Béduplavéká- ötszáztizenhét

Valamikor réges-régen – több, mint 25 éve – az első autóm egy 18 éves, szentjánosbogár-zöld kispolák volt – az az igazi, játékautó jellegű, indító-bowdenes.

Imádtam. Nevet is adtam neki: Táltos – enyhén remegő hangon, opálos szemmel elrebegve minden kiejtéskor.

Táltoshoz járt egy piciny seprűn lovagló kukoricacsuhéból készült boszorkány is. Amikor először lehajtottam a napellenzőt, akkor hullott az ölembe – én meg majdnem az árokba, annyira megijedtem.

A csodajárgány maximális sebességét egy verőfényes napon, full hátszélben tapasztaltam meg: már-már elérte a 80 kilométer per órát. Hajam lobogott, mosolyom fültől fülig ragyogott, dübörgött az adrenalin az ereimben.

Csakhogy Táltos… nos, igazi makrancos egy darab volt. Műszaki mélypontos reggeli indulásaink a következőképpen zajlottak.

Akkori munkahelyemen az elvárt öltözet a fehér selyemblúz fekete szoknyával kombináció volt.  Na, ezeket vállfán bekészítettem előre.

Az indításához szükséges alapfelszerelés: sportruházat, csavarhúzó, seprűnyél, és pár perc helyben futás bemelegítésképpen. 

Az áthidalandó problémák: elduguló fúvóka, elszakadt indító bowden, beszorult vezető felőli ajtó, mozgó ülések.

Teendők:

  1. a csavarhúzóval tekerjük ki, majd fújjuk ki a fúvókát – amiről amúgy azt sem tudjuk eszik e vagy isszák, de a szerelő ezt mutatta. Lényeges hogyan és merre fújjuk ki, mert egy kósza szél a mocskot az arcunkra tudja teríteni és ott már diszkrét smink lapul. Visszatekerés.
  2. majd másszunk be a jobb oldalon a bal oldali vezetőülésre, adjunk rá a gyújtást, tegyük üresbe az autót és ellenőrizzük, hogy be van e húzva a kézifék.
  3. ezek után trappoljunk hátra a motorhoz, a seprűnyéllel bökjük meg az önindítót – ha mindezt sötétben adjuk elő, akkor a fogaink közé szorított elemlámpával tudjuk megvilágítani a célterületet. Amikor a motor beröffen, eszelős gyorsasággal ugorjunk be a jobb oldalon, hogy a bal oldalon lévő gázpedállal megfelelő gázfröccsökkel megakadályozzuk, hogy lefulladjon Táltos.
  4. ha lefulladt, a hármas pontot addig ismételni, amíg sikerrel nem jár az indítás. Ne csüggedjünk és ne feledjük a mondást: három a magyar igazság.
  5. Indulás!
  6. Már csak arra kell ügyelni, hogy a kormányba kell kapaszkodni menet közben, mert az ülés előre-hátra csúszik a síneken, főleg gázadáskor és fékezéskor.
  7. Besöpörni az elismerő tapsot az eddig rajtad röhögőktől.
  8. És padlógáz!

Sokkal később nagyon megsirattam Táltost, amikor összetörte egy Banya Béla nevű ember, egy Zsigulival.  Rajtam szerencsére egy karcolás sem esett. Gondolom, a csuhéboszorkány védett meg a napellenző alatt. Vele együtt adtam el, amikor össze lett kalapálva, hogy védje és vigyázza tovább a leendő tulajt is.

Életünk első autóját sosem feledjük el… ma is minden nap eszembe jut a 25 évvel ezelőtti Táltos, amikor 4,9 másodperc alatt százon vagyok a most imádott „Luciferrel”. De ez majd egy másik történet lesz…

Ne feledjük, hogy honnan indultunk, mert így minden pillanatát tudjuk értékelni annak,

hogy hová jutottunk.

Legéndi Adrienn

(kezdőkép: Pixabay)

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük