– Anyuka, finom ez a bejgli, csak utálom a mazsolát. – Tudom, azért teszem bele!

Mazsola nélkül nincs bejgli.

Ez a mondat így szép is és jó is. Viszont van, aki szereti a mazsolát és van, aki nem. Én a mazsolagyűlölők csoportjába tartozom.

Aki ismer, tudja rólam, nem vagyok egy sütikészítő bajnok… Valahogy nem sikerülnek. A bejgli pedig ráadásul egy olyan süti, amiből csak én eszem a családban.

Sem a fiam, sem a férjem nem rajongója ennek a karácsonyi, hagyományos sütinek: a férjem nem szereti, mert túl édes neki, a fiam pedig utálja a diót és a mákot is.

Mint (szinte) mindenből, a bejgliből is a házi a jó.

Életemben egyszer sikerült is elkészítenem, nagyon finom volt, de 8 éve elátkoztak: nem reped szét, nem ég meg, nem nyers marad, hanem az én átkozott bejglim szimplán ehetetlen. Nem tudom megsütni és kész.

Mivel szeretem, így jött az ötlet: süsse meg az anyósom! Ki is fizetjük neki, mert nem két forint a dió. Így a mama is jól jár, kvázi egy rúd bejglit eladhat, mindenki boldog.

„Ne tegyen bele mazsolát, mondd meg, kérlek!” – mondtam a férjemnek. Ügy elintézve. Gondoltam én…

Tegnap mézeskalácssütés után haza is ért szívem egyetlen lovagja, majd közölte:

„Mutter csak mazsolával süt bejglit, mert

nincsen bejgli mazsola nélkül!”

 

A Kedves Mama 10 éve ismer. Tudja, hogy utálom a mazsolát, kinézetre, ízre, mindenre. Ó, igen, nagyonis jól tudja.

Emlékszem két éve mosolyszünet volt köztünk épp karácsonykor, és amikor nála jártunk, megkérdezett: ,,Milyen a bejgli?”

Tette ezt azzal az édes, kedves, igazi anyós-mosolyával, amit ha meglátnál, azonnal részvétet nyilvánítanál nekem.

– Finom, csak sok benne a mazsola és tudod, utálom a mazsolát. –válaszoltam.
– Tudom, azért teszem bele! – vágta rá ő, édes, kedves mosollyal.

Most tehát, reagálva az üzenetére, szépen megkértem a férjemet hogy szóljon neki, mégsem kell a bejgli, inkább veszünk valamit a boltban, amit bejglinek neveznek.

Tudom, én vagyok a hibás.

Miért kérjük meg a T. Mamát, ha tudom, milyen?
Nos, igen.
De valahogy mindig szeretem elfelejteni, mennyire nem vagyok a szíve csücske… A szeretet ünnepének erejében is reménykedtem még.

És reménykedtem abban, hogy nem tolunk ki egymással direkt, hogy nem acsarkodunk, bántjuk a másikat szándékosan. Akkora hiba volt ez?

Ismered azt, hogy ,,Tudod, melyik anyós a jó anyós?”

Ha te is tudod a választ, őszinte részvétem!

Azt hiszem, kezet foghatunk…

PinkAnyu

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük