Pincér, felszolgáló…
Ő veszi fel a rendelésed, ő szolgálja fel az ételt és adja a számlát, ha úgy döntesz, hogy étteremben ennél.
Az, hogy az emberek egy bizonyos része úgy dönt, hogy a rengeteg lehetőség közül
pont ezt a szakmát választja,
már jelzi, hogy esetükben nem mindennapi alakokkal állunk szemben.
A pincér látszólag mindent és mindenkit szeret.
Munkáját serényen és kedvesen végzi, miközben rendületlenül mosolyog, bármi történjék… Innen ismerheted fel.
Azonban jó, ha az alábbiakat áttekinted, mielőtt pincér/pincérnő akad az utadba, vagy az asztalod mellé:
0. A pincér nem akarja, hogy a koszos asztalhoz ülj
A világegyetem egyik örök, megfejtetlen rejtélye, hogy ha egy étteremben mondjuk 25 teljesen egyforma asztal van (melyeken nem csupán a teríték és az asztaldísz ugyanolyan, de a konyhától, ablaktól, bejárattól való távolságuk és az ülőhelyek száma is tökéletesen megegyező), akkor a betérő vendégek 99%-a miért mindig az egyetlen, még éppen nem leszedett (tehát többnyire visszataszítóan mocskos) asztalnál foglal helyet, mintha más lehetőség nem is létezne.
A pincér már nem is reménykedik benne, hogy valaha sikerülhet megfejteni ezt a talányt…
Ugyanakkor alázatos, magában elrebegett kérése ez lenne minden újonnan betérőhöz (ami szemének gyors odavillanásából is látható), hogy: Ne oda, kérlek, csak oda ne!!
1. A pincér szereti, ha emberszámba veszik
Így van. Ezen kívül még azt is szereti, ha érkezéskor köszönnek neki, vagy legalább nem vágnak a szavába, nem fordítanak neki hátat és lökik fel, miközben ő illendően köszönti a betérő kedves vendéget.
Figyelem: nem számít köszönésnek ugyanakkor, lendületesen az asztalhoz ülve rádörrenni valami olyasmivel, hogy Egykávétlesszives, Étlapotnemkérek, vagy hasonlók.
2. A pincér nem szereti az ordibálást
Ha a pincér nem terem azonnal az asztalodnál, mint egy dzsinn, abban a pillanatban, amint intettél neki, az nem amiatt van, hogy mondjuk nem tetszel neki. Vagy mert olyan hülye, hogy nem érti, hogy azt jelezted intéseddel: szeretnél valamit, pont tőle.
Halkan megsúgjuk, hogy még a legkezdőbb pincér is sejti, hogy előbb-utóbb oda kéne menjen hozzád.
Azért nem megy 2 másodpercen belül, mert Valószínűleg Mást Csinál Éppen.
Ilyenkor két dolog is van, amit – tapasztalatok szerint – teljesen feleslegesen ordítasz a pincér után.
Ezek közül az egyik az általában mélyített hangon elharsogott Elnézést!, a másik pedig a komplett, vagy részleges rendelésed.
Várj egy kicsit, menni fog ő magától is… Ha ordítasz, akkor mondjuk lehet, hogy kicsit később.
3. Ha rendeléshez hívod, a pincéred arra kér: rendelj!
A pincér szereti, ha jelzed neki, hogy rendelnél.
Ilyenkor oda is lép melléd, készülve arra, hogy most majd elmondod neki, mit választottál. Viszont ha ekkor nem rendelsz, csak az ő jelenlétében kívánod végigolvasni az étlapot kétszer, azzal próbára teszed a toleranciáját.
Özön dolga van, amit intézhetne ahelyett, hogy hosszú perceken át nézze, ahogyan olvasol – kegyelmezz hát meg neki! Csúnya dolognak számít az is, ha olvasás helyett arra kéred, hogy ő mondja fel neked a menüsort.
Rendelésnél egyszerűen csak rendelj, nem olyan bonyolult: s a pincéred hálás lesz neked ezért!
4. A pincér nem örül, ha csápolnak neki
Miközben egy másik asztalnál veszi fel a rendelést, a pincér valószínűleg nem fogja azt félbehagyni amiatt, hogy valaki tágra nyílt szemekkel, székéből félig felemelkedve, kétségbeesetten csápol felé.
Igen, lehet, hogy elfelejtettél még egy italt kérni, de gondolj csak bele: ha a rendelésed felvétele közben a pincéred egyszer csak közölte volna veled, hogy Stop, valaki ott veszettül integet nekem: Úristen, lehet, hogy szomjas! Rögtön jövök! – te mit éreztél volna?
5. A pincér nem szereti, ha ráküldöd az embered
Ha a pincérrel közölni szeretnél valamit – fizetnél, kérnél még valamit, fázol, vagy érdekelne, hogy hol a mosdó -, és ő nincs a közelben, ne az legyen a mentőötleted, hogy az asztaltársaság egyik tagját ráállítod az ügyre.
Hiába követi majd az embered a pincért a konyháig, vagy próbálja elgáncsolni, miközben forró tányérokkal megrakottan halad: az a feladat, ami miatt a pincér éppen nem tud az asztalotokhoz rohanni, nem oldja meg magát.
Jó, ha tudod, hogy a pincér ilyenkor nem aludni dől le, nem a haját igazítja, nem is távoli rokonokkal telefonál andalogva, hanem dolgozik. Be kell fejezze, amit csinál, és csak azután mehet hozzátok: felesleges bárkit ráküldeni, hogy levadássza neked.
6. A pincér nem az, aki elkészíti az ételt
Ezért aztán nincs hatással arra sem, hogy az általa precízen és gyorsan a konyhába továbbított rendelés alapján elkészített ételsor milyen sorrendben kerül ki hozzá.
Ha huszadjára erőlteted nála, akkor is csak két dolgot tehet az érdekedben: 1: Utánanéz, és 2: visszatérve a döbbenetes információt közli majd veled: Készül.
Hasonló vonatkozik az italrendelésre is. Kérésedre lehet, hogy megint odamegy a pultoshoz, hogy azt üzened, hogy a te italodat mostmár tényleg vegye előre a sorban – azonban arra már nincs hatással, hogy ilyenkor a pultos mekkora szeretettel, odafigyeléssel készíti majd el neked azt a többszörösen megsürgetett italt.
Így ez az eljárás mindig némi kockázattal jár… Már ha érted.
7. A pincér nem polip
Bármennyire is szeretné, a pincér nem képes a tizennyolc személyes asztal minden rendelését egyszerre kihozni… Ugyanakkor észreveszi a csalódott fújtatást azok részéről, akinek a tányérja már a vállára, hátára vagy feje búbjára sem fért fel, s emiatt a következő fordulóra maradt.
Ilyenkor a pincért csak az vigasztalja, hogy ha 8-10 pár keze lenne, valószínűleg nem találna magára inget, így soha többé nem szolgálhatna fel ételt kedves vendégeknek.
8. A másik pincér nem a te pincéred
A tied éppen dolgozik, rohangál, máshol van – de te akkor sem nyúlhatod le a másik pincért!
Nem csak amiatt, mert neki is megvan a maga dolga, hanem azért sem, mert ő nem szolgálhat ki téged – csupán megsürgetheti az eredeti felszolgálódat.
Ez a taktika pedig, ha emlékszel még a hatos pontra, már a pultosnál sem jött be.
9. A pincérnek fáj a lába
Tudom, mosolyog, de akkor is: biztos, hogy fáj neki. Ha mégsem fáj, akkor két eset lehetséges: vagy ma már fájt, vagy még csak most fog.
Ha kedélyes, hosszas csevegésre számítasz tőle, két dolgot érdemes átgondolnod:
Az egyik az, hogy miközben az időjárásról kérdezgeted vagy nevetgélve meséled neki a legviccesebb családi sztorikat, te ülsz az asztalnál, ő pedig ácsorog az asztal mellett… Ami azért nem ugyanaz, mert ő valószínűleg már órák óta le sem ült, egy pillanatra sem.
A másik, hogy míg számodra ez egy ráérős kis eszegetés, addig őt közben hat másik asztal komplett asztaltársasága szidja serényen, hogy mit dumál – s ezzel ő tisztában is van.
10. Ha nem öntött le semmivel, add csak szépen oda azt a borravalót
A pincérnek illik borravalót adni – és ez a megfogalmazás nem azt jelenti, hogy ha nincs kedved, hát ne adj.
Mindketten tudjátok, ő is, te is, hogy a borravaló – bár nincs rajta a számlán -, járna neki, a fizetésének a része lenne. Így, ha
- kitette a lelkét, hogy minden vágyad teljesüljön ottléted alatt,
- ha nem öntött le semmivel, vagy
- ha nem tette bármivel is élvezhetetlenné az étkezésed, akkor add neki oda azt a borravalót.
Ha mégsem adsz semmit, vagy valami egészen szánalmas összegre, mondjuk huszonkét forint visszajáróra nagyvonalúan intesz, hogy tegye csak el, azzal nem vívod ki a pincér háláját.
Sőt mi több, talán az lenne a helyes megfogalmazás, hogy nem a háláját vívod ki.
10+1: A pincér/pincérnő nem szabad préda
Bizonyám. Talán ez az egyik legfontosabb tudnivaló mind közül.
Ott van, mosolyog, talán még dögös is – mégsem jár az étel mellé, ha megkívánod!
Más szituációban lehet, hogy ha párszor beszélgetsz egy igényes külsejű idegennel, aki még mosolyog is rád, az annak a jele, hogy alakul köztetek valami. Na, ez most a pincérrel nem az a helyzet.
Ugyanis ő azért beszél veled, mert dolgozik. Csupán a munkáját végzi.
Kedvességéből nem érdemes messzemenő következtetéseket levonnod: ha jól megfigyeled, a szomszéd asztalnál ülő nyugdíjas csoportot is ugyanúgy, mosolyogva szolgálta ki, mint téged… Mégis, józanul végiggondolva, egészen kicsi az esély arra, hogy a társaság bármelyik tagja komolyan megtetszett volna neki, ugye?
De sokan milyen komolyan vették ezt a humorral átszőtt írást! Felszolgálóként dolgozom, és én remekül szórakoztam rajta, mert milyen igaz!
Tisztelt pályatársak,pincérek,felszolgálók és Kedves vendégek!Elólvasva minden hozzá szólást arra jutottam,hogy minden vendèget és vendéglátos végzetséggel rendelkező Férfit és Nőt óva intsek az őket ért sérelmektől de be kell látni minden hozzá szólásban van sajnálatos modon igazság és mérhetetlen csalódótság.Nagyon sajnálom hogy nem minden esetben találják meg a tisztelt kollégák a megfelelö hangnemet és az udvarias,alázatos magatartást a vendégek felé!Ez még akkoris igaz ha a vendég nem megfelelő hangnemben vagy nem a vendéghez megfelelő magatartásban részesíti a felszolgálót.Egygyet nem szabad elfelejtenünk mi vagyunk a vendègèrt és nem ő van értúnk!!Minden embernek lehet rossz napjais,nekünkis és a vendégeknekis.De azt minden vendèglátós szakmàval rendelkező kollégának tudnia kell hogy ha ilyen esettel talàlkozunk akkor 2-3 szór nagyobb türelem és alázat szükségeltetik a vendég és a munkànk felé!Kedves Vendégek,Tisztelt kollègák a bórravalót,jattót vagy nevezzük akárminek nem kötelezö adni sem kapni.Ahhóz hogy egy vendèg plússzt adjón ahhóz plússzt is kell kapjon.Azzal ha a vendèget csak normálíssan,údvariassan és alázattal kiszolgáljuk azért ne várjunk ellen szólgáltatást a vendégtöl!Ez a munkánk hogy ezt minimum biztosítjuk a vendègek szàmára!Minden szakmához,hívatáshoz nem csak az iskolában tanítottakat és tanultakat valósítjuk meg az életben,hanem nagyobb részben születnúnkis kell arra amit csinálunk amivel foglalkozunk.Szeretném ha megfogadná minden pályatársam azt amivel most zárnám a hozzá szolásomat mert ez a titka a vendég és a vendèglátos közt lèvő csodás kapcsolatnak!Minden helyzetben maradjunk meg embernek és jó szakmai tudásunkhóź hiven,hatalmas alázattal,kedvséggel várjuk és ódaadóan foglalkozunk minden vendèggel.Ha így tesztek a plússz sem fog elmaradni,de a legfontossabb nem csak vissza tèr a vendèg de hóznifog magàvál mèg több vendèget!Köszönöm hogy mindenkivel megószthattam írásomat!29 ève a vendèglátásban dolgózó felszolgáló,pincér vagyok,és nevemetis büszkèn vállaló:Mikola Zoltánnak hívnak.
Szolgaltato iparban dolgozom es sokat jarok etterembe is. Kulfoldi ismerosoket rettento ciki elvinni, mert nem kell ahhoz magyarul tudni hogy ok is lassak hogy sokszor milyen fintorral jonnek ki a pincerek es veszik fel a rendelest.
Legutobbi tapasztalat ugyanazon a helyen, ugyanazon az esten egy belvarosi, nivos etteremben: pincer ketszer is hozzank hozta ki a mellettunk levo asztal rendeleset; a sommelier kitoltotte a borokat, majd a vodrot a borral 2 meterre egy masik asztalon hagyta, tobbet nem jott utantolteni, de a bort sem hozta kozelebb. A muszakvezeto mentette a helyzetet profin.
Par pontra reflektalva:
0. Kedves vendeg biztosan nem ul le leszedetlen asztalhoz ha mar a bejaratnal koszontik es valaki leulteti. Tobb helyen ez jol mukodik.
1. Sajnos vannak bunko vendegek, alairom, neha en is nezek hogy hol tanultak illemet, de egy pincer ezt nem minositheti, attol profi, hogy minden helyzetet hidegverrel es tisztelettel tud kezelni.
2, 4, 5, 6, 8. Ha a vendeg kalimpal, akkor annak oka van, es mindez megelozheto ha a pincer legalabb 15-20 percenkent ranez az asztalra mig az etel nincs kint, mert sokszor erzem ugy hogy nem keresik a szemkontaktust, ekkor kenytelen a vendeg kalimpalni.
3. Ha a vendeg ugy szeretne rendelni, hogy a pincer ott all, annak oka van, en pl. mindig kivancsi vagyok arra, hogy mi az etterem specialitasa, vagy mit foznek jol, milyen alapanyagokbol keszul egy etel, es elegge lelombozo ha a pincer csak kezet tordelve hebeg-habog, nincs felkeszulve.
9. Ha egy vendeg etterembe megy es fizet azert a szolgaltatasert, szerintem nem azzal szeretne foglalkozni hogy a pincernek mije faj. Ez nem az o problemaja, es semmi esetre sem azert megy valaki etterembe hogy lelkifurdalast erezzen a pincerek irant, mint ahogy en sem kerem a pincert, hogy sajnaljon azert, mert 8 orat ulok egy monitor elott es faj a csipom. Nem tartozik senkire.
Borravalot szoktunk adni igy is ugy is, de akkor lenne az igazi, ha azt jo szajizzel tennenk. Az biztos, hogy oda megyek vissza ahol jo, figyelmes kiszolgalast es tiszteletteljes banasmodot kaptam, es bar sok helyen meg valoban a szolgaltatok erzik ugy hogy szivesseget tesznek nekunk, vendegeknek, szerencsere egyre tobb helyen erezhetem magam olyan vendegnek aki picit ellazulhat arra a 2 orara es a legfontosabbnak erezheti magat. Kolcsonos tisztelettel termeszetesen.
Tetszettek volna tovább tanulni, aztán ülhetnének maguk is a kényelmes irodában, a borravalókéregetés helyett.:)
Nem picsogni kell, hanem
1) szólni a főnöknek, hogy kevés a fizu (jaa, lesz másik barom aki ugyanennyiért megcsinálja? akkor ennyit ér a munkád)
2) képezni magad és olyan szakmára váltani, ahol röhögve jatt nélkül is havi fél millió felett keresel
3) ha a fenti kettő nem megy, akkor maradj csendben és ne legyél olyan mint az erőszakos hajléktalan akinek jár az apró.
Csókpuszik.:)))
Kedves Tímár Bea!
Ön szokott étterembe járni? Jól esik ilyenkor a más által el végzett KISZOLGÁLÁS? Talán, hogy nem kell Önnek elő készülni, megfőzni és utána elmosogatni?
Miért gondolja hogy ennek a szakmának nincsenek csínjai-bínjai, amit iskolában, sőt tovább megyek felsőoktatásban tanítanak és megtanulják ezek az emberek. Többek közt én is. Nem tudom hogyan vélekedik pl a hálapénzről is? Sajnálattal látom, hogy az Ön szülei adtak valószínűleg és azért maradt életben. Ezt az Ön féle bicskanyitogató hozzá szólását minden kollégám nevében kikérem. Nem gondoltam volna, hogy van ilyen ostoba megközelítés is a világon, mint amit ide ürített magából Kedves. Szívből ajánlom, hogy tanuljon Ön is valamit. Ezt úgy hívják Tisztelet és nem kevésbé fontos elsajátìtani az Alázat művészetét is. Csókpuszik Roppant civilizált és agyoniskolázott ember társunk 🙂
Kedves Koncz Anna!
Köszönöm, hogy védelmébe vette a szakmánkat. Én is 50 éve vagyok a vendéglátásban és még mindig dolgozom, nem aktívan, szezonban esküvői vacsorákon felszolgálok. Azt a bizonyos „borravalót” nem kéregetik a felszolgálok, azért megdolgoznak. Mindenféle vendég rigolyáit meghallgatva, mert van ilyen és olyan vendég is. Emberekkel dolgozni szép feladat de nagyon nehéz! Nekem azt tanították a hálapénzt nem elvárni kell, hanem kiérdemelni. Sajnos manapság a fiatal generáció kevésbé áll így a munkához. Túlságosan bizalmasan, haverkodik a vendéggel, nem kellő tisztelettel beszél, mintha a barátja, haverja lenne. Tegezik a vendéget! (tisztelet a kivételnek) Én még fiatal felszolgálóként a tőlem fiatalabb vendéget is tiszteletet megadva magázva szólítottam meg. Igen tanultuk ezt a szakmát! Van olyan ismerősöm, aki azt mondta: ugyan mi az olyan nagy dolog azt az ételt, italt kivinni!? Igen, ez is egy SZAKMA! Ezt is meg kell tanulni, úgy mint bármilyen más szakmát. A felszolgálásnak vannak nagyon szép szakmai oldalai is. Persze,aki nem ismeri, a gasztronómiát, nem rendelkezik kellő intelligenciával, illemtannal, azt sem tudja,hogy illik a vendégnek viselkedni egy vendéglátóhelyen, annak nem szakma a felszolgálás.
Csók minden rendes felszolgáló kollégának.
Kedves Tímár Bea!
Mi vendéglátósok, nagy többségében SZERETJÜK ezt a szakmát, a borravalót pedig a legtöbb esetben meg is keresi a kedves pincér, csupán esetenként elfelejtik odaadni neki…
Kicsit gondold végig a rettentően kiiskolázott, havi félmillát kereső (én is keresek annyit, és?) fejecskéddel, hol volna a világ a szakmunkások nélkül? Ugyanis ez nem egy töltelék meló, hogy majd a leghülyébbre rábízzuk. Csak mondom.
Tudod, mi az olyan elképesztően kedves cukorpofákat is szeretettel szolgáljuk ki, mint Te vagy.
Mert alapvetően az emberek jófejek, és hálásak a törődésért.
Nem te, de alapvetően. Az emberek.
Pacsi.
Szuper,minden elismerésem a fogalmazásért,hozzászólásért Rácz Mónika! Ez a higgadtság is bizonyítja,hogy jó helyen vagy.
Kedves Mónika! Tetszik a hozzászólása!
Valószínű nem minden iskolának volt, olyan igazgatója, mint az én tolna megyei Teveli Általános Iskolámnak . Szauer János igazgató úr azt tanította nekünk: „A társadalomnak minden dolgozó rétegét egyformán kell tisztelni, becsülni. Mert szükség van úgy az utca seprőre, takarítóra, asztalosra, kőművesre, bármilyen gyári munkásra, mint a mérnökre az igazgatóra a tanárra, az orvosra, a tervezőre, a művészre .” Ezt mondta abban a bizonyos”átkos rendszerben”! Ma sajnos nem becsülik a kétkezű munkás embert.
Puszi.
Kedves Tímár Bea! Még jó, hogy nem akar mindenki diplomával az irodában csücsülni, mert bizony akkor várhatnád a félmilliós fizetéssel, hogy valaki kiszolgáljon bármelyik vendéglőben, vagy üzletben vagy felépítsék a házadat, vagy megjavítsák az autódat és sorolhatnám……Elég nagy butaság lenézni a ” kétkezi ” munkát, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy mindenki ostoba, üresfejű, aki ebben vagy más hasonló szférában dolgozik…. Azt gondolom, hogy egy diplomával rendelkező intelligens ember nem is mondott vagy írt volna ilyen véleményt, mert ez elég primitív volt. Én azt gondolom, mindenki úgy dolgozik meg a pénzéért, ahogy tud, jobb esetben ahogy szeret.
Te meg kotrodj nagyanyadhoz falni, ha lenezed mas munkajat 😉 puszika
Kedves (szándékosan nem Tisztelt, bár még ez is erős) Bea!
A szövegből nem derül ugyan ki hogy Ön felsőfokú végzettséggel rendelkezik-e avagy sem, de feltételezem igen. Sajnálom, hogy tanulmányai alatt intelligenciát Önnek nem tudtak “adni”, de biztos beseggelte az anyagot, vagy egyéb más módon jutott annak a végére, ezt nem kívánnám részletezni, a lényegen, hogy Ön egy bunkó, ez nem változtat.
Viszont elmesélném Önnek egy vendéglátós történetét.
Egy fiúról szól, aki 9 éves korában eldöntötte, bármixer lesz! Tom Cruise akart lenni a Cocktail című filmből. Ennek megfelelően már 13 éves korától ismerkedett a vendéglátással, dolgozgatott nyaranta. Mikor elkezdte a vendéglátóipari szakközépiskolát az első adandó alkalommal elvégezett ott egy bármixer képzést, majd a következőt és azt követőt… (Magának gondolom fogalma nincs arról mekkora tudásanyaggal kell rendelkezni, ha valaki jó italismerettel akar rendelkezni, elárulom: több száz oldalt tele lehet írni csak az égetett szeszes italok elkészítését, származását, alkalmazási területét, jellemzőit, fajtáit, azoknak a stílusjegyeit összefoglaló tudásanyagból… és akkor hol vannak a borok, sörök, likőrök stb.) ennek a fiúnak már 16 évesen mindez a fejében volt. Nem is akart soha egyetemre menni (pedig tanárai szerették volna, ugyanis tudniillik, hogy a fiú már ekkor 130 feletti iq-val rendelkezett), csak italokat akart készíteni, kreatív lenni, embereknek valami személyre szabottat készíteni, szívből szeretni azt amit csinál, cserébe csak hálát várt el (az emlitett pontjában igazat adok, egy jó főnök ezt meg kell fizesse, de nem tudja, mert minél olcsóbban kell adni az italokat, különben az emberek nem jönnek, nem fogják megfizetni a drágábbat, mert nincs igény a minőségre), de nem volt hála… borravaló pedig évről-évre kevesebb, hiába ugyanazzal a lelkesedéssel készültek azok az italok… 30 éves korára belefáradt, az igények csak nőttek a vendégek részéről, de annak megfelelően “fizetni”persze nem voltak hajlandóak. Így elengedte az álmát, de a tanultakat nem feledte azóta sem, sok tudást halmozott fel 15-20 év alatt. Kamatoztatta is ezt a tudást, továbbra is a vendéglátásban, hotel manager-ként (egy non-diplomástól nem rossz)
A lényeg hogy a Magafajta hozzáállással rendelkezők lesznek azok, akik a vendéglátást a sárba fogják tiporni, ahogy mondta, majd jön valaki, aki olcsóbban el fogja végezni ezt a melót is, aki elviseli majd a faszfejeket, de az nem fog majd 10 percig fejből a sloe gin-ről beszélni és egy megfelelő tonikot hozzá ajánlani, talán még magyarul se fog tudni (vagy épp az adott ország anyanyelvén)
És ezért olyan sajnálatos hogy “tanúlt emberek” is ily tiszteletlenek és lenézőek másokkal szemben! Soha nem tudhatja az ember hogy ki az aki vele szemben áll és miért is csinálja azt amit csinál, lehet hogy csak azért mert neki még mindig örömet okoz az a kevéske ember öröme, akiket kiszolgál, akinek egy boldog pillanatot okoz.
A vendéglátás erről szól és nekem elhiheti, nem csak a borravalóról, a pincér elhivatottsága (fent ezért is irtam zárójelben “fizetni”) egy kedves mosolyról és háláról, amit a vendég szemében lát az ember, erről is szól, ezért szeretik sokan csinálni…
Ezen tessék elgondolkodni!
Egy olyan országban, ahol a szolgáltató szektor úgy működik, hogy legtöbbször a vásárlónak kell elnézést kérnie, hogy vásárolni merészel, és ezzel megzavarja a bolt/étterem/ügyfélszolgálat, stb csendjét, először nem a vásárlót kéne elkezdeni piszkálni, mert végülis ő fizet. Míg máshol úgy állnak hozzá, hogy a vevőnek mindig igaza van, itt, fonákországban legtöbbször örülhet, ha nem kell bocsánatot kérnie, mert rendelni merészel.
Szóval nem. Nem adok borravalót, csak mert nem öntöttek nyakon a levessel, akkor adok, ha megkapom a megfelelő kiszolgálást.
Plusz egy: biztosan nehéz elképzelni, de elég sok olyan munka van, ahol az embernek fáj a lába, a háta, vagy más emberekkel kell foglalkoznia. Ha a másokkal való foglalkozás teher, akkor keressen olyan munkát, ahol nem szükséges. Mindenki jobban jár.
…… és az ilyen emberekből, mint te, vannak rengetegen… ?
Üdvözlettel : egy felszolgáló
Mi van itt Te jó ég! Hány olyan szakma létezik, ami elvégzését másodpercenként ellenőrzik és értékelik?? Hány olyan idióta papírtologató van, aki mellett a főnök minden másodpercben nézi, hogy mit tesz-vesz? A pincér, bár igaz, az nem tartozik a jatt mértékéhez, hogy leönti-e a véndéget vagy nem, de az, hogy igazán jó ételt ajánl a kedves nyűszaró vendégnek, felszolgálása olyan, mint azt a nagykönyvben írja, akkor kérem a nyűszaró vendég bizony adjon jattot és gondoljon arra, hogy az Ő munkáját hányszor ellenőrzik egy nap és ha ellenőriznék is, akkor Ő mennyi fizetést kellene kapjon?! Kösz a figyelmet! Ám az a baj, hogy ezeket az írásokat leginkább olyan emberek olvassák el, akik épp vendéglátosok, így csak magunkban rotyoghatunk és a nyűszaró vendég képtelen felfogni néha dolgokat:)
„..Nyűszaró..”
Ez egy traumakiváltotta igazgyöngy a magyar irodalom kagylójában, grt!
~~~
Megj.:
Öt gerezd fokhagymával elintézhető a ßeggviszketés :-))
Álljon meg a menet 😉
Én pincér vagyok és nem tegnap kezdtem.
Ez az egész lista nagyon sopánkodás ízű.
Megmondom tisztán: utáltam az ilyen kollégáimat és volt belőlük elég.
Egy túrában dolgoztunk, de a kolleganőmnek mindig fájt a lába, mindig kellemetlenül érezte magát mert az egyik vendég épp nem megfelelően viselkedett vele, mindig nem szerette, ha a kliens 2x kérte a menüt, stb.
De várjunk csak, vajon csak ő volt így ezekkel ? NEM, én is.
A különbség az volt, hogy én nem (elnézést a kifejezésért) P*CSÁSKODTAM emiatt.
A pincéri szakma ilyen, kedvesem.
Fáj a lábad, fáj a hátad, eláll a nyakad, a kliensek nem mindig köszönnek úgy, ahogy szeretnéd, a kliensek nem mindig ülnek oda, ahova szeretnéd, a kliensek elkérhetik néha a menüt 3x, mert épp annyiszor akarják lapozgatni, stb. stb. stb.
Képzeld, van ez így.
Van ez még rosszabb is.
Én azt vettem észre, hogy azok a kolleganőim akik panaszkodtak, még nem voltak nehezebb szakmában.
Én voltam.
S őszintén nem tudtam, hogy olyan kemény lennék, csak amikor pincér lettem s láttam, hogy mennyit képesek nyavalyogni mások.
Hát igen, ugye a viszonyítási alapok….
Az én egyik kolleganőm is épp egy frissen liciből kiszabadult pipe volt, gólyabál nyertes és iskolai menő, aki megvolt szokva, hogy az emberek körülrajongják és a segge alá tolnak dolgokat. Hát igen, az ilyenek megriadnak az élet durva dolgaitól, mindazonáltal hogy ismétlem, a pincéri munka egyáltalán nem durva sok más dologhoz képest.
A borravalót illetően: az az irónia, hogy tapasztalatom alapján, a pincérek akik fintorognak mert nem kapnak borravalót, általában nem is érdemlik meg.
Tudod, ez nem kéregető-sport.
Ha annyit érnél, akkor kapnál.
Ha nem kapsz, akkor nem érsz annyit.
További sikeres életet kívánok és ha valakit megszúrt a kommentem, akkor tekintse áldásnak:
van mit tanulni.
Picit nézz a sorok mögé..fordított éttermi etikett-és illemtanácsok!
Mi fáj, Zsolti ?
Azt hitted beülsz egy pincér szakmába és csak úgy potyog a borravaló még akkor is, ha full alkalmatlan vagy és vergődsz egész nap, mint egy p*csa ?
A pincéri szakma nehéz, de távolról sem a legnehezebb. S ahhoz képest, hogy külföldre lehet menni nagyobb borravalókért és elegáns éttermekben lehet dolgozni ahol aztán dől a jóféle népség, mégis sokan M.o.-n pincérkednek alkalmi vendéglőkben.
Mit gondolsz, miért ?
Mert még arra sincs meg az ambíció és az ész, hogy nagyobb helyekre pályázzatok.
Akkor viszont nem kell politikailag korrekt mentegetőzésekkel jönni: ehhez van agyad, ennyire vagy képes, ennyi az eredmény. A világ mindig is ilyen volt, csak a 21.században vannak eltévedve sokan, mint szamár a ködben, akik azt hiszik, hogy csak mert 12-16 órát eltöltenek a munkahelyen, attól az akkora nagy dolog lesz, hogy mindenki majd szórja a borravalókat az ámulástól.
Ébredj fel, Zsolti.
Tetszett az írás. Kiegészíteném még azzal. Miért hiszi azt némelyik pincér azt, hogy azért nem adnak a vendégek borravalót mert nem akarnak? Én pl hallottam olyat ahol már az árakban be is van építve a szervízdíj itthon is. S az, hogy sok ilyen vendégeknek beszóló írás születik, ez csak olaj a tűzre, ezután már csak azért sem ad. Na és miért gondolja azt sok pincér neki az „jár” az ápolónő a kórházban sokkal többet dolgozik ugyan úgy minimálbérét s fele ennyit nyavalyog mint ezek a pincérek. S nyáron volt egy felmérés a pincérek nagyrésze 1000Ft-os órabér alatt nem igazán vannak, s ha úgy vesszük ez nem igazán a minimálbér, mert ugye az, hogy mennyire jelentik be s mennyit kap kezében az 2 külön dolog. S azt gondolom, hogy ha tényleg rendes a kiszolgálás kedves a pincér a borravaló sem marad el, természetes dolognak tartjuk. Mi is írhatnák arról a pincér a telojával játszik, flegma, nem tudja mi a napi menű.. nem tiszta, olyan parfüm szaga van, hogy az már émelyítő, műköröm, nem összefogott haj a ruha sem oda illő, tehát néha feltehetik maguknak a kérdést ők vajon mindent megtesznek azért, hogy a vendég visszatérő vendég legyen és elégedetten távozik, mert pl ez a főgond…… Arról meg nem is beszélve, hogy legtöbb étterem kond az üreségtől.. az az a napi 12-14 óra az kb 4-5 óra üresjárat. Szerintem az a pincér aki elhívatott és szereti a szakmáját azt a vendégek is becsben tartják, mert igenis értékeljük őket. Sajnos a mutatós kis nőcskéket felveszi a tulaj olyat akinek nem ez a szakmája s ezek miatt romlik a szinvonal is.
Tisztelt Attila kolléga!
Jól beszéltél,mert nem dadogtál, főleg, hogy inkább írtál! Félre téve a viccet, a borravalót egy felszolgálónak ki kell érdemelni. Az persze más dolog ha kiérdemelte és még sem kapott. Az a vendég intelligenciáját jellemzi. Egyébként nekem azt mondták anno 50 évvel ezelőtt, a borravaló bele van kalkulálva az alacsony fizetésbe. A Felszolgáló vendéglátós folyóiratban olvastam, ott is illik a számla 5%-t borravalóként ott hagyni, ha az árban az benne van. A felszolgáló megjelenését, külsejét egyrészt előírja a szakmai etikett, más részt jellemzi az adott vendéglátó egység tulajdonosát, vezetőjét. Neki illene előírni, megkövetelni, sőt biztosítani(ha megfelelő szakmai tudással, színvonal igénnyel rendelkezik) a dolgozó megjelenését a vendég előtt .
Csók.
Nem értem, miért kellene borravalót adni, azért mert nem önt le levessel. Azért van ott, mert ez a dolga, ezért kapja a fizetését. Nem plusz szolgáltatás hogy nem önt le. Az irodában dolgozóknak, ügyfélszolgálatosoknak ki ad borravalót? Rengeteg emberrel kedvesek nap mint nap…. Annyi az ára a kajának, amennyi, nem több. A boltosnak sem adok pusztán azért borravalót, mert „kedves”. Nem szivességet tesznek, ez a munkakörük. Ha nagyon körbeugrál és kinyalja a seggem, feltűnően, akkor még azt mondom, hogy oké… De nehogy már
Kedves Zsófi ha így gondolod remélem nem jársz étterembe. A pincérek fizetése nagy részét a borravaló teszi ez köztudott. Ne hasonlítsd össze egy ügyfélszolgálatossal aki 100%-os fizetést kap. Sok helyen csak a jatt van és 1 ft. fizetés sincs mellette. Tehát te úgy gondolod,hogy 13-15 órát (mert ennyi egy munkanap a felszolgállóknak )ingyen kellene dolgozni???Az ilyen ember mint te soha ne menjen étterembe. Vegyél magadnak párizsit és zabáld azt,mert aki étterembe jár és kiszolgáltatja magát az adjon borravalót mert az teszi ki a fizetést,így alakult ki a rendszer sok évvel ezelött. Te biztos abban a kategóriába tartozol aki belül a minibál bérével mert gondolom egy megkeseredett alkamazott vagy és kb.4990 ft.-os számlára visszakéred a tízesd. Szánalmas vagy és szánalmas a gondolkodásod.
Jár a pacsi, Anita.
Én is voltam pincér, és nagyon ritkán kaptam jattot, vagy ha kaptam is, akkor is szét kellett osztani. Soha nem rinyáltam miatta, örültem, amikor kaptam, pedig egyáltalán nem végeztem szar munkát, egyszerűen ilyenek voltak a vendégek. Az pedig, hogy kinek miből áll a fizetése, az nem a vendég problémája, hanem a munkáltatóé. Miért a fizető vendéget hibáztatják olyasmivel, ami a munkaadó kötelessége lenne? Múltkor egy ételfutár firkálta össze nálunk a lépcsőházat, mert az 500 forintos szállítási díj mellé 10% helyett csak 8% jattot adtam, mert ennyire jött ki a felfelé kerekítés. Ráadásul másfél órát vártam rá. Tudom, a két dolog más kategória, de ezzel csak arra akartam rávilágítani, hogy az ingyen pénzt manapság elvárják és nem kiérdemlik. Nyugodjatok meg, ha rendes kiszolgálást kapok (nekem nem kell vigyorogni meg bájologni, elég ha nem kell sokat várni a kajára és ha rendelni akarok, akkor nem kell 10 percet várni, hogy valaki odafáradjon hozzám), akkor nem csak 10%-ot adok. Ha kifejezetten elégedett vagyok akkor 20-at is.
Mindegyikőtök 8-órát dolgozik, plusz ebédidő, fix bér, pénteken rövid műszak, klima??????? Anita burkoltan, finoman leirta a szerény valóságot! Igen 12-16 órákat dolgozik!!! kiszolgál, takarit,mind ezt legjobb esetbe 6-órás bérért! A többi attól függ, hogy lesz-e borravaló!!! Na nem, nem kétnaponta dolgozik! Dolgozik hétköznap, vasárnap, ünnepeken! Van családja akikkel szivesen nyaralna, töltené a szabad idejét! Azt a pár órát amit a családdal van, szeretné ő is kellemesen, lábfájás és fáradság nélkül!!!! Elmegy másod állásba, hogy keressen annyit amennyit sokan, heti 36-órával keresnek, többet náluk!!!!
Mária! Jár a pacsi, sőt puszi is!
Kedves Anita
Ha így gondolod, remélem nem dolgozol pincérként.
Az hogy a pincér hogy mutyizik a tulajjal az biz’ nem a vendég dolga. Az hogy mennyit dolgozik a pincér leszarva a munka törvénykönyvét, az nem a vendég dolga.
A borravaló adható de NEM JÁR.
Adok ha úgy érzem hogy megérdemli az illetô, és nem adok ha úgy tartja kedvem.
1. Nem vagyok megkeseredett alkalmazott
2. Majd annyit járok étterembe mint egy pincér
3. Nem minimálbérre vagyok bejelentve
4. És nem szeretem a párizsit 🙁
Ugyanakkkor ezt a kioktató jólmegmondó stílus ha a tulajjal szemben is menne.
– nem egy forintra lennél bejelentve
– nem feltétlenül dolgoznál napi 15 órákat
– nem az interneten vezetnéd le a frusztrációdat
Szerintem :)))
Zsofi kedvesem, te egy nagyon, nagyon buta no vagy!
Kedves Zsofi!
Tökéletesen írod. „Annyi az ára a kajának”. Te meg azért adsz borravalót, mert nem neked kell besétálnod, megrendelned, kihoznod, kinyitnod, leszedned és még sorolhatnám. Próbáld ki egy hétre és azonnal megérted.
Jó felnövést!
Azért ez is kb csak a Magyar mentalitás. Bár szerencsére már kezd itthon is eltűnni ami a közeli országokban rég eltűnt. Bele kell számoltatni a felszolgálási díjat a végösszegbe. Akkor nincs rinya a borravaló miatt, nincs rinya a fizetés miatt. Nincs rinya ha kártyával fizetek és épp semmi kp nincs nálam így nem tudok hagyni a pincérnek. Jó pár éve (~8-10) mikor először voltam olyan étteremben ahol ez a szisztéma volt és valami 37 euróra azt mondtam a két 20-assal, hogy ennyi köszönöm olyan bambán nézett rám a felszolgáló, hogy el se tudom mondani. Rendesen láttam rajta, hogy szarul esik neki, pénzt hagyok nála tehát lenézem a munkáját. Ugyanis ott benne volt a végösszegben és ennyi.
Mi pont olyan helyen sosem adunk borravalót, ahol szervízdíj van felszámolva… Ha 200 ft akkor így jártak, nem érdekel. Engem ez nagyon felidegesít. Amúgy ha a pincér normális, minden rendben van, akkor adunk mindig borravalót is. Mikor külön jönnek fizetni akkor nem szoktunk még adni, hanem külön oda megyünk a „pincérünkhöz” és a férjem kezet fog vele, úgy adja neki. ?
Ha a szervizdíj be lenne építve az árba, akkor azért picsognál?Az ilyen jobb,ha nem megy étterembe!
