen sorrendben kerül ki hozzá.

Ha huszadjára erőlteted nála, akkor is csak két dolgot tehet az érdekedben: 1: Utánanéz, és 2: visszatérve a döbbenetes információt közli majd veled: Készül.

Hasonló vonatkozik az italrendelésre is. Kérésedre lehet, hogy megint odamegy a pultoshoz, hogy azt üzened, hogy  a te italodat mostmár tényleg vegye előre a sorban – azonban arra már nincs hatással, hogy ilyenkor a pultos mekkora szeretettel, odafigyeléssel készíti majd el neked azt a többszörösen megsürgetett italt.

Így ez az eljárás mindig némi kockázattal jár… Már ha érted. 

 

7. A pincér nem polip

Bármennyire is szeretné, a pincér nem képes a tizennyolc személyes asztal minden rendelését egyszerre kihozni… Ugyanakkor észreveszi a csalódott fújtatást azok részéről, akinek a tányérja már a vállára, hátára vagy feje búbjára sem fért fel, s emiatt a következő fordulóra maradt.

Ilyenkor a pincért csak az vigasztalja, hogy ha 8-10 pár keze lenne, valószínűleg nem találna magára inget, így soha többé nem szolgálhatna fel ételt kedves vendégeknek.

 

8. A másik pincér nem a te pincéred

A tied éppen dolgozik, rohangál, máshol van – de te akkor sem nyúlhatod le a másik pincért!

Nem csak amiatt, mert neki is megvan a maga dolga, hanem azért sem, mert ő nem szolgálhat ki téged – csupán megsürgetheti az eredeti felszolgálódat. 

Ez a taktika pedig, ha emlékszel még a hatos pontra, már a pultosnál sem jött be.

 

9. A pincérnek fáj a lába

Tudom, mosolyog, de akkor is: biztos, hogy fáj neki. Ha mégsem fáj, akkor két eset lehetséges: vagy ma már fájt, vagy még csak most fog.

Ha kedélyes, hosszas csevegésre számítasz tőle, két dolgot érdemes átgondolnod:

Az egyik az, hogy miközben az időjárásról kérdezgeted vagy nevetgélve meséled neki a legviccesebb családi sztorikat, te ülsz az asztalnál, ő pedig ácsorog az asztal mellett… Ami azért nem ugyanaz, mert ő valószínűleg már órák óta le sem ült, egy pillanatra sem. 

A másik, hogy míg számodra ez egy ráérős kis eszegetés, addig őt közben hat másik asztal komplett asztaltársasága szidja serényen, hogy mit dumál – s ezzel ő tisztában is van. 

 

10. Ha nem öntött le semmivel, add csak szépen oda azt a borravalót

A pincérnek illik borravalót adni – és ez a megfogalmazás nem azt jelenti, hogy ha nincs kedved, hát ne adj.

Mindketten tudjátok, ő is, te is, hogy a borravaló – bár nincs rajta a számlán -, járna neki, a fizetésének a része lenne. Így, ha

  • kitette a lelkét, hogy minden vágyad teljesüljön ottléted alatt,
  • ha nem öntött le semmivel, vagy
  • ha nem tette bármivel is élvezhetetlenné az étkezésed, akkor add neki oda azt a borravalót.

Ha mégsem adsz semmit, vagy valami egészen szánalmas összegre, mondjuk huszonkét forint visszajáróra nagyvonalúan intesz, hogy tegye csak el, azzal nem vívod ki a pincér háláját. 
Sőt mi több, talán az lenne a helyes megfogalmazás, hogy nem a háláját vívod ki.

 

10+1: A pincér/pincérnő nem szabad préda

Bizonyám. Talán ez az egyik legfontosabb tudnivaló mind közül.

Ott van, mosolyog, talán még dögös is – mégsem jár az étel mellé, ha megkívánod!

Más szituációban lehet, hogy ha párszor beszélgetsz egy igényes külsejű idegennel, aki még mosolyog is rád, az annak a jele, hogy alakul köztetek valami. Na, ez most a pincérrel nem az a helyzet.

Ugyanis ő azért beszél veled, mert dolgozik. Csupán a munkáját végzi.

Kedvességéből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnod: ha jól megfigyeled, a szomszéd asztalnál ülő nyugdíjas csoportot is ugyanúgy, mosolyogva szolgálta ki, mint téged… Mégis, józanul végiggondolva, egészen kicsi az esély arra, hogy a társaság bármelyik tagja komolyan megtetszett volna neki, ugye?

 

 

24 thoughts on “Amit a pincérekről feltétlenül tudni kell

  1. Mi van itt Te jó ég! Hány olyan szakma létezik, ami elvégzését másodpercenként ellenőrzik és értékelik?? Hány olyan idióta papírtologató van, aki mellett a főnök minden másodpercben nézi, hogy mit tesz-vesz? A pincér, bár igaz, az nem tartozik a jatt mértékéhez, hogy leönti-e a véndéget vagy nem, de az, hogy igazán jó ételt ajánl a kedves nyűszaró vendégnek, felszolgálása olyan, mint azt a nagykönyvben írja, akkor kérem a nyűszaró vendég bizony adjon jattot és gondoljon arra, hogy az Ő munkáját hányszor ellenőrzik egy nap és ha ellenőriznék is, akkor Ő mennyi fizetést kellene kapjon?! Kösz a figyelmet! Ám az a baj, hogy ezeket az írásokat leginkább olyan emberek olvassák el, akik épp vendéglátosok, így csak magunkban rotyoghatunk és a nyűszaró vendég képtelen felfogni néha dolgokat:)

  2. Álljon meg a menet 😉

    Én pincér vagyok és nem tegnap kezdtem.

    Ez az egész lista nagyon sopánkodás ízű.
    Megmondom tisztán: utáltam az ilyen kollégáimat és volt belőlük elég.
    Egy túrában dolgoztunk, de a kolleganőmnek mindig fájt a lába, mindig kellemetlenül érezte magát mert az egyik vendég épp nem megfelelően viselkedett vele, mindig nem szerette, ha a kliens 2x kérte a menüt, stb.
    De várjunk csak, vajon csak ő volt így ezekkel ? NEM, én is.
    A különbség az volt, hogy én nem (elnézést a kifejezésért) P*CSÁSKODTAM emiatt.

    A pincéri szakma ilyen, kedvesem.
    Fáj a lábad, fáj a hátad, eláll a nyakad, a kliensek nem mindig köszönnek úgy, ahogy szeretnéd, a kliensek nem mindig ülnek oda, ahova szeretnéd, a kliensek elkérhetik néha a menüt 3x, mert épp annyiszor akarják lapozgatni, stb. stb. stb.
    Képzeld, van ez így.
    Van ez még rosszabb is.

    Én azt vettem észre, hogy azok a kolleganőim akik panaszkodtak, még nem voltak nehezebb szakmában.
    Én voltam.
    S őszintén nem tudtam, hogy olyan kemény lennék, csak amikor pincér lettem s láttam, hogy mennyit képesek nyavalyogni mások.
    Hát igen, ugye a viszonyítási alapok….
    Az én egyik kolleganőm is épp egy frissen liciből kiszabadult pipe volt, gólyabál nyertes és iskolai menő, aki megvolt szokva, hogy az emberek körülrajongják és a segge alá tolnak dolgokat. Hát igen, az ilyenek megriadnak az élet durva dolgaitól, mindazonáltal hogy ismétlem, a pincéri munka egyáltalán nem durva sok más dologhoz képest.

    A borravalót illetően: az az irónia, hogy tapasztalatom alapján, a pincérek akik fintorognak mert nem kapnak borravalót, általában nem is érdemlik meg.
    Tudod, ez nem kéregető-sport.
    Ha annyit érnél, akkor kapnál.
    Ha nem kapsz, akkor nem érsz annyit.

    További sikeres életet kívánok és ha valakit megszúrt a kommentem, akkor tekintse áldásnak:
    van mit tanulni.

      1. Mi fáj, Zsolti ?
        Azt hitted beülsz egy pincér szakmába és csak úgy potyog a borravaló még akkor is, ha full alkalmatlan vagy és vergődsz egész nap, mint egy p*csa ?

        A pincéri szakma nehéz, de távolról sem a legnehezebb. S ahhoz képest, hogy külföldre lehet menni nagyobb borravalókért és elegáns éttermekben lehet dolgozni ahol aztán dől a jóféle népség, mégis sokan M.o.-n pincérkednek alkalmi vendéglőkben.
        Mit gondolsz, miért ?
        Mert még arra sincs meg az ambíció és az ész, hogy nagyobb helyekre pályázzatok.
        Akkor viszont nem kell politikailag korrekt mentegetőzésekkel jönni: ehhez van agyad, ennyire vagy képes, ennyi az eredmény. A világ mindig is ilyen volt, csak a 21.században vannak eltévedve sokan, mint szamár a ködben, akik azt hiszik, hogy csak mert 12-16 órát eltöltenek a munkahelyen, attól az akkora nagy dolog lesz, hogy mindenki majd szórja a borravalókat az ámulástól.

        Ébredj fel, Zsolti.

  3. Nem értem, miért kellene borravalót adni, azért mert nem önt le levessel. Azért van ott, mert ez a dolga, ezért kapja a fizetését. Nem plusz szolgáltatás hogy nem önt le. Az irodában dolgozóknak, ügyfélszolgálatosoknak ki ad borravalót? Rengeteg emberrel kedvesek nap mint nap…. Annyi az ára a kajának, amennyi, nem több. A boltosnak sem adok pusztán azért borravalót, mert “kedves”. Nem szivességet tesznek, ez a munkakörük. Ha nagyon körbeugrál és kinyalja a seggem, feltűnően, akkor még azt mondom, hogy oké… De nehogy már

    1. Kedves Zsófi ha így gondolod remélem nem jársz étterembe. A pincérek fizetése nagy részét a borravaló teszi ez köztudott. Ne hasonlítsd össze egy ügyfélszolgálatossal aki 100%-os fizetést kap. Sok helyen csak a jatt van és 1 ft. fizetés sincs mellette. Tehát te úgy gondolod,hogy 13-15 órát (mert ennyi egy munkanap a felszolgállóknak )ingyen kellene dolgozni???Az ilyen ember mint te soha ne menjen étterembe. Vegyél magadnak párizsit és zabáld azt,mert aki étterembe jár és kiszolgáltatja magát az adjon borravalót mert az teszi ki a fizetést,így alakult ki a rendszer sok évvel ezelött. Te biztos abban a kategóriába tartozol aki belül a minibál bérével mert gondolom egy megkeseredett alkamazott vagy és kb.4990 ft.-os számlára visszakéred a tízesd. Szánalmas vagy és szánalmas a gondolkodásod.

      1. Én is voltam pincér, és nagyon ritkán kaptam jattot, vagy ha kaptam is, akkor is szét kellett osztani. Soha nem rinyáltam miatta, örültem, amikor kaptam, pedig egyáltalán nem végeztem szar munkát, egyszerűen ilyenek voltak a vendégek. Az pedig, hogy kinek miből áll a fizetése, az nem a vendég problémája, hanem a munkáltatóé. Miért a fizető vendéget hibáztatják olyasmivel, ami a munkaadó kötelessége lenne? Múltkor egy ételfutár firkálta össze nálunk a lépcsőházat, mert az 500 forintos szállítási díj mellé 10% helyett csak 8% jattot adtam, mert ennyire jött ki a felfelé kerekítés. Ráadásul másfél órát vártam rá. Tudom, a két dolog más kategória, de ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy az ingyen pénzt manapság elvárják és nem kiérdemlik. Nyugodjatok meg, ha rendes kiszolgálást kapok (nekem nem kell vigyorogni meg bájologni, elég ha nem kell sokat várni a kajára és ha rendelni akarok, akkor nem kell 10 percet várni, hogy valaki odafáradjon hozzám), akkor nem csak 10%-ot adok. Ha kifejezetten elégedett vagyok akkor 20-at is.

      2. Mindegyikőtök 8-órát dolgozik, plusz ebédidő, fix bér, pénteken rövid műszak, klima??????? Anita burkoltan, finoman leirta a szerény valóságot! Igen 12-16 órákat dolgozik!!! kiszolgál, takarit,mind ezt legjobb esetbe 6-órás bérért! A többi attól függ, hogy lesz-e borravaló!!! Na nem, nem kétnaponta dolgozik! Dolgozik hétköznap, vasárnap, ünnepeken! Van családja akikkel szivesen nyaralna, töltené a szabad idejét! Azt a pár órát amit a családdal van, szeretné ő is kellemesen, lábfájás és fáradság nélkül!!!! Elmegy másod állásba, hogy keressen annyit amennyit sokan, heti 36-órával keresnek, többet náluk!!!!

      3. Kedves Anita

        Ha így gondolod, remélem nem dolgozol pincérként.

