Megérkeztünk Anya, stop. Majd írok, stop.

A ti anyukátok is a lelketekre köti, hogy ha netán leléptek otthonról, mert mondjuk kirándulni szottyan kedvetek és megérkeztetek a szálláshelyre, hívjátok fel, vagy legalább írjatok sms-t?

Az én anyukám ki nem hagyná a figyelmeztetést.

Ma már, idősebb fejjel értem, miért olyan fontos egy utazás (vagy más egyéb) során dobnunk egy sms-t anyánknak.

Megérkeztünk Anya, stop. Majd írok, stop.

Olykor megesik, hogy a bejelentkezésen túl is adok hírt magamról…

Barátnős kirándulós hétvégén voltam nemrég.

Igen, írtam anyának sms-t. Néhányat:

 

„Igen, elindultunk. Úton vagyunk. Minden okés.”

 

„Ideértünk. Nem nagyon van térerő. Azaz nincs, csak a kerítés egyik sarkában. Internet sincs. A wifi csak az étteremben működik.”

 

„A hely szép. Sok a hegy.

A szoba emlékeztet az általános iskolai kirándulások lerobbant szálláshelyeire.”

 

„Most voltunk a boltban szappant venni, mert az sincs. WC papírt loptunk egy másik üres szobából. Remélem nincs porallergiám… Megyünk kirándulni.”

 

„Egy néni tűsarkúban mászta meg az egészet, én meg azon aggódtam, hogy a szandál nem lesz jó kiránduló alkalmatosság.”

 

„A bolt amúgy délután ötig van nyitva. Pénteken. Szerintem az olaszoktól tanulhattak valami szieszta üzemmódot a falulakók. Alig van ember a környéken. Nem tudjuk, hogy laknak-e itt emberek egyáltalán?”

 

„Laknak. Olyan ütemmel szól a hangláda, mintha mellettünk lenne a dizsi.”

 

„A hűtőt meséltem már?” „Ja, nem is baj. Nem neked való az a sztori.”

 

„A pincér amúgy nagyon „kedves”. Le is húzott kétezerrel. De nem baj, remélem takarításra kell a plusz pénz”

 

„Igen már úton vagyunk haza.” „Igen, tudom, hogy vasárnap van és még csak kilenc óra.

Elhagytuk a süllyedő hajót.”

 

„Eszünk még egy fagyit a közeli

civilizált városban”

 

Támcsu Anikó

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.