T. Cikkíró!
A borravaló, mint olyan, nem egy kötelező érvényű valami. A borravaló adható. HA! A vendég elégedett a hellyel, kiszolgálással, étellel. Ebből következően NEM csak a pincéré a borravaló, hanem a szakácsé is. Az, hogy a pincér nem önt le, szerintem egy teljesen normális eljárásnak kéne lennie, nem pedig különlegességnek.
Az, hogy az üzletvezető/tulajdonos van akkora spúr, hogy az embereit 4órára jelenti be, 12-16órákat dolgoztatja és a fizetéseket a jattból fizeti nem kéne, hogy normális legyen, és most van olyan helyzet, hogy ezen lehessen változtatni. A PINCÉR A FIZETÉSÉÉRT DOLGOZIK NEM A JATTÉRT!
Üdv,
Egy Expincér
Teljesen egyetértünk: igaza van. Sajnos mégis előfordul, hogy a fizetés alapját a kapott jatt képezi… Reméljük, hogy egyre több helyen megváltozik ez a helyzet.
Kedveském! Fel kell homályosítani a közönséget: a fizetés összetétele igen is változó, lehet még mindig csak borravaló, fizetés+borravaló, fizetés borravaló nélkül, de van ahol még a direkt neki szánt „zsebjattot ” is be kell szolgáltatni!!! Ébresztő mr. Ex!
…ez a cikk most a felszolgàlòkròl szòl …irhatnak egyet a szakàcsok is nyugodtan.
Tisztessèges embernek termèszetes ,hogy oszt a munkájàt segitő kollègàknak.
A borravalò az elègedettsèg mèrcèje kell hogy legyen.
Ha màr nem magad fözöl otthon, legyen rà keret.
Egyèbkènt vannak orszàgok ahol a szàmlàban foglaltatik a szervizdij…ott aztàn leszarjàk,hogy elègedett vagy nem a kedves vendèg.
Egy aktiv vendèglàtòs
Azzal maximálisan egyetértek, hogy a borravaló nem kötelező. Viszont annyit megjegyeznék, vendéglátó egységenként változik, hogy a borravaló kinek a zsebébe vándorol. Gondolok például arra a gusztustalan szisztémára, hogy le kell adni a forgalommal együtt, és egyik alkalmazott se lát belőle semmit! Persze megoldás, ne vállaljuk el a munkát ilyen helyeken, de lehetséges olyan körülmény, hogy muszály, mert nincs más. És ebben az esetben bosszantó és rizikós, ha kap egy nagyobb összeget, pláne ha a vendég el is mondja, hogy tegye el, ez az öné, mert már akkor az állásával játszik.
Továbbá NEM minden esetben osztódik el a borravaló az összes alkalmazott között. A szakácsok általában jóval magasabb alapfizetésért dolgoznak, következésképpen akkor is megkapják a teljes fizetésüket, ha egyetlen vendég sincs egy adott napon. De ha a szakácsé is, akkor mondjuk egy szállodában osztani kellene a takarítóknak is, mert tiszta az étterem?
Hotelben dolgozom és nálunk ez pontosan igy van megoldva. Telejesen mindegy hogy szakács, mososgató, recepciós, takarító vagy pincér..mindenki ugyanannyi borravalót kap, telhesen mindegy, hogy a recepciósnak adják le a nyaralásuk végén vagy az étteremben vacsora után…és ezt a vedégeinkkel is közöljük ha kérdik. Szerintem ez teljesen rendben is van, ugyanis ahhoz, hogy egy vendég teljesen meg legyen elégedve a szolgáltatásainkkal, minden egyes dolgozónak a hozzájárulása szükséges. Ezt hívják csapatmunkának és a vendéglátás is csak igy tud működni normálisan. Ha koszos a tányét, a wc, ha a szakács véres helyett átsütve küldi ki a steak-erlt vagy ha én a rossz italokat viszem ki a vendégeknek, azok nem fognak borravalót adni.
Én jelenleg egy étteremben dolgozok felszolgálókénk és sajnos nálunk se szét a borravalót, hanem a főnök teszi el. Pedig nekünk is sokszor volt már hogy a vendég konkrétan mondta, hogy kinek szánja, de akkor is be kellett tenni a brifkóba.
Ettől függetlenül mindig mondják, hogy ha ad a vendég borravalót, akkor azt „nagyon” köszönjük meg
Gyerekek, megváltozott a világ… 15-20 éve még ÚR volt a pincér, (a pincér iskolába nehezebb volt bekerülni mint a jogra vagy az orvosira, és az is igaz, hogy seggbe is rúgtak a segédek, ha trehánykodtunk a konyhán vagy a pályán) pincér tanuló koromban többet kerestem mint apám meg anyám meg a papa nyugdíja, (igaz, akkor is rengeteg melóval) és, ha valaki nem adott jattot, hát nem dőlt össze a világ, a nagy számok törvénye alapján, a nagy forgalom után még úgy is jó volt a jatt – és ÚR volt a vendég is, viselkedés, jó modor, öltözék stb. (még akkor is, ha ritkán engedhette meg magának, hogy étterembe menjen) A pincérnek fellépése volt minden este, szinpad volt a placc, de a VENDÉG volt a főszereplő, és érdekes módon, mindenki elégedett volt az előadás végén. … és lehettél te kutya pincér a Hiltonban is, és lehettél Főúr Komárvároson a restiben is … Jó, volt ügyeskedés is, és hozni is kellett a jattot, de nem minden áron – és este, osztásnál bizony nem maradt el a dorgálás, a Főúrtól, ha vendégpanasz volt. – Ma már nem járok jó helyekre, de remélem azért vannak még, és aki ott lép fel, (VENDÉG)ÚR vagy FŐÚR, annak talán jobb sora van, és nem olvas ilyen kommenteket, hogy a sebeit nyalogassa, vagy a ,,régi szép időkről” álmodozzon és csak a ,, zenekari árkot mélyítse” – Na, mennyetek étterembe!
Tisztelt kolléga! Jogos a hozzászólásod!
Tisztelettel:egy „régi motoros” a szakmában .