        Az hogy a pincér hogy mutyizik a tulajjal az biz’ nem a vendég dolga. Az hogy mennyit dolgozik a pincér leszarva a munka törvénykönyvét, az nem a vendég dolga.

        A borravaló adható de NEM JÁR.

        Adok ha úgy érzem hogy megérdemli az illetô, és nem adok ha úgy tartja kedvem.

        1. Nem vagyok megkeseredett alkalmazott
        2. Majd annyit járok étterembe mint egy pincér
        3. Nem minimálbérre vagyok bejelentve
        4. És nem szeretem a párizsit 🙁

        Ugyanakkkor ezt a kioktató jólmegmondó stílus ha a tulajjal szemben is menne.

        – nem egy forintra lennél bejelentve
        – nem feltétlenül dolgoznál napi 15 órákat
        – nem az interneten vezetnéd le a frusztrációdat

        Szerintem :)))

    2. Kedves Zsofi!
      Tökéletesen írod. “Annyi az ára a kajának”. Te meg azért adsz borravalót, mert nem neked kell besétálnod, megrendelned, kihoznod, kinyitnod, leszedned és még sorolhatnám. Próbáld ki egy hétre és azonnal megérted.
      Jó felnövést!

      1. Azért ez is kb csak a Magyar mentalitás. Bár szerencsére már kezd itthon is eltűnni ami a közeli országokban rég eltűnt. Bele kell számoltatni a felszolgálási díjat a végösszegbe. Akkor nincs rinya a borravaló miatt, nincs rinya a fizetés miatt. Nincs rinya ha kártyával fizetek és épp semmi kp nincs nálam így nem tudok hagyni a pincérnek. Jó pár éve (~8-10) mikor először voltam olyan étteremben ahol ez a szisztéma volt és valami 37 euróra azt mondtam a két 20-assal, hogy ennyi köszönöm olyan bambán nézett rám a felszolgáló, hogy el se tudom mondani. Rendesen láttam rajta, hogy szarul esik neki, pénzt hagyok nála tehát lenézem a munkáját. Ugyanis ott benne volt a végösszegben és ennyi.

        1. Mi pont olyan helyen sosem adunk borravalót, ahol szervízdíj van felszámolva… Ha 200 ft akkor így jártak, nem érdekel. Engem ez nagyon felidegesít. Amúgy ha a pincér normális, minden rendben van, akkor adunk mindig borravalót is. Mikor külön jönnek fizetni akkor nem szoktunk még adni, hanem külön oda megyünk a “pincérünkhöz” és a férjem kezet fog vele, úgy adja neki. 😀

    3. Ha a szervizdíj be lenne építve az árba, akkor azért picsognál?Az ilyen jobb,ha nem megy étterembe!

  4. T. Cikkíró!
    A borravaló, mint olyan, nem egy kötelező érvényű valami. A borravaló adható. HA! A vendég elégedett a hellyel, kiszolgálással, étellel. Ebből következően NEM csak a pincéré a borravaló, hanem a szakácsé is. Az, hogy a pincér nem önt le, szerintem egy teljesen normális eljárásnak kéne lennie, nem pedig különlegességnek.
    Az, hogy az üzletvezető/tulajdonos van akkora spúr, hogy az embereit 4órára jelenti be, 12-16órákat dolgoztatja és a fizetéseket a jattból fizeti nem kéne, hogy normális legyen, és most van olyan helyzet, hogy ezen lehessen változtatni. A PINCÉR A FIZETÉSÉÉRT DOLGOZIK NEM A JATTÉRT!

    Üdv,
    Egy Expincér

    1. Teljesen egyetértünk: igaza van. Sajnos mégis előfordul, hogy a fizetés alapját a kapott jatt képezi… Reméljük, hogy egyre több helyen megváltozik ez a helyzet.

    2. Kedveském! Fel kell homályosítani a közönséget: a fizetés összetétele igen is változó, lehet még mindig csak borravaló, fizetés+borravaló, fizetés borravaló nélkül, de van ahol még a direkt neki szánt “zsebjattot ” is be kell szolgáltatni!!! Ébresztő mr. Ex!

    3. …ez a cikk most a felszolgàlòkròl szòl …irhatnak egyet a szakàcsok is nyugodtan.
      Tisztessèges embernek termèszetes ,hogy oszt a munkájàt segitő kollègàknak.
      A borravalò az elègedettsèg mèrcèje kell hogy legyen.
      Ha màr nem magad fözöl otthon, legyen rà keret.
      Egyèbkènt vannak orszàgok ahol a szàmlàban foglaltatik a szervizdij…ott aztàn leszarjàk,hogy elègedett vagy nem a kedves vendèg.
      Egy aktiv vendèglàtòs

    4. Azzal maximálisan egyetértek, hogy a borravaló nem kötelező. Viszont annyit megjegyeznék, vendéglátó egységenként változik, hogy a borravaló kinek a zsebébe vándorol. Gondolok például arra a gusztustalan szisztémára, hogy le kell adni a forgalommal együtt, és egyik alkalmazott se lát belőle semmit! Persze megoldás, ne vállaljuk el a munkát ilyen helyeken, de lehetséges olyan körülmény, hogy muszály, mert nincs más. És ebben az esetben bosszantó és rizikós, ha kap egy nagyobb összeget, pláne ha a vendég el is mondja, hogy tegye el, ez az öné, mert már akkor az állásával játszik.
      Továbbá NEM minden esetben osztódik el a borravaló az összes alkalmazott között. A szakácsok általában jóval magasabb alapfizetésért dolgoznak, következésképpen akkor is megkapják a teljes fizetésüket, ha egyetlen vendég sincs egy adott napon. De ha a szakácsé is, akkor mondjuk egy szállodában osztani kellene a takarítóknak is, mert tiszta az étterem?

      1. Hotelben dolgozom és nálunk ez pontosan igy van megoldva. Telejesen mindegy hogy szakács, mososgató, recepciós, takarító vagy pincér..mindenki ugyanannyi borravalót kap, telhesen mindegy, hogy a recepciósnak adják le a nyaralásuk végén vagy az étteremben vacsora után…és ezt a vedégeinkkel is közöljük ha kérdik. Szerintem ez teljesen rendben is van, ugyanis ahhoz, hogy egy vendég teljesen meg legyen elégedve a szolgáltatásainkkal, minden egyes dolgozónak a hozzájárulása szükséges. Ezt hívják csapatmunkának és a vendéglátás is csak igy tud működni normálisan. Ha koszos a tányét, a wc, ha a szakács véres helyett átsütve küldi ki a steak-erlt vagy ha én a rossz italokat viszem ki a vendégeknek, azok nem fognak borravalót adni.

      2. Én jelenleg egy étteremben dolgozok felszolgálókénk és sajnos nálunk se szét a borravalót, hanem a főnök teszi el. Pedig nekünk is sokszor volt már hogy a vendég konkrétan mondta, hogy kinek szánja, de akkor is be kellett tenni a brifkóba.
        Ettől függetlenül mindig mondják, hogy ha ad a vendég borravalót, akkor azt “nagyon” köszönjük meg

        1. Gyerekek, megváltozott a világ… 15-20 éve még ÚR volt a pincér, (a pincér iskolába nehezebb volt bekerülni mint a jogra vagy az orvosira, és az is igaz, hogy seggbe is rúgtak a segédek, ha trehánykodtunk a konyhán vagy a pályán) pincér tanuló koromban többet kerestem mint apám meg anyám meg a papa nyugdíja, (igaz, akkor is rengeteg melóval) és, ha valaki nem adott jattot, hát nem dőlt össze a világ, a nagy számok törvénye alapján, a nagy forgalom után még úgy is jó volt a jatt – és ÚR volt a vendég is, viselkedés, jó modor, öltözék stb. (még akkor is, ha ritkán engedhette meg magának, hogy étterembe menjen) A pincérnek fellépése volt minden este, szinpad volt a placc, de a VENDÉG volt a főszereplő, és érdekes módon, mindenki elégedett volt az előadás végén. … és lehettél te kutya pincér a Hiltonban is, és lehettél Főúr Komárvároson a restiben is … Jó, volt ügyeskedés is, és hozni is kellett a jattot, de nem minden áron – és este, osztásnál bizony nem maradt el a dorgálás, a Főúrtól, ha vendégpanasz volt. – Ma már nem járok jó helyekre, de remélem azért vannak még, és aki ott lép fel, (VENDÉG)ÚR vagy FŐÚR, annak talán jobb sora van, és nem olvas ilyen kommenteket, hogy a sebeit nyalogassa, vagy a ,,régi szép időkről” álmodozzon és csak a ,, zenekari árkot mélyítse” – Na, mennyetek étterembe!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.